Már érkezéskor látszott, hogy komoly eseményként kezelik a Magyarország–Grúzia Davis-kupa-mérkőzést a Római Teniszakadémián, hiszen a pályához vezető utcácska előtt Deák Attila, a hazai szövetség főtitkára osztogatta a parkolójegyeket, a bejáratnál pedig a létesítmény tulajdonosa, Márky Jenő adott útbaigazítást. Sőt ő még a salakos játéktér újravonalazásában is segédkezett az első mérkőzés elején, fellelkesülve azon, hogy Kiss Sebő módszeres verésben részesítette Irakli Labadzét. Ennél nagyobb meglepetést nem is hozhatott volna a két nemzet első DK-randevúja, hiszen 23 éves honfitársunk 820. a világranglistán, riválisa viszont 166.; két éve még a 42. helyen állt, 1998-ban pedig wimbledoni junior döntőt játszott (s vesztett el Roger Federer ellen…).
A mérkőzésen ez nem látszott, sokkal inkább az, hogy a grúzok legjobbja mentális és súlyproblémákkal küzd. Az első játszmát pillanatok alatt elvesztette 6:1-re, ekkor még néhányan úgy vélték, hogy direkt „dobta a szettet”. A folytatásban Labadze állandóan tett valami oda nem illőt: vitatkozott a bíróval, összetörte az ütőjét, vagy éppen a fejét verte vele. 3:2-es Kiss-vezetésnél következett a meccs legszebb labdamenete: hosszú alapvonaljáték, majd kölcsönös rövidítések után honfitársunk félig háttal bravúrosan ütött el a hálót rohamozó grúz mellett. Ezt a játszmát 6:3-ra söpörte be, ám a harmadikban megtorpant. Rutinos riválisa kihasználta mindezt, és 6:2-ig meg sem állt, tartani lehetett tőle, hogy összeszedte magát. Kiss 0:1-nél kikérte az orvosi szünetet, majd 2:2-nél Labadze reklamálása miatt állt a küzdelem. A vérgőzös kaukázusi nem csak Árvay Sándor mérkőzésvezetőbe, hanem a brit döntnökbe is belekötött, káromkodott, köpködött összevissza. Aztán 4:3-nál elöl a nadrágját kezdte markolászni, kis híján lehúzta, majd ki akart mászni a nézőtérre verekedni. Árvay (lapunk sportrovatának volt vezetője) áldott jó lélek, csoda, hogy csak 5:4-nél adott büntetőpontot egy ütődobálást és -rugdosást követően Labadzénak. Ezzel Kiss már a győzelemért adogathatott, s az első meccslabdáját ki is használta. Az ünneplést követően érdeklődésünkre így értékelt: „Megpróbáltam hosszú labdamenetekre kényszeríteni Labadzét, és sikerült is, mert nem vett komolyan. Egyszer kerültem hullámvölgybe, de kikecmeregtem belőle. Nem zavart meg, hogy állandóan reklamált az ellenfél, így legalább többet pihenhettem. Még soha nem győztem le ilyen tudású játékost.”
A legjobbkor tette, de néhány hozzáértő, például az 1993-as és 1995-ös Világcsoportba jutott magyar csapat hőse, Krocskó József számított ilyesmire: „Várni lehetett a bravúrt, szerintem Sebő jobb játékos, mint amit világranglistás helyezése mutat, beférne a háromszázba.” Apropó, világranglista! Ennek alapján Lado Csikladze (466.) is jobb, mint Bardóczky Kornél (550.), mégis a mi fiúnktól vártuk az első napi biztos diadalt, ha már tavaly a hódmezővásárhelyi Challenger-versenyen móresre tanította a kétméteres óriást 6:2, 6:3-ra. Most kicsit nehezebben, de sikerült ugyanez, hiszen két kiegyenlített játszma, 1-1 után simán hozta a meccset, stílszerűen egy ásszal a végén. Ma délután egytől Bardóczky és Kisgyörgy Gergely néz majd farkasszemet Labadzével és Csikladzével, magyar siker esetén nem lenne tétje a vasárnapi egyeseknek…
Állás az 1. nap után: Magyarország–Grúzia 2-0, Kiss Sebő– Irakli Labadze 6:1, 6:3, 2:6, 6:4, Bardóczky Kornél–Lado Csikladze 6:4, 6:7 (4-7), 6:1, 6:2.
Budapest Főváros Kormányhivatala
Hamarosan megkezdődhet a csődbe jutott utazási iroda utasainak kártalanítása
