Már az előző ciklusban is közhely volt: a kemény ügyeket nem Persányi Miklós viszi, arról viszont mindenki csak találgatott, hogy ki az igazi miniszter? Az új kormányzati struktúrában egyszerűbb a helyzet, ön egyfajta miniszterhelyettesi rangot kapott, így jogos a kérdés: ön vezeti a tárcát?
– Persányi Miklósé volt a kormányzati felelősség eddig is, és természetesen ő irányította a minisztériumot, ahogyan ő fogja vezetni a tárcát a jövőben is. Az kétségtelen, hogy Kuncze Gábor pártelnök azért kért fel államtitkárnak, mert szeretné, hogy a liberális értékek jobban érvényesüljenek itt, s szélesebb körben ismertek legyenek az emberek előtt. Magam is azért fogadtam el a felkérést, mert hiszek abban, hogy a modern világnak ma két komoly pillére van. Az egyik az információs társadalom fejlődése, a másik pedig a környezettudatos gondolkodás. Úgy vélem, hogy nem lehet tovább folytatni egy olyan gazdaságpolitikát, amely nem veszi figyelembe a fenntartható fejlődés szempontjait.
– Tudomásunk szerint nincs túl sok szakmai tapasztalata. Dolgozott már a környezetvédelemben?
– A tárcához három szakterület tartozik: a környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügyek. A 90-es években környezetvédelemmel és településtisztasággal fővárosi képviselőként, vízügyekkel pedig – Lotz Károly minisztersége idején – államtitkárként foglalkoztam. De szeretném hangsúlyozni, egy politikus elsődleges feladata az általa képviselt politikai értékek érvényre juttatása az adott kormányzati területen.
– A környezetvédelmi hatóságok átalakítása a zöldek szerint egyelőre kifulladt a széles körű létszámleépítésben, a hatékonyabb működés helyett egyelőre az ellenőrzés ellehetetlenülése tapasztalható.
– Meggyőződésem, hogy Magyarországon túl sok hatósági ügy van, és túl sok közigazgatási eljárás indul a környezetvédelmi tárca szerveinél is. Sokkal kevesebb ügyben kellene eljárni felügyeleti szinten. A közelmúltban lezárult átalakítással máris megszüntettünk egy sor párhuzamosságot.
– Éveken át azt hallottuk, hogy túl kevés a környezetvédelmi felügyelő. Azután jött az elbocsátás. A hétszázalékos leépítés után több embert már nem küldenek el?
– Csak azt tudom megígérni, hogy áttekintjük: hol kell a továbbiakban leépíteni, és hol nem. Nekem többek között az is a dolgom, hogy bekérjem a szakanyagokat, amelyek alapján közösen megítélhetjük, hogy egy-egy átalakítás indokolt-e vagy sem.
– A szociális piacgazdaság eléréséhez növelni kellett az állam szerepét. Ebből kiindulva az ökoszociális piacgazdaság még nagyobb szerepvállalást igényel. A liberalizmus nem éppen azért bukott meg, mert kis államban érdekelt, amely nem tudja ezeket a célokat képviselni?
– A liberalizmus nem bukott meg, sőt inkább magukévá tették más ideológiák. A szabadelvű eszme a környezetvédelemben azt jelenti, hogy a tiszta környezethez való jog ugyanolyan szabadságjog, mint a verseny szabadsága, ezt a kettőt együtt kell értelmezni. Az SZDSZ-ben sokan érzékeljük, hogy a környezetvédelem most a világtrend, mint ahogyan négy éve is éreztük, hogy világszerte az informatika került a középpontba. Ma már versenyképességi kérdés a környezetvédelem; ha nem tudom odaírni, hogy ezt vagy azt megújuló energiával gyártottam, vagy a termék nyolcvan százalékban újrahasznosítható, esetleg környezettudatos környezetben állították elő, akkor azt a terméket fejlett piacokon már nem lehet eladni. Az a baj, hogy ma Magyarországon vagy a zöldlobbi, vagy a gazdasági lobbi nyer az egyes ügyekben, és nehezen értjük meg, hogy a két érdeknek együtt kell érvényesülnie. Például azért mentem el egy nagy cég egyik aszfaltkeverőjének átadására, mert a cég igen korszerű technikát hoz Magyarországra, és azért kívánok elmenni egy autókiállításra, mert ott több tucat olyan magyar beszállító cég lesz jelen, amelyik már újrahasznosítható termékek vagy hibridautók gyártásában vesz részt.
