Sikerpropaganda szocialista módra

Nem várunk a sikerre. Dolgozunk érte. Sikerre építünk – olvasható az MSZP választási plakátján. Pont a jelenlegi helyzetben. Persze kérdés, hogy ki mit tart sikernek. Ha azt, hogy egy politikai párt megnyeri a választásokat, akkor az idézett mondatokat még a legnagyobb rosszindulattal is igaznak kell tekintenünk. A rendszerváltást követő öt országgyűlési választás során az MSZP ugyanis – koalíciós partnerével együttesen – három alkalommal szerezte meg a szavazatok többségét. Ám a választási győzelem csupán egy lehetőség a sikerre. Arra, hogy négyesztendei kormányzás után a hatalmon lévők elmondhassák: sikerült javítanunk az ország helyzetén és a lakosság életkörülményein.
Ám ennek jelenleg éppen az ellenkezője igaz, a kabinetnek csupán a győzelem volt a fontos, és a diadalát követően nekilátott az állampolgárok megnyomorításához. E műveletet a kellemesen hangzó stabilizációs program fedőnév alatt hirdette meg, ám ilyen alapon a lefejezést a testmagasság kiigazításának is nevezhetnénk. Az elmúlt rendszer idején persze hozzászokhattunk a szocialista terminológiához, amely az antidemokráciát népi demokráciaként, a gyarmatosítót pedig felszabadítóként tüntette fel. Így sokaknak talán már fel sem tűnik, hogy a Magyar Szocialista Párt elnevezés helyett sokkal jobban fedné a valóságot a Külföldi Érdekeket Képviselő Antiszocialista Párt névhasználat. A közbeszerzési pályázatokon nyertes cégek közül ugyanis a külföldi tulajdonúak aránya messze meghaladja a hazaiakét, s miközben multinacionális vállalatok jelentős adókedvezményekben részesülnek, az itthoni kis- és középvállalkozások ebből kimaradnak. A munkanélküliek számának alakulása pedig a párt szociális érzékenységéről tesz tanúbizonyságot: 2002 nyarán, a polgári kabinet leköszönése után hazánkban 242 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, ez a szám négy év elteltével 311 ezerre emelkedett.
S szakértők szerint e tekintetben nincs megállás. A kormány ugyanis ahelyett, hogy csökkentette volna az élőmunkát terhelő járulékokat, megemelte, s január 1-jei hatállyal tovább növeli e közterheket, még jobban lerontva hazánk versenyképességét a környező országokkal szemben. Ám rágalom lenne, ha valaki azt mondaná, hogy félmunkát végez, mert nem érte be ennyivel: a vállalkozásokra kivetett adókat is emelte, illetve emeli a jövőben, amely mindamellett, hogy tovább csökkenti az ország vonzerejét a régióba igyekvő cégek számára, a munkavállalók több mint 60 százalékát foglalkoztató kis- és középvállalkozások jó részének talpon maradását is veszélyezteti.
A megszorítások reformnak, stabilitási programnak titulált csomagja tehát úgy támogatja a magyar gazdaságot, mint akasztott embert a kötél. S nevével ellentétben nem stabilitást, hanem instabilitást generál, amely egyre erősebben politikai válság felé sodorja az országot. Megérett tehát az idő arra, hogy a kabinet vegye a kalapját. S híveinek sem kell ezen sajnálkozniuk, mert megmarad nekik a vigasz, hogy nem tűnik el nyomtalanul. Marad utánuk sikerességük eredménye: a káosz.