Rendkívüli Volán-járat

Néhány évvel ezelőtt még azért remegett csapatok sora, hogy novemberben lehet-e a szabadban jeget hizlalni, ma pedig ott tartunk, hogy szeptember vége felé, verőfényes őszi időben rendezik meg a Magyar Kupa négyes döntőjét. S nem Székesfehérvárott vagy Dunaújvárosban, hanem Miskolcon. A különbség égbe kiáltó: Diósgyőrben omladozik a futballstadion, évek óta a kiesés-megszűnés határán egyensúlyoz a klub, miközben a belváros tőszomszédságában gyönyörű jégcsarnokot húztak fel, aminek köszönhetően újra virágzik a jégkorongélet a borsodi megyeszékhelyen.
– Miskolcon hosszú évtizedeken át négy-ötszáz igazolt hokis sportolt, ám az utóbbi években – látva a vetélytársak nekilódulását – egyre többeken a kilátástalanság érzése lett úrrá. Néhány éve már alig több mint százan jégkorongoztak, az előző idényt úgy csináltuk végig, hogy jószerivel csak a meccsek idején voltunk jégen. Még néhány ilyen év, s megszűnt volna a sportág a városban. Így azonban, hogy áprilisban átadták ezt a gyönyörű csarnokot, minden újrakezdődött. A város mögöttünk áll, túlnyomórészt saját nevelésű játékosokra építünk, nagyon derűlátók vagyunk – mondta érdeklődésünkre Egry István, a helyi Jegesmedvék elnöke, majd hozzátette: három év múlva eljuthatnak arra a szintre, hogy megcélozzák a bajnoki döntőt. Ez egyelőre még a Magyar Kupában is túl nagy feladat, a meggyengült dunaújvárosiak nagy csatában, 5-4-re legyőzték a házigazdákat.
Bár érthetően erre a mérkőzésre gyűltek össze többen, a szombati elődöntőkben az Alba Volán–Újpest előre hozott döntő volt a fő meccs. Legalábbis előzetesen így gondoltuk. Ám a fehérváriaknak egyetlen izgulnivalójuk akadt: mikor érkezik meg Palkovics Krisztián korcsolyája? Nem, véletlenül sem az alkalomra rendelt új, hanem a hazai öltözőben felejtett használatban lévő. Palkovics kapott hideget-meleget a társaktól és főként a vezetőktől, de ezzel együtt meg kellett oldani a helyzetet. Az egyik elnökségi tag a Velencei-tótól fordult vissza, s jogosítványát kockáztatva két és fél óra alatt teljesítette háztól házig a Székesfehérvár–Miskolc távolságot, az első harmad végére meg is érkezett, addig a jobbszélső kölcsönkért korcsolyában játszott.
Mire felhúzta a sajátját, a találkozó már el is dőlt. A 2. percben Gröschl bepofozott egy lecsorgó korongot, a 11.-ben Vaszjunyin lövését lepkézte be a szlovák kapus, Kleniar, a harmadik Volán-gólt (Stastny) így már az áprilisi bajnoki finálé áldozata, a hatalmas potyagólt „benyelt” Sájevics kapta a 18.-ban. Ezen perc végén megszólalt a dudaszó, képletesen véget ért az összecsapás. De mint kiderült, csupán a felvezető kölyökmeccsre beállított órát nem kalibrálták újra, így következett a folytatás. Az újpestieknek ebben sem volt sok örömük, mintha megadták volna magukat, az utolsó harmadban a végig fegyelmezett fehérváriak még ütöttek két gólt (Simon, Kovács Cs.), az 5-0 talán nem is mutatja a valós különbséget.
Mi történt? – fordultam a lefújás után Ancsin Jánoshoz, a lila-fehérek edzőjéhez, aki őszintén így felelt: „Nem tudom.” Pat Cortina, a Volán korábbi mestere, a válogatott szövetségi kapitánya vállalkozott bővebb értékelésre: „Elfogadhatatlan, ahogy az Újpest, különösen a szlovák Extraligából igazolt sztárja, Voskar játszott. Én már természetesen a válogatott érdekét nézem, így sok szoros, színvonalas meccset szeretnék látni.”
Cortinának eszerint a tegnapi döntőben is csalatkoznia kellett. Bár az egyértelműen papírforma, hogy ott az Alba Volán magabiztosan, 5-2-re verte a Dunaújvárost, s egy év kihagyással – tavaly nem írták ki – újra elhódította a Magyar Kupát.
A 3. helyért: UTE–Miskolc 9-2.