– Ha már az autóknál tartunk: ön mikor utazott utoljára vonaton?
– Körülbelül egy hete. Rendszeresen utazom választókörzetembe, Nagykanizsára vonaton, és tömegközlekedési eszközöket is használok. Persze a hivatalos munka engem is autóba kényszerít.
– Ezt csak azért kérdezzük, mert az autópálya–vasút konfliktust, és általában a gazdasági tárca és a környezetvédelem közötti harcokat párton belül kell megoldaniuk, hiszen mindkét intézményt az SZDSZ vezeti. Ön miként tudja megvédeni a környezetvédelem érdekét Kóka Jánossal szemben?
– A beállítás alapvetően rossz, mert Kóka Jánossal szemben nem kell megvédeni a környezetvédelem érdekeit. Nem az a kérdés, ki kit győz le egy ügyben. Éppen arról beszéltem, hogy közép- és hosszú távon csak azok a megoldások a jók, amelyekben sikerül együttműködést elérnünk. A verseny hozta például a génmódosított növények megjelenését a világon. Ma az a feladat, hogy ki kellett dolgozni az együttélés szabályait arra az esetre, ha Magyarország arra kényszerül, hogy felmondja az ilyen növények termesztési moratóriumát.
– Kóka János gazdasági miniszter azonban teljesen más elvet képviselt. Azt, hogy a biotechnológia Magyarország jövője.
– Le kell ülni, és széles körben, nyilvánosan meg kell tárgyalni az ilyen ügyeket. Ezért tartottuk meg a Liberális Zöld Tanács ülését a közelmúltban, ahol a GMO-val kapcsolatosan például állásfoglalás is született. Ez kimondja, hogy ameddig lehet, fenn kell tartani a moratóriumot, de közben fel kell készülni az együtt termesztésre is, és meg kell védeni azoknak a gazdáknak a versenyjogait, akik nem akarnak génmódosított növényeket termeszteni.
– Mi az oka annak, hogy a tárca költségvetése évről évre csökken, ha a minisztériumi kommunikációval ellentétben nem számoljuk hozzá a más intézményektől lehívható uniós forrásokat?
– Az a cél, hogy az igazgatás költségei csökkenjenek. Liberális politikusként szeretném, ha újragondolnánk az állam szerepét, mert egy csomó közfeladatot nem állami szereplőkkel kellene ellátatni.
– A liberális környezetvédelmi tárca tette meg az első lépést az ökoadók bevezetése terén. Kivetették a környezetterhelési díjat. Növelik-e az ökoadók körét és mértékét?
– A liberálisok elfogadták, hogy az adócsökkentés politikáját átmenetileg nem visszük tovább, de ez az idő éppen jól jön az adóreform kidolgozásához. Mi mindig azt gondoltuk, hogy egy jó adórendszerben érvényesülnie kell a szennyező fizet elvének is. Az ökoadórendszernek tehát sokkal hangsúlyosabbnak kell lennie az adópolitikán belül.
– Az előző ciklusban a Vásárhelyi-tervet emlegették a legtöbbet, ennek ellenére ma már tudjuk: a tervre előirányzott pénzeknek csak a töredékét költötték el. Sőt, az építkezés érdemben csak az idén kezdődött el.
– Visszakérdeznék. Júliusban és augusztusban folyt az építkezés? Én úgy tudom, hogy igen. A többi kérdést az elődeimnek kell feltenni. A lényeg mindenesetre az, hogy – főként az időjárás miatt – egy-másfél éves csúszással, de elindultak a munkák, amelyekre idén összesen tízmilliárd forintot fizetünk ki.
