Tetszik, nem tetszik, az orosz elnök fején találta a szöget. Oroszország nem véletlenül építi már egy ideje az energiára a világpolitika porondjára való visszatérését. Moszkva egyre magabiztosabb, ám világosan látja, hogy ez a kiszolgáltatottság kölcsönös. Mint fogalmazott, a Nyugatnak szüksége van a kínálat, Oroszországnak pedig a kereslet biztonságára. Hozzátette, ebben a vonatkozásban a G8 országcsoporton belül is sikerül konszenzust kialakítani. Mindebből kiindulva Putyin azt jövendölte, hogy tíz év múlva országa olyan gazdasági hatalom lesz, amelynek befolyása az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjed. Oroszország – mint hangsúlyozta – együtt kíván működni az Európai Unióval, ám mint megjegyezte, nehéz politikai párbeszédet folytatni egy olyan szervezettel, amely szerinte nem megfelelően felépített. Éppen ezért mintegy figyelmeztetőül említette meg, hogy országának sikerült olyan, mindenekelőtt a közös gazdasági érdekekre épülő együttműködést kialakítania Kínával, amilyen korábban soha nem létezett.
Németország megértette, ha Európa időt veszt, azzal egyúttal piacot is, hiszen azt elviheti előle az ugrásra készen álló Kína. Éppen ezért az Európai Unió új keleti politikájának központi elemeként az ezt következő soros elnökként előkészítő Berlin a mostaninál szorosabb együttműködést sürget Moszkvával. Mint az erről szóló stratégiai dokumentum kiszivárgott részletei fogalmaznak, Oroszországot az eddiginél szorosabban kell Európához kötni. Berlin határozottan azon a véleményen van, hogy az elhatárolódás tévút, s nem csak az orosz energiaszállításoktól való függőség miatt. A cél Oroszország politikai, gazdasági és kulturális összefonódása az EU – hangsúlyozza a dokumentum. Energetikai téren láthatóan a kölcsönös piacszerzést is a kapcsolatok szorosabbra fonásának tekintik a német cégek.
Egyes kelet-európai országok, így például Lengyelország inkább elhatárolódást sürgetnek Oroszországtól. Varsó biztonságpolitikai, nem pedig gazdasági, kereskedelmi kérdésként fogja fel a gáz- és olajimportot, s egyfajta energetikai NATO-ban gondolkodik, mondván Moszkvának a szervezet keleti bővítéséhez hasonlóan úgyis el kell fogadnia a közös európai álláspontot. A probléma csak az, hogy a Zöld könyv ellenére sem beszélhetünk közös álláspontról. A realitásoktól távol áll az a gondolat is, miszerint Oroszország adott esetben semmit sem tud tenni a kartellbe tömörült Európával szemben. Ugyan rászorul az európai fogyasztókra, ám nem véletlenül növeli érezhetően keleti exportját. Miközben Európa a beszerzés diverzifikálására készül, ezt teszi Oroszország is exportja tekintetében. Nem beszélve arról, hogy az EU gazdasági és geostratégiai értelemben is együttműködésre ítéltetett Oroszországgal.
origo.hu
Halálosan megfenyegették Magyar Péter emberei a HírTV műsorvezetőjét
