Mint Szemző Tibor, Az élet vendége – Csoma legendárium című film rendezője vallja, nem az volt a célja, hogy a meglévő számos Csoma-életrajz mellé egy újabbat állítson és értelmezést adjon, annak ellenére, hogy a forgatókönyvet személyével és sorsával kapcsolatos momentumok inspirálták. Rengeteg dokumentum, könyv, dolgozat foglalkozik életművével, munkásságával, de mint Szemző véli: arról, hogy „ez a rendkívüli sorsú férfi miféle ember lehetett, nemigen esik szó. Senki nem tud róla, hogy életútja, munkája milyenné formálta őt. Saját magáról soha senkinek nem beszélt. A zárkózottság volt karakterének legjellemzőbb vonása”. Ez inspirálta az alkotót, hogy több szféra közt lebegve, Kőrösi nyomában lépdelve megpróbálja felfedni, a saját maga elképzelte Csoma-képet megrajzolni kameratöltőtollal, különleges, repetatív zenével, több mint egy tucat nyelv zeneiségével és a Székelyföldről induló kutatóról terjengő legendákkal, amelyeket Törőcsik Mari mesél el sejtelmesen.
Szemcsés, többnyire fekete-fehér képek, olykor szinte mozdulatlanok, vagy ha mégis kicsit életre kelnek, teljesen más világot tükröznek: más ritmusban sütik itt a kukoricát, ropják a táncot, legeltetik az állatokat, mint azt pár ezer kilométerrel odébb, azaz itt elképzelnénk. A Himalája hegycsúcsai és mélységes szakadékai, torlódó, gomolygó felhők és a lankákra vetett árnyékaik egy költői nyelven szólnak, amelyre ha valaki odafigyel, s ki tud zökkenni az őt körülvevő őrületből, akkor valami megérintheti. Misztikus világ ez, amelynek dicséretét az istenek ezer évei alatt sem lehetne elzengeni, a Himalája „nemcsak egy szentély, hanem maga is Isten”. Ezen képek alatt Kőrösi, a Vándor gondolatai, tibeti olvasmányok, a hozzájuk kapcsolódó érzések, keleti bölcsességek lebegnek: többek közt a Hold változékonyságáról, az idegenségről, egy olyan emberről, aki sem az égi, sem a földi világból nem való, a végtelen tudásról, s az időről.
A film másik szférájában, rétegében Csoma többnyire székelyföldi legendái elevenednek meg más, a fenti képi világhoz mégis illő, mesés, meg-megmozduló festmények, animációk felett. Törőcsik Mari mesél nekünk sejtelmesen, magával ragadóan.
E különleges formával, a zenével, a keveredő nyelvek misztikumával, a legendák felidézésével, a hegyek közt született, s élő bölcsességek szemelvényeivel Szemzőnek és alkotótársainak sikerült megvalósítani azt, amit egykoron Pasolini fogalmazott meg. A szerző alámerült hősének lelkébe, nem csupán lelki alkatával, hanem hőse nyelvével (ami nem volt könnyű, a nagy utazó húsz nyelven beszélt…) is sikerült azonosulnia. Valóban költői film született így Kőrösi Csoma Sándorról, aki megjárt három világot, akinek tündérek csodálták tudományát, akire sokáig vártak és vannak olyanok, akik ma is várják.
(Az élet vendége – Csoma legendárium, magyar film, 79 perc. Rendezte: Szemző Tibor.)
origo.hu
Strandra indultak, de sosem tértek haza – ma is fájó seb, ami a Mosoni-Dunánál történt