– Megvan-e még az a másik, több mint tízmilliárd forint, amit az előző években nem költöttek el a tervre, de hivatalosan nem vette el a pénzt a kormány, és mindig azt ígérték, hogy az összeg felhasználható lesz?
– Azt tudom mondani, hogy az idei fejlesztéshez szükséges pénz megvan, sőt, amit időarányosan előirányoztak, azt el is költöttük.
– Azért is bírálják a kormányt, mert gyenge teljesítményt nyújt a diplomácia a szomszédból fenyegető ökológiai agresszióval szemben.
– A siker kulcsa nem az erősködés, hanem az, hogy értelmes tárgyalásokat folytassunk a szomszédos országokkal. Ha a másik oldal érdekeit nem vesszük figyelembe, erőmérkőzés lesz a vitából, holott tudjuk: Magyarországra folynak a vizek, ide jön a rossz levegő és a GMO-pollenje a környező országokból, hiszen mi vagyunk lent, a szomszédaink jó része meg fent.
– Puha tárgyalásokkal még a legegyszerűbbnek tűnő ügyet, a Rába habzását sem sikerült megoldaniuk. Nem kellene több határozottságot bevetni?
– Petícióval a problémák nagy többsége nem kezelhető. Össze kell hozni az érdekeket. A Rába ügye is ilyen, ahol éppen most vezettek eredményre a tárgyalások, ráadásul a legtöbb probléma azért nem kap közfigyelmet, mert a kétoldalú bizottságokban eleve megoldják.
– Mit gondol arról a pikáns nemzetközi jogi helyzetről, hogy a bősi megegyezési folyamat a magyar fél érdektelensége miatt négy és fél éve lényegében megszakadt?
– A tárgyalások szakértői szinten folynak, tehát a párbeszédet fenntartottuk.
– El lehet fogadni, hogy semmilyen eredmény nem született?
– Önök szerint mi lenne az eredmény?
– Például ha több vizet adna Szlovákia az Öreg-Dunába.
– Apróbb eredményeket e téren is elértünk már, és remélem, hogy ebben a ciklusban megoldódhat a probléma.
– Budapesten minden jelölt tisztább, zöldebb környezettel kampányol. Eddig egyedül az SZDSZ-nek volt alkalma bizonyítania, hiszen a városnak tizenhat éven át liberális főpolgármestere volt.
– Jó üzeneteket mondunk az önkormányzati kampányban, amelynek középpontjába a tisztább környezetet, a jobb életminőséget állítottuk.
– A választók többsége mégsem érzi, hogy Demszky Gábor olyan sokat tett volna a zöldebb Budapestért.
– Tizenkét éve nem volt napirenden a környezetvédelem. Ugyanígy én sem kérem számon az Antall- vagy a Horn-kormánytól, hogy nem foglalkozott az informatikával. Az utóbbi években viszont igenis nagy előrelépés történt. Látjuk ezt, ha például a gázgyári rehabilitációra, a közel negyvenmilliárd forintért megvett korszerű villamosokra és a felújított pályákra, vagy a metróépítésre, illetve az egységes tömegközlekedési tarifarendszerre gondolunk. És ez még csak a kezdet. Gondoljunk csak bele, ha elkészül az M0-s, még jobb lesz a helyzet, hiszen meg lehet majd tiltani a nehézgépjárművek beáramlását a gyűrűn belülre. Ekkor majd a belsőbb részeken lévő plazák, szupermarketek eldöntik, hogy érdemes-e átrakni a rakományt kisebb járművekre, vagy inkább kiköltöznek-e ők is a körgyűrű mellé. Ha ezt sokan megteszik, óriási teherforgalomtól szabadul majd meg a város.
origo.hu
Hozzád nyúlt a Péter? Fizikailag bántott - leleplező hangfelvétel Magyar Péterről
