A rendőrségnek is megvan a maga keresztje. Az ügyészség két hete azt szabta feladatául, gyűjtse össze a bizonyítékokat az augusztus 20-i tűzijáték idején történt tragédia ügyében. Emellett döntse el, megindítható-e a nyomozás, avagy el kell utasítani a feljelentéseket. A nyomozást természetesen nem kellett megindítani. A Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője így fogalmazta meg az indoklást: „Az öt halálos áldozatot követelő történések nem hozhatók összefüggésbe a tűzijáték lebonyolításában részt vevő személyek magatartásával.”
Hát persze, hogy nem. Szilvásy György kancelláriaminiszter már augusztus 22-én, az általa vezetett házi vizsgálat végeztével kinyilvánította: a vis maior a felelős. Meg a meteorológiai szolgálat, amely – szerinte – csupán 80–90 kilométer erősségű szelet jelzett, noha a vihar később 120 kilométerrel tört rá a tűzijátékban gyönyörködő tömegre. Aztán felelhetnek még azok, akik az előrejelzést nem továbbították idejében. Bár az is késő lett volna, mert – vélte Szilvásy – a tömeg másfél-két óra alatt úgysem tudta volna elhagyni a helyszínt.
A vizsgálat megrekedt a lényegtelen elemeknél. Szerencsére mindig vannak ilyen elemek – a lényeghez, a felelősséghez így nem is kell eljutni. Mindmáig nem derült ki, hol volt augusztus 20-án este a miniszterelnök és főként a kancelláriaminiszter. A végrehajtó hatalom vezetőiként ugyanis állítólag ők állnak az állam élén. Mit tettek ők, a felelőtlen felelősök? Szilvásy György például milyen koncepciót és milyen konkrét tervet terjesztett a kormány elé a nap programjáról a rá vonatkozó jogszabály alapján? Ki tartotta a kapcsolatot az ünnepi program fővállalkozójával: a Nexus Kft.-vel? Milyen nexus, milyen szabályrendszer kell ahhoz, hogy a fővállalkozónak az összes szóba jöhető hatóság az alvállalkozója legyen? Hogy juthattunk el odáig, hogy egy drámai pillanatban a kormány helyett alvállalkozók irányítsák az országot?
S itt hozzuk vissza a képbe, de csupán a példa kedvéért, a rendőrséget. A BRFK-nak három szerep jutott ebben a drámában. Az ünnep előtt illetékes hatóságként engedélyezte a tűzijáték megrendezését. A Nexus alvállalkozójának az engedélyben előírta, hogy a jogszabály alapján erős szélben nem kezdheti el a petárdák fellövését, vagy ha már elkezdte, be kell fejeznie. Ezután a BRFK maga is a Nexus alvállalkozójául szegődött, és vállalta, hogy a programok helyszínén ellátja a biztosítási feladatokat. Az eredetileg kért félmillió forint megbízási díját 3,710 millióra felemelte. A szóvivő erre azt mondja, ez is a jogszabály alapján történt. Hát éppen ez az! A rendőrség egyik nap hatóságként engedélyez, másnap a tegnapi ügyfelénél alvállalkozóként biztosít – és anyagilag érdekeltté válik abban, hogy az általa engedélyezett rendezvény lebonyolódjék. Ha törik, ha szakad! És le is bonyolódik. S közben nem akad senki, aki az elektromos műveket figyelmeztetné: kapcsolja már vissza a villanyt, amit a jobb látvány kedvéért 2,5 millió forintért kikapcsolt, hiszen a menekülők letapossák egymást a sötétben. Amikor aztán kiderül, hogy öt ember meghalt, ötszáz pedig megsérült, a rendőrségnek kell meghozni a döntést: nincs itt szükség, kérem, nyomozásra. Ilyen felelősségi viszonyok között az ember azt mondja: talán jobb, ha mégis átadja magát a tűzijáték élvezetének. A program – papíron – a következő, úgynevezett dupla fináléval zárult: „A finálé után hatásszünet következik, mert amikor az emberek azt hiszik, hogy véget ért a műsor, és tapsolni kezdenek, az égbolt ismét megtelik kápráztató tűzcsodákkal.”
Akár dupla azonban a finálé, akár nem, ez a műsor talán mégiscsak véget ér egyszer.

Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!