Nemigen volt hallható fütty vagy szitkozódás kedd este a Nádor utcai kiskocsma teraszán, ahol több száz Kossuth téri tüntető figyelte a köztelevízió Gyurcsány Ferenccel készített interjúját. Az arcokról leginkább hitetlenkedő csodálkozás tükröződött: – Ilyen folyékonyan hazudni. A farizeusok tanulhatnának tőle – kommentálja egy fiatal fiú a nyilatkozatot.
A mediterrán őszöket idéző estében a piknikhangulat hamar véget ért. A tüntetők között terjedt a hír: irány a Köztársaság tér, az MSZP székháza. Néhányan pedig a Magyar Rádióhoz indultak. Mire a mintegy kétszáz tüntető a Köztársaság térre ért, a rendőrök már felsorakoztak. Rohamosztagosok zárták le az utcákat, és egy lovas szakasz is felvonult a székház védelmére. Külföldi médiumok képviselői, arcukat palesztin kendővel, nemzetiszín lobogóval, sállal takaró tizen- és huszonévesek néztek farkasszemet velük. „Gyurcsány, takarodj!” – skandálták, elrepül néhány kő, a rendőrség hangosbemondón szólítja fel a tüntetőket a távozásra.
– Nem megyek sehova, itt én vagyok otthon, nem te – kiabálja vissza egy fiatalember, és körülnéz, milyen „muníciót” találhatna a rendőrök ellen. Elkezdik kiszedni a KRESZ-táblákat, lerugdosni a kukákat. A távozásra felhívó felszólítást megismétlik még vagy kétszer, a falanx összezár, a lovasok előrejönnek. Egy idősebb férfit elkapnak, legalább öten esnek neki gumibottal, a földön rugdalják, ő pedig igyekszik a székház oldalánál álló műszerkocsi alá húzódni. A tömeg üvölt, ki-kicsapnak a fiatalok, a kövek pufognak a rohamosztagosok pajzsain. A rendőrök könnygázgránátokkal válaszolnak.
Aztán rohamra indulnak a lovasok. A tömeg spriccel szerteszét. Csattog a patkó az aszfalton: ekkor lehet először valódi félelmet látni a szemekben. Amikor a lovasok megfordulnak, egy 16 évesnek látszó, vékony, szemüveges fiú – arcát a zászló takarja – utánuk szalad a kiürült utcán: egy gumibotra hasonlító tárggyal ráhúz az egyik ló farára, aztán elmenekül. A ló nyerítve ágaskodik fel, gazdája alig tudja megfékezni. Hajtóvadászat indul: a parkba menekült tüntetőkre vadásznak. A szomszédos mellékutcában felgyújtják a kukákat. A Népszínház utcánál újabb összecsapás: a nyugalmasabb percekben a tüntetők rendületlenül agitálják a rendőröket, álljanak át. – Havi nyolcvanezer forintért elárulod a hazádat? Vagy van pótlék is? – hangzik a kérdés. – Én akkor sem leszek megfizetve úgy, mint az osztrákoknál, ha másik kormány jön, úgyhogy mindegy – jön a szkeptikus válasz.
A további társalgásra nincs mód. Folytatódik a tömeg kiszorítása: a fiatalok menekülnek. A Nagykörúton többezren igyekeznének a Köztársaság térre, az onnan kiszorítottak a Blaha Lujza térnél csatlakoznak hozzájuk. Állóháború alakul ki. Távolabb már barikádokat építenek a tüntetők a kukákból. Aztán elszabadul a pokol. A tömeget lépésről lépésre, hosszú órákon át szorítják ki a körútról. A tüntetők a mellékutcákban szóródnak szét. – Holnap is jövünk, szemetek! – kiabálja egyikük.

Strandra indultak, de sosem tértek haza – ma is fájó seb, ami a Mosoni-Dunánál történt