Az „ellenforradalmár”

Giorgio Napolitano ötven évvel ezelőtt, az Olasz Kommunista Párt egyik vezetőjeként még hitt a magyar „ellenforradalom” eszményében, a forradalmárokat bűnözőnek nevezte, és egyetértett a szovjet tankok bevonulásával.
Menjen el Budapestre, térden állva kérjen bocsánatot, vádolja önmagát és a kommunizmust, gyakoroljon mea culpát – fogalmazott Napolitano több egykori párttársa és jobboldali sajtóorgánumok Sólyom László magyar államfő májusi meghívása után. Az olasz elnöktől az egykori szocialista párt veteránjain kívül Bettino Craxi lánya, Stefania Craxi Fiatal Olaszország mozgalma is hasonló lépést követelt. A bocsánatkérésre felszólítók Willy Brandt egykori német kancellár példáját idézték, aki a varsói gettóban tett látogatásakor követte meg a nácizmus lengyel és zsidó áldozatait. Nyugat-Európa legerősebb kommunista mozgalmát egykoron kétmilliós tagsággal képviselő Olasz Kommunista Párt vezetősége – melyben részt vett Giorgio Napolitano is – az 1956-os magyar forradalmat elítélte, horthysta lázadásnak tekintette, és lényegében egyetértett leverésével. Emiatt az Olasz Szocialista Párt felmondta a II. világháborús antifasiszta ellenállás óta tartó együttműködést a kommunistákkal. „Az 1956-os magyar események a Molotov–Ribbentrop-paktum és a Tito-ügy mellett a legnagyobb válságot jelentették a nyugat-európai kommunista mozgalmak számára” – fogalmazott Federigo Argentieri római egyetemi tanár nemrég egy budapesti konferencián, ahol kifejtette, hogy a nyugati baloldali pártok általában véve rosszul reagáltak a magyarországi eseményekre. A professzor szerint a nyugat-európai értelmiségiek részéről nem volt megfelelő szolidaritás és egységes fellépés a forradalom ügyében, míg a kommunisták nagy része szilárdan kitartott a számukra pénzügyi forrást is jelentő Szovjetunió mellett. Argentieri három, egymástól élesen elkülönülő táborra osztotta fel az ’56-os eseményekre adott korabeli kommunista reakciókat, melyekben vegytisztán megnyilvánultak az egyes pártokon belüli nézeteltérések. A forradalmat határozottan elítélő neosztálinisták mellett a középutas értelmiségiek ugyan nem értettek egyet a vérbe fojtással, de fájdalmas és szükséges lépésnek tartották, ugyanakkor széles rétegek támogatásukról biztosították a magyar forradalmat.
A párt egyik vezető személyiségeként Napolitano is helyeselte a szovjet beavatkozást, de később önéletrajzi könyvében és számos más politikai megnyilvánulásakor is beismerte, hogy a forradalmat támogató másik baloldali pártnak, a Pietro Nenni vezette szocialistáknak volt igazuk a kérdésben.