Bombamúzeum

A győzelmi ünnep a végére ér: a libanoni Hezbollah zászlajai eleget lengtek az arab fővárosok utcáin, lelkes tömegek vitték a síita szervezet vezetőjének, Naszrallahnak a portréit, örök dicsőséget zengve azért, mert fegyvereseivel ellenállt a félelmetes izraeli hadseregnek. Más küzdelem következik: egy ország újjáépítésének harca.

Már a tűzszünet első napján megindultak a buldózerek Dél-Bejrútban, a nagy többségében síiták lakta városrészben, amelyet a háború öt hetében az izraeli légierő szétbombázott. A Hezbollah megkezdte a romok eltakarítását. A vallási-politikai szervezetnek több arca van: gerillaként harcol az országba betörő ellenséggel, a libanoni síita közösség összekovácsolója, parlamenti politikai párt kormánytagokkal. És építő: kórházak, iskolák, közösségi létesítmények jönnek létre támogatásával. Most ez utóbbiban jeleskedik, önkéntesek végzik a munkát a fővárosban és az ország déli részén, amelyet a legsúlyosabb izraeli csapások értek.
A szervezet karitatív szárnya arra is gondol, hogy azoknak az embereknek, akiknek a lakását bombatalálat érte, valahol lakniuk kell. Ők segélyt kapnak, mégpedig 12 ezer amerikai dollárt adnak családonként a rászorulóknak. A Hezbollah úgy számol, hogy Bejrútban egy évre négyezer dollár az albérlet ára, nyolcezerért pedig a fedél nélkül maradók berendezhetik a bérleményt. Tehát egy év alatt kell felépíteni az új otthont. Az első becslések szerint a fővárosban 15 ezer lakás ment teljesen tönkre, aztán vannak még a károsodottak, de javíthatók. A Hezbollah feje, Hasszan Naszrallah sejk két hete jelentette be a segélyprogramot, másnap már felvehették az igénylőlapokat, pár nap múlva pedig megkezdték az összegek folyósítását.
A kérelem korántsem bürokratikus, sőt meglepően könnyen elintézhető: a szükséges személyi papírok birtokában nyomtatványt kell kitöltenie a családnak. Igazolniuk kell, hogy övék a megsemmisült ingatlan, majd megadni egy telefonszámot, amelyen egy szomszéd tanúsítja a kérelmező jó szándékát. Két nap múlva a család felveheti a Libanonban két és fél év átlagfizetésének megfelelő összeget. Naszrallah sejk szerint a juttatás a körülményekhez képest méltányos. A Hezbollah másik vezetője úgy vélte: már azzal elérik céljukat, ha az emberek nem szomorkodnak, míg felépül a házuk. Kétszáz – Hezbollah-párti – építész dolgozik a fővárosi terveken, amelyekkel újjáépíthetik az egész síita negyedet.
Honnan van ez a rengeteg pénz? A testvéri Iránból. Izrael tiltakozik is, követeli, hogy Teherán ne vegyen részt a libanoni újjáépítésben adományokkal, nyilván jól tudja, mennyi hívet jelenthet ez a síita szövetségnek. Százötvenmillió dollár már meg is érkezett a Hezbollah számlájára, és sokak szerint ez csak az újjáépítés kezdetére elegendő. Mindenesetre a Hezbollah is érezteti, hogy ez az összeg nem az égből hullt alá, mindenhol kifejezi háláját az iráni felajánlásért. Rendkívüli hatékonysággal teszi dolgát a Szent Háború Újjáépítési Alapítványa, szinte példa nélkül álló az oly gyakran előforduló közel-keleti háborúk után, ahogyan a menekültekkel foglalkoznak.
Ám ennek ellenére Libanonban sokan egyértelműen a síita pártot teszik felelőssé a háborús pusztításokért, az ország Izrael által történt lerombolásában játszott szerepéért. Különösen más felekezetek hívői között fedezhetünk fel ilyen véleményt.
A bejrúti romokon, ahol még nem kezdték meg a törmelék elhordását, a Hezbollah mindenesetre üzletet talált. A munkálatok megindulásáig kiállítást szerveznek katasztrófaturistáknak, egész lebombázott lakótömböket elkerítenek, kimondatlanul is puszta propagandacélzattal. A romok előtt ilyen feliratok láthatók: „Made in USA”, „Az új Közel-Szörny” (az angolból a kelet ’east’ és szörny ’beast’ szavakra épülő szójáték, ami utal az amerikai elnök vágyálmára, a közel-keleti demokrácia megteremtésére). A síita párt aktivistái kismotorokon ellenőrzik a „múzeum” környékét. A „kiállítás” területén mindenhol hezbollahos dísztárgyak számtalan változata kapható, az öngyújtóktól kezdve egészen a naszrallahos órákig. A romokon plakátokat osztogatnak a szervezet vezetőjéről, mint azt a jobboldali francia Le Figaro említi egyik cikkében. „Ha érdekli, holnap lesz háborús DVD is” – mondja egy aktivista az arra járóknak. „Ez egy másik harc, és mi ezt is meg akarjuk nyerni” – szögezte le a Hezbollah kerületi információs főnöke a nála érdeklődő újságírónak.
