És még mondják azt, hogy nincsenek titkos társaságok. A hír, amely szerint Fejtő Ferenc párizsi kritikus a Pallas Páholyban találkozik olvasóival, híveivel és rajongóival, óhatatlanul is egy szabadkőműves beavatás érzetét kelti az újságíróban. Ez a páholy azonban nem az a páholy, a belvárosi pincehelyiségben a hatalompárti holdudvar hívei adnak randevút egymásnak.
Délelőtt tizenegy óra van, gyülekeznek a Fejtő-rajongók. Felbukkan a Heti Hetesből maga Farkasházy Tivadar, egy lépcsőn Várady Júlia bukdácsol lefelé, értelmiségi fájdalommal az arcán Bodor Pál is ott hajbókol a székek között. Aztán mintegy varázsütésre elhallgat a belvárosi kékharisnyákból, ájuldozó sznobokból és naiv egyetemistákból verbuválódott sokaság: bevezetik Fejtő Ferencet, akit mostantól valamilyen rejtélyes oknál fogva mindenki csak Ferinek nevez. Holott a jelenlévők többségének minimum a dédapja lehetne a párizsi aggastyán.
Egyébként jó hely a Pallas Páholy. A főasztalnál helyet foglaló vendégek MSZMP-tagsága legalább száz évet tesz ki, ha az MDP-t is beleszámítjuk, százötven körül járunk. A pártállami miniszter, Glatz Ferenc akadémikus jó időre magához ragadja a szót, meg kell hagyni, bámulatos előadó, hiszen jelzőismétlés nélkül képes Fejtőt ajnározni.
– Feri nem harcol a hosszú életért, egyszerűen megéli – mosolyog Glatz. – Nevét még a Vatikánban is tisztelettel emlegetik, nem beszélve a reformátusokról és a vallásos zsidókról. Fejtő Feri az a baloldali, aki érintetlen maradt a sztálinizmustól, és aki képes újabb baloldaliakat toborozni.
Fejtő Ferenc félrefordított fejjel hallgatja a róla költött dicshimnuszt. Szerényen úgy tesz, mintha nem tudná, ma itt könyvbemutató és szoborleleplezés lesz, ez utóbbinak tárgya ő maga.
Glatz után a nyilvánvalóan teljesen független, magát Fejtőhöz hasonlóan szociáldemokrataként aposztrofáló pártállami miniszter, Kapolyi László következik. Mondandójának középpontjában az a gondolat áll, hogy a kőolaj- és földgázkészletek 80 százaléka ma az iszlám országok kezében van. Hogy ennek mi köze a nagy ünnepelthez, azon még mindig alighanem sokan gondolkodnak. A szénhidrogénekben jártas Kapolyi után a Népszava főszerkesztője, Németh Péter emelkedik szólásra. Csillognak a tekintetek, ökölbe szorulnak a kezek, hiszen Németh főszerkesztő a politikai ellentábor bűneit is leleplezi.
– Itt ül maga a történelem az asztalnál. Fejtő Ferenc nem csak a Népszava tiszteletbeli főszerkesztője, nem csak egy név az impreszszumban, az egész szerkesztőségnek óriási erőt adnak heti írásai. Mindeközben ezt az embert a militáns jobboldal Rákosi ügynökének nevezi.
Szívesen megkérdeznénk Németh Pétert: a párizsi csodaember miért írta le a Le Monde-ban 1955-ben, hogy a szovjet csapatoknak nem szabad kivonulniuk Magyarországról? Jó lenne egy pár szót arra is elvesztegetni, milyen meggondolásból tulajdonította 1945 után a Vörös Hadseregnek a földreformot, de ne legyünk ünneprontók, inkább hallgassuk magát Fejtő Ferencet. Mint oly sokszor, újra szegény József Attila van terítéken. A Szép Szó, az antifasizmus, a népfront meg a társadalmi haladás, egyszóval a megszokott témák, Fejtő életművének és emlékezetének sarkkövei…
Hatalmas taps, széles mosolyok, aztán leleplezik Fejtő Ferenc szobrát. Egy élő emberét… A társadalmi haladás és a felvilágosodás nevében.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
