Nem számít, hogy hol ülsz az autóban, ameddig az halad előre – zárta le nemrgéiben a kelet-ázsiai szabadkereskedelmi megállapodás (EAFTA) vezetéséről szóló csetepatét Muhammad Lufti indonéz gazdasági miniszter, akit Japán szerepéről kérdeztek a leendő ázsiai gazdasági övezeten belül. A pánázsiai összefogásról nemrég tartott 38. ASEAN-konferencián (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) a szövetséghez tartozó tíz tagállam és a melléjük szegődött hat további ország – köztük, India, Kína és Japán – kereskedelmi együttműködéséről és végső célként a tíz év múlva létrehozandó egységes gazdasági közösség létrehozásáról esett szó. A 16 érintett ország gazdasági minisztereinek részvételével Kuala Lumpurban megrendezett fórum fő témája a térség egységének összekovácsolása volt annak érdekében, hogy felgyorsítsák az eredetileg még 2020-ra tervezett ázsiai uniót, mely 3,1 milliárd lakosával a világ legelső gazdasági hatalma lenne a jövőben.
Az 1967-ben Bangkokban alapított ASEAN tíz tagállamát (Brunei, Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnam) hat olyan társult tag erősítené, mint Kína, India, Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland. Nem nehéz megjósolni, hogy az eltérő életszínvonalú és gazdasági fejlettségű országok szövetségének kialakítása szinte határtalan lehetőségeket jelenthet: átfogó szervezéssel ügyesen kihasználható és kombinálható például a japán vagy dél-koreai magas színvonalú technológia az olcsó indonéz, kínai vagy indiai munkaerővel. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének elemzései szerint harminc év múlva ez a szövetség adhatja a világ GDP-jének több mint negyven százalékát, az Egyesült Államok állna a második helyen 23 százalékkal, amit az Európai Unió követne mindössze 16 százalékos teljesítménnyel.
A „Kindiának” nevezett jelenség alapját a világ legtartósabb magas fejlődési iramát produkáló Kína és a nemzetközi innováció központjává váló India adja. A tervezett kelet-ázsiai közösség globális szabad kereskedelmében a két állam szövetsége még jobban megtáltosodhatna, az egész térség gazdasági fejlődését előmozdítva.
– A gazdasági blokkok kialakulása évek óta jól körvonalazható tendencia, a szövetségek jó része azonban még csak az első lépcsőnél tart – hangsúlyozta lapunknak Cséfalvay Zoltán közgazdász, aki szerint a világ megannyi gazdasági tömörülése általában megtorpan a szabadkereskedelmi övezetet jelentő első fokozatnál. Globális trendként fogható fel, hogy egységes piacok jönnek létre. Az egységeken belül igazán annak van tétje, hogy sikerül-e megszervezni az egyes tagállamok előnyös pozícióiból fakadó lehetőségeket – fogalmazott Cséfalvay. A legjobb példa erre a NAFTA (Észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás) szövetsége, melyben az amerikai tőke és az olcsó mexikói munkaerő gyümölcsöző összekovácsolása biztosította a „nyerő koktélt”.
Az ázsiai szabadkereskedelmi övezet nemcsak hatalmas dinamikus piacot jelenthet, hanem jó példa arra is, hogy a világkereskedelem globalizációja olyan regionális tömbökön keresztül megy végbe, melyek között egyre több az átfedés, így az egységesedés lépésenként, a szövetségek lassú összemosódásával alakulhat ki. S valóban: a kínai „mennyei birodalom” lehengerlő gazdasági fejlődése az elmúlt évtizedekben jótékonyan hatott több térségbeli országra is, köztük Indiára, Dél-Koreára, Vietnamra, sőt Japánra is, mely egy újabb gazdasági fellendülést él át. – Összességében hárommilliárd új kapitalistával kell szembenéznie Európának és a világnak. Ez a fejlemény az egész életünket befolyásolja, és átrajzolja a gazdasági erővonalakat – jellemzi az új pólus kialakulását az ENSZ elemzője, Jerome Glenn, aki A jövő állama című könyvében a Távol-Kelet évszázadát jövendöli.
A politika nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy három nagy civilizációs tömb egyszerre kezdi megkérdőjelezni a nyugati globalizációs birodalmi diktatúra létjogosultságát és vezető szerepét: ez Kína, India és az iszlám – fogalmaz Bogár László közgazdászprofesszor, aki szerint nagyon eltérő eszközökkel és technikákkal, de hasonló irányba ható törekvések rajzolódnak ki a világgazdaságban. Míg India egyelőre lágyabb eszközökkel, a nyelvtudásra alapozott innovációval, például az indiai Szilikon-völggyel lehet kihívó fél, addig Kína már kissé érdesebben, de egyre több ponton megy szembe az amerikai birodalommal. Végül az iszlám országok elitjeinek egy része ugyan látszólag együttműködik az Egyesült Államokkal, de valójában a konfrontáció ebben a régióban a legélesebb.
origo.hu
Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!
