Vegyes vágott

Mi vagyunk az a „k…a ország”
Egész másról készültem írni, de közben olyan események történtek, amelyekben mindenkinek meg kell mutatnia, ha harcát nem is, de legalább az arcát. Nagyon is rá lehetett ismerni a tévékre, rádiókra, újságokra aszerint, melyik hogyan reagált az eseményekre. Zavargás, válság, lázadás, felkelés, forradalom – ezeket a kifejezéseket használták a médiumok.
Kivéve a gyevi bírót meg a Hír Tv-t. Ez utóbbi adását több mint másfél száz tévé vette át. Bizony, bizony: Furcsány Szégyenc jóvoltából ismét a vezető hírek közé küzdötték fel magukat a történtek, még a legmenőbb nyugati hírtévékben is. Legalábbis az első két napon. Ahol gyújtogatnak, betörnek, törnek-zúznak, ahol ütlegelnek, lefújnak, bilincsbe vernek, ahol összecsapnak – ott bizony megjelennek a sztárriporterek, mert sajnos ez adható el a legjobban a médiában.
Vér, de hál’ istennek nem a miénk, ez a meggondolás áll a tudósítások mögött. Ötvenhatban is itt voltak a sajtó emberei nyugatról, de nem volt sok köszönet benne. Sokakat az általuk készített filmek alapján tartóztattak le később. Ugye még emlékeztek, honjaim, és nem csak az ötvenedik évforduló szent olvasóját zsolozsmázzátok!
Az első éjszaka volt a legárulkodóbb. Miként az Indexben egy Mészaros Máté nevű írta: „Jól szituált, félbolond fiatalok zsidóztak egy jóízűt.” Ennek a mondatnak minden szava hazugság. Az a régi (kilencvenes évekbeli) tüntetéseken is megesett – többször is –, hogy egy kemény mag, leválva a Kossuth téri tüntetőktől, a tévéhez vonult (mert már nem a rádió a vezető média). Mindig agyonverték őket.
Ha jól emlékszem, öt pontot akartak beolvastatni a tüntetők. Mi lett volna, ha megengedik? Elmarad a balhé, és hazamennek a legények. Furcsány nyilatkozta is körülbelül azt mondva, hogy lehet tüntetni a Kossuth téren, majd megunjátok, azt’ hazamentek. A K…s Kórus tagjai, közvetlen munkatársai lelkesen kontráztak hozzá. Van egy érzésem: már nem merik ütköztetni vele a véleményüket, ha van. Sztálinnal és Hitlerrel se volt tanácsos a végén.
Hát ez a „majd belefáradtok”, ez nem jött be. Ezen az éjszakán a két, komoly szurkolói háttérrel rendelkező csapat harcosai, félretéve az ellentéteket, a rendőrökre támadtak.
Szó szerint mindent fölhasználtak, ami a kezük ügyébe került: téglát, követ, padot, kidöntött vasoszlopot. A Kossuth térről ellopott rendőrségi kordondarabot faltörő kosként vetették be. Körülbelül százötven emberről lehetett szó, a többiek, úgy másfél ezren, nézők voltak/tunk. Mindig a nézők vannak többen. De ezek között a teljes társadalmi palettát látni lehetett.
Ez nem tüntetés, ez forradalom!, állították a dacosak. Ebben kicsit tévedtek: errefelé a forradalmakban a rendőrség átáll a néphez. Most többszöri fölszólításra se tette ezt meg.
Elkezdődött a csiki-csuki, oda-vissza harc, támadás, majd ellentámadás. Feltűnő volt, hogy a rendőrök felszereltsége egy ilyen rohamot már nem bír ki. Az egyre fáradtabb körülbelül ötven zsarut nem mentették föl bajtársaik. Pedig ott voltak a Nádor utcában, parancsra várván. Egyetlen (!) vízágyús autót küldtek ki, amely meg is feneklett. Fel is gyújtották. A rendőröket úgy mentették ki belőle.
