Rendkívüli Volán-járat

2006. 09. 24. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Néhány évvel ezelőtt még azért remegett csapatok sora, hogy novemberben lehet-e a szabadban jeget hizlalni, ma pedig ott tartunk, hogy szeptember vége felé, verőfényes őszi időben rendezik meg a Magyar Kupa négyes döntőjét. S nem Székesfehérvárott vagy Dunaújvárosban, hanem Miskolcon. A különbség égbe kiáltó: Diósgyőrben omladozik a futballstadion, évek óta a kiesés-megszűnés határán egyensúlyoz a klub, miközben a belváros tőszomszédságában gyönyörű jégcsarnokot húztak fel, aminek köszönhetően újra virágzik a jégkorongélet a borsodi megyeszékhelyen.
– Miskolcon hosszú évtizedeken át négy-ötszáz igazolt hokis sportolt, ám az utóbbi években – látva a vetélytársak nekilódulását – egyre többeken a kilátástalanság érzése lett úrrá. Néhány éve már alig több mint százan jégkorongoztak, az előző idényt úgy csináltuk végig, hogy jószerivel csak a meccsek idején voltunk jégen. Még néhány ilyen év, s megszűnt volna a sportág a városban. Így azonban, hogy áprilisban átadták ezt a gyönyörű csarnokot, minden újrakezdődött. A város mögöttünk áll, túlnyomórészt saját nevelésű játékosokra építünk, nagyon derűlátók vagyunk – mondta érdeklődésünkre Egry István, a helyi Jegesmedvék elnöke, majd hozzátette: három év múlva eljuthatnak arra a szintre, hogy megcélozzák a bajnoki döntőt. Ez egyelőre még a Magyar Kupában is túl nagy feladat, a meggyengült dunaújvárosiak nagy csatában, 5-4-re legyőzték a házigazdákat.
Bár érthetően erre a mérkőzésre gyűltek össze többen, a szombati elődöntőkben az Alba Volán–Újpest előre hozott döntő volt a fő meccs. Legalábbis előzetesen így gondoltuk. Ám a fehérváriaknak egyetlen izgulnivalójuk akadt: mikor érkezik meg Palkovics Krisztián korcsolyája? Nem, véletlenül sem az alkalomra rendelt új, hanem a hazai öltözőben felejtett használatban lévő. Palkovics kapott hideget-meleget a társaktól és főként a vezetőktől, de ezzel együtt meg kellett oldani a helyzetet. Az egyik elnökségi tag a Velencei-tótól fordult vissza, s jogosítványát kockáztatva két és fél óra alatt teljesítette háztól házig a Székesfehérvár–Miskolc távolságot, az első harmad végére meg is érkezett, addig a jobbszélső kölcsönkért korcsolyában játszott.
Mire felhúzta a sajátját, a találkozó már el is dőlt. A 2. percben Gröschl bepofozott egy lecsorgó korongot, a 11.-ben Vaszjunyin lövését lepkézte be a szlovák kapus, Kleniar, a harmadik Volán-gólt (Stastny) így már az áprilisi bajnoki finálé áldozata, a hatalmas potyagólt „benyelt” Sájevics kapta a 18.-ban. Ezen perc végén megszólalt a dudaszó, képletesen véget ért az összecsapás. De mint kiderült, csupán a felvezető kölyökmeccsre beállított órát nem kalibrálták újra, így következett a folytatás. Az újpestieknek ebben sem volt sok örömük, mintha megadták volna magukat, az utolsó harmadban a végig fegyelmezett fehérváriak még ütöttek két gólt (Simon, Kovács Cs.), az 5-0 talán nem is mutatja a valós különbséget.
Mi történt? – fordultam a lefújás után Ancsin Jánoshoz, a lila-fehérek edzőjéhez, aki őszintén így felelt: „Nem tudom.” Pat Cortina, a Volán korábbi mestere, a válogatott szövetségi kapitánya vállalkozott bővebb értékelésre: „Elfogadhatatlan, ahogy az Újpest, különösen a szlovák Extraligából igazolt sztárja, Voskar játszott. Én már természetesen a válogatott érdekét nézem, így sok szoros, színvonalas meccset szeretnék látni.”
Cortinának eszerint a tegnapi döntőben is csalatkoznia kellett. Bár az egyértelműen papírforma, hogy ott az Alba Volán magabiztosan, 5-2-re verte a Dunaújvárost, s egy év kihagyással – tavaly nem írták ki – újra elhódította a Magyar Kupát.
A 3. helyért: UTE–Miskolc 9-2.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.