A soá és Lengyelország benne játszott ellentmondásos szerepe keserű emlékként valószínűleg még sokáig kísérti a lengyel–izraeli viszonyt. A két országnak ezért – kitűnően működő gazdasági, politikai kapcsolataik mellett – arra van szüksége, hogy kölcsönösen engesztelő gesztusok révén enyhítsék a múltból származó feszültségeket. Ennek jegyében fogant az a javaslat, amely az elnöki vizit egyik fő céljának tekinthető. Irena Sendler 1942-től egészen a Gestapo általi elfogásáig, 1943 októberéig összesen mintegy 2500 gyermeket mentett ki a varsói gettóból. A kínzásokban megbénult, most 96 éves hölgy közös jelöltetése egyúttal ékesszólóan cáfolhatja azokat a néha még mindig elhangzó vádakat, miszerint a vezető lengyel kormányerő, a Jog és Igazságosság Pártja antiszemita hajlandóságról tenne tanúbizonyságot. Sajtótájékoztatóján a lengyel államfő úgy fogalmazott: azok, akik a második világháború idején a helyi zsidóság létére törtek, nem lengyelek voltak.
A kezdeményezésnek azonban izraeli részről váratlanul ellenzéke támadt, amit a Yad Vashem, a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Emlékhatósága testesít meg. A szervezet közleménye ugyan elfogadja Sendler jelölését, de azt szeretné, ha a „haszidé ummot haolam” („a világ igazai”) a holokauszt idején zsidó életeket mentő keresztényeknek adott kitüntető titulusával bírók együttesen részesülnének az elismerésben. Holokauszttal kapcsolatos tevékenységéért mind ez idáig senki nem részesült Nobel-békedíjban.
origo.hu
Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!
