(mibe ütköztem…)

Én nem tudom, mondtam legutóbbi látogatásom során Tárnoki néninek, hogy az egyre szaporodó rendőri túlkapások miért nem idegesítik önt, aki híve a politikai korrektségnek, továbbá a gyurcsányi köztársaságnak és a liberális demokráciának.
– Hogyan idegesítene az, ami nem létezik? – felelte az öreg hölgy. – Túlkapásokat a történelmi tapasztalatok szerint csak önkényuralmi rendszerben szoktak elkövetni, így nálunk legfeljebb átgondolt és szakszerű rendőri intézkedésekről lehet szó.
– Ön szerint akkor, hogy néhány konkrét esetet mondjak, a Magyar Nemzet fotóriportere követett el túlkapást, amikor az utcán randalírozó futballszurkolók és a tömegoszlató eszközökkel jól felszerelt rohamrendőrök összecsapását fényképezte? Vagy az ellenlábas Népszava fotósa, aki nem átallott egy strandon felvételeket készíteni, vagy netán az a hölgy, aki a kutyáit hűsítgette a Balaton vizével? Nem beszélve rólam, aki délelőtt tizenegykor szinte a kikötő területén belül zseblámpa nélkül csónakázott.
– Jobb, ha erről hallgat – csóválta meg a fejét Tárnoki néni. – Az önnel szemben fellépő vízi rendőrök a szabály szerint jártak el.
– Lehet, hogy önnek igaza van, drága Tárnoki néni, én mégis olyanformán érzek, mint egy liberális értelmiségi, aki hajlamos különbséget tenni a szabály betűje és szelleme között.
– Nem hinném, hogy derék vízi rendőreink körében kellene keresnünk a liberális szellemet. Az fáj magának, hogy az egyszerű embereknek kijáró bánásmódban részesült?
– Inkább az, feleltem –, hogy az egyszerű emberek is ilyen bánásmódban részesülnek, miszerint megszívatják őket. Az is elterjedt az egyszerű balatoni emberek között, hogy a vízi rendőröknek akkora hatalmuk van a tavon, mint az úristennek a világmindenségben. Jó velük jóban lenni.
– Mit ért ezalatt?
– Azt nem mondom meg, mert nem akarok rágalmazásért bíróság elé kerülni. Egyébként kijött a rendőrbírói végzés az ügyemben, egy kiemelt szabálysértési főelőadó, rszds. hozta.
– És nyilván elnézést kért magától háborgatásért – vihogott kárörömmel az öreg hölgy.
– Hajózási szabályok megszegése miatt tízezer forint bírsággal sújtottak, amiért hálás lehetek, mivel harmincezer forintra is büntethettek volna. Tekintettel cselekményem súlyára, személyi körülményeimre és arra, hogy az elmúlt két évben nem estem elmarasztalás alá, nagylelkűen bíráltak el.
– S mi ez ellen a kifogása?
– Semmi. Hiszen a 39/2003 GKM-rendelet III. ren. 4.05 cikk (1) bek.-be és a 9.12. cikk (3) bek.-be ütköztem, továbbá a 218/1999 kormányrendelet 56. § a, d pontjába, nem beszélve az 1999. évi LXIX törvény 87. § (2) bek. és a 111. § (2), (3), (4), (12) bek.-ek,
85. § (3) bek., 88. § (1) bek. és a 90. § (3) bek. és a 24. § (2) bek.-be ütköztem. Ezért tízezer forint igazán nem sok. A bírság be nem fizetése esetén tíz nap elzárás, illetve két nap közmunka illet. Fontolgattam, hogy leülöm, mivel merőben ártatlanul börtönben ülni, miként ez Árpi bácsinál bebizonyosodott, dicsőség. De inkább fizettem.
– Ha jól értettem, maga 1999-es kormányrendeletbe ütközött, amikor a fürdőnadrágjához nem viselt zseblámpát. Ki is volt kormányon 1999-ben?
– A Fidesz.
– Akkor miért a gyurcsányi népi rendőrséget szidja?
– Én nem tudom…