Helyi voksok következményekkel

Az európai gyakorlatban mind a sajtó, mind a politikai szféra egyértelműen a kormányzat politikájáról alkotott, akár személyi konzekvenciákkal járó véleménynyilvánításnak tekinti a helyi választásokat. Gerhard Schröder és Silvio Berlusconi bukását egyaránt a hazai önkormányzati választásoknak megfelelő voksolás készítette elő.

2006. 09. 28. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Harminc perc: ennyi idő telt el 2005. május 22-én az észak-rajna-vesztfáliai választások lezárása és aközött, hogy a vörös–zöld koalíció bejelentette az előre hozott választásokat. Gerhard Schröder német kancellár bukását 2005-ben nem csak az SPD által elvesztett tartományi választás pecsételte meg: az igen népszerű schleswig-holsteini Heide Simonis miniszterelnök 2005. márciusi veresége mellett végződött csúfos kudarccal a májusi észak-rajna-vesztfáliai voksolás. A mintegy 18 milliós lélekszámú, óriási gazdasági potenciállal rendelkező tartományban közel fél évszázada kizárólag szociáldemokrata kormányokat szavaztak meg. Az urnák bezárását követően, alig fél órával később Franz Müntefering pártelnök elismerte: megingott a bizalom a kormánnyal szemben, ezért előre hozott parlamenti (Bundestag-) választásokat tartanak. Az észak-rajna-vesztfáliai kampány során arra panaszkodtak a vörös– zöld koalíció politikusai, hogy a választásban alig játszanak szerepet a tartományi ügyek, a lakosság ugyanis a Schröder-kormány berlini politikájáról kívánt voksolni. Idén a szeptember 17-i tartományi választásokat (Mecklenburg–Elő-Pomeránia, Berlin) a német sajtó – és maga a politikai szféra is – a nagykoalíciós kormány megítélésének tesztjeként értékelte.
Franciaországban a 2004-es regionális választásokat követően elemzők egyértelműen kiemelték, hogy a kormányzó jobboldal „öszszeomlással felérő vereséget szenvedett el”. A huszonkét franciaországi és a négy tengerentúli régió túlnyomó többségét szerezte meg ugyanis a baloldal. A sajtóvisszhangokból egyértelműen kicsengett, hogy a szavazók „büntették” a kormányzat szociális politikáját. A választás eredményeképpen megingott Jean-Pierre Raffarin miniszterelnök széke is: a szocialisták győzelmüket követően a kormányfő menesztését követelték a köztársasági elnöktől.
Mintegy előkészítették Silvio Berlusconi és az általa vezetett Forza Italia 2005-ös választási vereségét az olasz helyhatósági választások, ahol 13 körzetből 11-et szerzett meg a Romani Prodi Olajfája által fémjelzett baloldali pátszövetség. „A helyi választások nem csak a provinciális aggodalmakra koncentrálódnak. Nehéz elképzelni, hogy az országos események ne lennének hatással az emberek szavazási módjára” – írta ekkor a La Stampa a kormányfő megvesztegetési botrányára utalva.
Három évtizede nem szerepelt olyan gyengén a kormányzó Munkáspárt, mint a 2006. május elején tartott angliai részleges helyhatósági választásokon. A vereségeket követően felerősödtek a Tony Blair távozását követelő hangok, maga a kormányfő pedig ezt követően kezdte meg hosszúra nyúlt, máig tartó búcsúzkodását: bejelentette, több választáson nem kívánja megméretni magát. A vereség okait keresgélő sajtó később is felidézte, hogy szerencsétlen módon éppen a választások előtt kerültek napvilágra olyan ügyek, amelyek lejáratták a kormányt: a munkáspárti John Prescott miniszterelnök-helyettes és titkárnője viszonya, illetve az, hogy Charles Clarke belügyminiszter „jóvoltából” nem toloncoltak ki több mint ezer külföldi bűnözőt, köztük kábítószer-kereskedőket és gyilkosokat azután, hogy azok letöltötték büntetésüket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.