A Hezbollah vallási párt a demokratikus centralizmus elvén nyugszik, az irányító szervet megválasztják, amely közösen hozza a döntést. A régi szóval sura, a politikai-vallási irányító testület, vagy ha jobban tetszik, a politikai bizottság hét tagból áll. Közülük van, aki megjelenhet a nyilvánosság előtt, van, aki illegalitásban tölti fél életét. Ilyen a fegyveres szárny, az Iszlám Ellenállás vezetője, Imad Mughnijeh, akire az Egyesült Államok ötmillió dolláros vérdíjat tűzött ki. Ennek a titkolózásnak, az illegalitásnak is fontos szerepe volt az ellenállás nyári sikerében, ugyanis az izraeliek nem tudták lefejezni a szervezetet, a tagok azonnal ezerfelé szóródtak szét az országban. A szervezet létrehozásától eltelt majd negyed században kifejlődött az álcázás taktikája, mentőautókat, tv feliratú terepjárókat is igénybe vettek, ha menekülniük kellett.
Az Iszlám Ellenállásból valóságos harci gépezetet fejlesztettek ki az évek alatt. A főleg könnyűfegyverekkel felszerelt egységek védekező gerillataktikát hajtanak végre. Ha mégis a támadás mellett döntenek, annak meglepetésszerűen, nem várt helyen kell megtörténnie, biztosítva a gyors visszavonulás lehetőségét. A Hezbollah fegyveres szárnya nem akar nyílt színi csatát nyerni, egyszerűen nem erre képezték ki őket. Jól tudják, hogy ez csak vágyálom volna a világ egyik legerősebb hadserege ellen, de megkeseríteni a behatolók életét, ahhoz értenek. Naszrallah sejk maga elismerte egy interjúban, hogy Izrael olyan hadsereggel rendelkezik, amely a katonái felkészültségével és technikai fölényével bármikor elfoglalhatja egész Libanont. Ám ezt követően a síita gerillák percei jönnek el. A Hezbollah harcosai jól ismerik a helyszínt, az ellenséget, annak harci logikáját, hiszen már évek óta szemben állnak vele. „Ráadásul a Hezbollah együtt él a lakossággal, a nép az igazi szentélye” – mondta egy libanoni Hezbollah-kutató.
Vajon mennyire tudta meggyengíteni Izrael a síita szervezetet? Kevéssé. Saját forrásuk szerint 300–400 Hezbollah-elitkatonát öltek meg a hadjárat öt hete alatt. A mindig fegyverben lévő Hezbollah-hadsereg két-háromezres létszámából ez jelentős veszteség. Ha viszont a hétezer tartalékost is hozzávesszük, ennek aránya már mérséklődik. Nagyjából tizenötezer katyusarakétából négyezret lőttek ki izraeli célpontokra, ezt a számot legutóbbi interjújában Naszrallah sejk is elismerte. Fajr–3-as, 45 kilométer hatótávolságú rakétából is jelentősen csökkent az arzenál. Ám a Fajr–5-ösből, amely mintegy 80 kilométeres hatótávolságban képes célpontokat elpusztítani, egyetlenegyet sem vetettek be. Csakúgy, mint a Zelzal – nem radarirányítású – rakétából, amely 100–400 kilométeres hatótávolságú, a volt szovjet Frog–7-es iráni továbbfejlesztése. A Hezbollah ilyen fegyverből 50–200 darabbal rendelkezik. Izrael súlyos veszteségeket okozott a síita szervezetnek, de egyáltalán nem rendítették meg a Hezbollahot, amelynek olyan mennyiségű arzenálja maradt, hogy bármely pillanatban folytathatná Észak-Izrael rakétázását – árulták el az izraeli hadsereg vezetői.
Most majd a libanoni hadseregre és a déli határszakaszra bevonuló nemzetközi erőkre marad a Hezbollah lefegyverzése. Ám a libanoni katonaság többsége is síita vallású, tehát nem fogja lefegyverezni a gerillahadsereget, amelynek morálja sohasem látott magasságokban van. A libanoni hadsereg, amely tartalékosokkal együtt 70 ezer főből áll, rosszul felfegyverzett, a harcra nem kellően kiképzett. Talán a megerősített ENSZ-erők sem azzal kezdik tevékenységüket, hogy az általuk ellenőrzött szakaszon Hezbollah-fegyverek után kutatnak. Egyelőre tehát minden marad a régiben.
Az iszlamizmus lehet ennek a háborúnak a nagy győztese – már a harcok kirobbanása napjaiban sokan ezt gyanították. Szerte az arab világban Abdel Nasszerral vagy a keresztényverő középkori Szaladinnal egy sorban említik a libanoni Hasszan Naszrallah nevét. Az alacsony növésű, gömbölyded, szódásszifon-szemüvegű Naszrallah, a Közel-Kelet új hőse azért tudhat valamit. Egyesíti az egész térség mohamedán társadalompolitikai törekvéseit. Róla nem alakult ki olyan kép, mint a szaúdi Bin Ladenről – aki egyértelműen terrorista –, egy komoly és tiszteletre méltó szervezetet vezet, amely mélyen beágyazódik a libanoni társadalomba, beilleszkedik az ország politikai szervezetébe. Ő az, aki tartja a saját és szervezete szavát is. Izrael nemcsak hogy nem nyerte meg ezt a háborút, hiszen egyetlen célkitűzését sem érte el, hanem végleg elvesztett egy mítoszt, mégpedig a legyőzhetetlenségét.