Trópusi lány

k ö n y v e s h á z

Ha igaz, hogy minden rosszban van valami jó, akkor talán még igazabb, hogy olykor a nagy történelmi tragédiák is járhatnak üdvös „mellékhatással”. Szinte bizonyos például, hogy ha nem verik le az 1956-os forradalmat, Ferdinandy György nem választja Puerto Ricót új otthonául, és nem kezd tanárkodni az Egyesült Államok gyarmatszigetén. S ha a történelem másképp alakul, akkor a tanintézmény professzoraként nem szeret bele egyik tanítványába, és biztosan nem írja meg – először franciául – a Chica című szociográfiát sem, amely nemrégiben a Dominikai Köztársaságban spanyolul s most végre Magyarországon a szerző anyanyelvén is megjelent.
Pedig Ferdinandy régi-új műve nagyon hiányozna a magyar olvasó könyvespolcáról. Ugyanis a szerző nem csupán a Latin-Amerikát széltében-hosszában bejárt Remenyik Zsigmond munkásságát folytatja ebben a kötetében (is) – már abban az értelemben, hogy európai szemszögből mutatja be az ottani világot –, hanem az először a hatvanas években megjelent kötetben felvonultatja azokat az erényeket, amelyek miatt oly népszerűek művei. A trópusi lány története egyszerre tárgyilagos és nosztalgikus, de Chica egyes szám első személyben elmesélt történetéhez lírai befejezést is hozzáfűz azokról az eseményekről, amelyek a szociográfiában foglaltakat követően estek meg a hajdani tanítvány-szerelem életében. A kötet Chica mellett legalább anynyira szól Puerto Ricóról is, ahol a nagyszülők még rabszolgaként születtek; ahol jósnőre nincs szükség, mert szinte mindenki teljes természetességgel műveli a halottakkal való társalgás művészetét és az Afrikából átörökített rítusok, valamint a kereszténység elegyéből létrejött jellegzetes hitvilág összes többi praktikáját, s ahol a hasán foszladozó szövetű rongybaba is elegendő ahhoz, hogy a szomszédok halált okozó voodoo mesterkedéssel vádolják meg a családot; ahol az ifjak saját versikékkel udvarolnak a lányoknak, de néhány pillanattal később akár megerőszakolni is készek őket; s ahol a fogamzásgátlást éppoly titokzatos hiedelmek lengik körül, mintha éppenséggel valami okkult szertartás volna. És még tovább folytathatnánk mindazokat az átélhetővé és érthetővé tett furcsaságokat, amelyek – s persze irodalmi erényei – okán Ferdinandy György Chica című kötetének mindenképpen ott a helye a magyar olvasó könyvespolcán. Valahol Remenyik Zsigmond Őserdője, valamint – hogy a viszonosság oltárán is áldozzunk – Miguel Ángel Asturias és Pablo Neruda Megkóstoltuk Magyarországot című könyve mellett, amelyben honunk és Latin-Amerika ad randevút egymásnak az irodalomban.
(Ferdinandy György: Chica. Trópusi lány. Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 1700 forint)