Pilóta nélküli őrszemek a levegőben

Az Afganisztánba települő magyar tartományi újjáépítő csoport (PRT) biztonsága érdekében kisméretű pilóta nélküli felderítőgépeket (UAV) szerez be a Honvédelmi Minisztérium (HM). A távirányítású repülőmodelleknél alig nagyobb szerkezetek a repülőgépipar csúcstechnológiáját képviselik, de arról még nem született döntés, hogy melyik gyártó kapja a megrendelést.

Információink szerint öt cég vásárolta meg a tenderdokumentációt, azaz ennyien pályáznak a honvédség igényeinek ellátására: az ügyletről ebben a fázisban – üzleti okokból kifolyólag – szinte kizárólag csak nem hivatalos információk keringenek védelmi körökben. Nem ismert, hogy pontosan mennyit szán a HM a beszerzésre, annyi szivárgott csak ki, hogy harminc gépről van szó. Bennfentesek azt is tudni vélték már a beszerzési program felvázolásakor, hogy – szakmai szempontokat figyelembe véve – izraeli gyártmánynak áll a zászló. Izrael az elmúlt három évtizedben nagy tapasztalatokra tett szert a pilóta nélküli felderítő repülőgépek fejlesztése, gyártása és alkalmazása terén. A zsidó állam védelmi ereje (IDF) különböző kategóriájú UAV-ket vetett be háborúi során éppúgy, mint a megszállt palesztin területek ellenőrzésére – a pilóta nélküli gépek használata rutinnak számít. Nem véletlen, hogy amikor a mikroelektronika fejlődése révén megjelent a kisméretű, mini vagy „hátizsákos” UAV-nek nevezett kategória (ilyenre tart most igényt a magyar HM is), az izraeli gyártók rögvest már előkelő helyet foglaltak el a piacon, amelyen a terror elleni háború és a számtalan békefenntartó művelet miatt óriási kereslet mutatkozik.
A nyáron az angliai Farnboroughban rendezett repülőgép- és védelmi ipari kiállításon lapunk tudósítójának az egyik izraeli UAV-gyártó, az Elbit mutatta be népszerű (eddig 16 ország által megrendelt) öt és fél kilós gépét, a Skylarkot (Pacsirtát). Az elektromos motorral felszerelt szerkezetet a katona kézből indítja, másfél-két órát képes a levegőben tartózkodni és indítási helyétől legfeljebb mintegy tíz kilométerre távolodhat el. A gép törzse alatt egy konténerben körbeforgatható nappali vagy infravörös kamerát helyeztek el, ennek a képét közvetíti vissza a kezelő számára, aki eközben egy konvoj járművében is helyet foglalhat. A Pacsirtát ők nem a hagyományos értelemben vezetik, csak a parancsokat közlik vele, hogy koordináták szerint hova repüljön: a gép műholdas navigációs rendszere és robotpilótája segítségével „tudja”, hogy hol van, és a repülésről saját maga gondoskodik. Az irányító berendezés egy speciális pulttal kiegészített laptop. A képernyő bal oldalán egy térkép van, erre kattintva lehet megadni, hova repüljön a masina; a jobb oldalon a fedélzeti kamera képe látható, amelyet egy kisméretű botkormánnyal lehet jobbra-balra, fel és le forgatni.
Bár az izraeliek tapasztalataival és technológiájával – legalábbis ezen a területen – kevesen vetekedhetnek, az Afganisztánban állomásozó német csapatok és a hollandok (akiknek a korábbi állomáshelyét foglalják el a magyarok Baglan tartományban) az EMT német cég gyártmányát, az Aladint használják. Ez a gép háromkilós, legfeljebb 45 percig repülhet, alkalmazási elve ugyanaz, mint az izraeli típusnak. A tábor közvetlen környékét figyelik vele, hogy nem készül-e aknatámadás, teherautós-öngyilkos merénylet, de alkalmas lehet arra is, hogy a konvoj előtti utat derítsék fel vele, elkerülendő a rajtaütéseket és az úgynevezett útszéli, vagy rögtönzött bombákat. Ez utóbbiak felelősek az amerikai veszteségek többségéért Irakban, és egy ilyen – tüzérségi lövedékekből készített – távirányítású pokolgép ölte meg a honvédség egyetlen Irakban elesett hősi halottját, Nagy Richárdot is 2004 júniusában.
Egy kezelőcsapat általában két-három UAV-vel rendelkezik, az irányítórendszerrel együtt ez képez egy UAV-rendszert. Egy rendszer ára néhány tízezer dollártól százezer dollárig (22 millió forint) terjedhet.

Hadiipari fejlesztés Indonéziával? Gyurcsány Ferenc kormányfő együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá egy magyar hadiipari fejlesztésről Indonéziában – tudta meg lapunk. A miniszterelnök egy kormánydelegáció élén, Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter társaságában járt Indonéziában 2005 júliusában, amelyről a Jakarta Post nevű helyi lap is beszámolt. Az újságban többek között megemlítik, hogy a magyar kormány 25 millió dolláros „soft loant” (kedvezményes kamatozású kölcsönt) ajánlott fel autópálya-építésre az indonéz államnak. Gyurcsány miniszterelnök ezenfelül informatikai termékeket és szolgáltatásokat is felkínált, valamint katonai felszerelést. A kormányszóvivői iroda lapunk érdeklődésére elismerte, hogy a miniszterelnök együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá többek között egy közös hadiipari fejlesztésről is. Ez egy pilóta nélküli robotrepülőgép kifejlesztéséről szól. A kormány illetékesei azonban állítják, hogy ezeket az eszközöket „szigorúan polgári célokra használják, például nehezen megközelíthető terepeken nagyfeszültségű kábelek vizsgálatára”. Értesüléseink szerint a pilóta nélküli felderítő repülőgépek szállítására a Honvédelmi Minisztérium Technológiai Hivatala pályázott. A szaktárca szervezeténél ugyanis már évek óta kifejlesztettek egy robotrepülőgép- prototípust, amelyet azonban pénzhiány miatt nem tudtak legyártatni. Ez azért is különös, mert a honvédségnek szüksége lenne ilyen eszközökre, hiszen többek között felderítő robotrepülőkkel kívánják megerősíteni a magyarok új afganisztáni misszióját. A HM arra hivatkozik, hogy a magyar fejlesztésű pilóta nélküli repülőgépet nem tudnák használni Afganisztánban, mert a katonáknak kisebb méretű, mozgékonyabb, más jellegű berendezésre van szükségük. (H. Gy.)