Civilizációs öngól

George W. Bush a civilizációért folytatott küzdelemnek nevezte a terrorellenes harcot az amerikai nemzethez intézett beszédében. Az Egyesült Államok elnöke szerint többről van szó, mint katonai konfliktusról: ez a XXI. század meghatározó ideológiai harca. Mint fogalmazott, az amerikaiak 2001. szeptember 11-én meglátták a „gonosz arcát”, de bátorsággal reagáltak. Az Amerika-ellenes terrorakciók ötödik évfordulója kapcsán elmondott beszéd mindennél jobban bizonyítja, hogy a Fehér Ház neokonjai minden érzéküket elveszítették a realitások iránt, s immár semmit nem látnak abból, ami már szinte mindenki számára nyilvánvaló. Ebből logikusan következik, hogy a tanulságok levonására, ennek nyomán az irányvonal korrekciójára is képtelenek. Már e tény eddig észlelt és a továbbiakban várható, mindannyiunkat érintő következményei miatt is szomorú kimondani, de a világ vezető hatalmának eltorzult a védekezőreflexe, sérült az immunrendszere. Sajnos az egyedül maradt, s magát mindinkább zsákutcába hajszoló birodalom egy ideje immár nem a szebbik arcát mutatja felénk. Nyíltan megsértve ezzel a nemzetközi jogot, a politikai rendszerek megváltoztatása, az úgynevezett demokráciaexport jegyében lábbal tapossa más államok szuverenitását, de határain belül is megnyesegeti a szabadságjogokat, amivel mindenki által elismert és tisztelt értékeit járatja le. Mindezt ráadásul olyan elavult retorikával igyekszik kompenzálni, amely már a szovjet pártvezetők szájából is kibékíthetetlen ellentétként hatott.
Azzal sem nagyon vigasztalhatja magát, hogy lépéseinek eredményessége elfeledtet majd mindent, hiszen a széles értelemben vett biztonsági érdekek védelme nevében indított háborúk sorra a visszájukra fordultak. A terrorizmus ellen indított nemzetközi kampány kezdeti sikerei ma már csak halovány emlékként élnek. Nem szűnnek a harcok Afganisztánban, Irakban pedig teljes körzeteket bénít meg a fellángolt erőszak. A megkopott, besározódott imázzsal tehát nem igazán állítható szembe a befolyás növekedése. Sőt. A Közel- és Közép-Kelet feletti ellenőrzés megerősödése helyett ráadásul destabilizálódott az olajforrásokban gazdag térség, amely logikusan vezetett a „fekete arany” árának megugrásához. Washington új geopolitikai szembenállásokba bonyolódott, többek közt Oroszországgal, amely már közép távon is egyértelműen csak profitált Amerika terrorellenes háborújából. Mindehhez járult a transzatlanti viszony lehűlése, s általában az a tény, hogy az elmúlt öt évben az antiamerikanizmus megdöbbentő mértékűvé vált.
A hidegháborús győzelembe beleszédült szuperhatalom népszerűsége már a 90-es években is érezhetően esni kezdett, ám ezt az akkor legalább néha érezhető önmegtartóztatás még tompítani tudta. Mára a türelmetlen, a civilizációk sajátosságaihoz láthatóan érzéketlen politika következtében – ha úgy tetszik, civilizációs öngólok sorával – az Egyesült Államok nagyon sokakat maga ellen fordított, s milliók szemében vált a kapitalizmussal, a globalizációval, a militarizmussal és az izraeli politika kritikátlan elfogadásával szembeni növekvő ellenérzések megtestesítőjévé. Tette mindezt a terrorizmus elleni harc zászlaját lobogtatva. Érzi már ezt az amerikai közvélemény, akárcsak a véleményformáló körök. Az ismert publicista, Anne Applebaum például felveti, hogy legalább az elkopott, népszerűtlenné vált szóhasználaton kellene változtatni, s a „fanatizmus elleni harc” vagy a hidegháborúból kölcsönözve az „észért és a szívekért folytatott háború” kifejezéseket ajánlja.
George W. Bush – sajnos – még idáig sem jutott el, s az elmúlt öt év politikáján láthatóan semmit sem változtatva, lelkesen menetel előre a zsákutcában.