A védők a tévé épületéből vízágyúztak, és iszonyatos mennyiségű könnygázt használtak. Erre a tüntetők elvették a fölgyújtott kocsikat oltó tűzoltóktól a fecskendőiket és visszavágtak.
A többit már itthon néztem. Többet láttam a Hír Televízió kameráján keresztül, mint amikor ott voltam. (Reggel aztán a belülről készített felvételeket is megnézhettem.) Hogy a többi tévén mi ment, azt most hagyjuk. Szégyellhetik magukat.
Ekkorra már kiderült: provokációról van szó. Direkt engedték, hogy a tömeg az épületbe hatoljon. Hogy ez a csőcselék majd szétver mindent. Az ásványvizet, azt tényleg vitték a büféből. Egy Ady Endre nevű hírlapíró azt írta noteszába. „Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem, véreim, magyar huligánok.”
Első nap nyolc (!), másnap már körülbelül százötven tüntetőt tartóztatott le a számában, fölszereltségében, ötleteiben gazdagabb rendőrség. Szerda éjjel már tíz az egyhez volt a rendőrök-tüntetők aránya.
Még semminek sincs vége. Maga a probléma, Furcsány Erőnc nem akar félreállni. Pardon?, kérdezett viszsza a külföldi újságíróknak tartott sajtókonferencián. Ja, lemondani? Azt már nem. I won’t. Ami azt is jelenti, nem fogok, és azt is, hogy nem akarok.
Podcasting
A fiamnak elküldtem Furcsány Vegyenc 25 perces beszédét Angliába. Ő letöltötte, majd eltette, az unokáknak.
Aztán megírta, mi is az a podcasting, és miért forradalmi ez a dolog a kommunikációban. Hát most felfedezem a meleg vizet. Mert aki tudja, tudja – a többségünk nem.
A rövidítést kell először megmagyaráznom. POD: personal option digital: személyesen választható digitális dolog. A szó másik fele a „broadcasting”, a műsorszórás jelentésű angol szóból jön. Le kéne fordítani magyarra. Őriznünk kell a nyelvünket, mert ezért maradtunk meg.
Amiről szó van: ez hang- és képalapú, azaz mp3, mp4 módszerrel rögzíthető közlés, amely egy szoftver segítségével (nyakban) viselhető mp3-as hordozóra továbbítja az információt, méghozzá automatikusan. (Hasonlít egy pendrive-ra, amelyből a számítógép adatait átvihetjük egy fizikailag máshol lévő számítógépre.) A podcasting multimédiás fájl, tehát nemcsak hang, hanem kép is. A netizánok legújabb – és független! – szerzeménye. Ők mindig elöl járnak a technikában, később települnek rájuk hatalmas cégek. Saját magad készíthetsz műsorokat, vághatod őket, nem kell várnod senkire. Körülbelül 2003 óta létezik ez a dolog (magyarul már régen van egy honlapja a lapok sűrűjében).
Ez az igazi alternet. Ez az igazi forradalom az informatikában. Nem kell hozzá nagy szerkó, nem kell hozzá nagy tudás.
Plágium
Most bemutatok egy ember (The Tornado) munkáiból kettőt, a podcasting egyik magyar netlapjából (Cloneshit). Nincs jogom hozzá, viszont átírtam, rövidítettem, hogy most FORDÍTVA, egy nyomdailag készült lapban is megjelenhessen. Remélem, nem fog megharagudni ezért a szerző, aki határozottan jó író lehet, ha akar.

„Álmokból élünk mindnyájan
Azok a maga álmai?
Azt hiszem.
Miért szabadul meg tőlük?
Csak szortírozok.
De miért épp az álmait?
Lejártak, nem jók semmire.
Szabad belenéznem?
Vigye, ingyen van. Most befejezem végre.
Mi maradt?
Semmi.
Álmok nélkül hogy lehet élni?
Majd lesznek újak. Maga azért tett el egy párat, mert a sajátjai már elkoptak. De rá fog faragni. Tele vannak buktatókkal.”
„Ténymegállapítás
Tény: a rasztákat mindig átkutatják.
Következtetések:
Aki raszta, nem szív, mert tudja ezt.
Aki raszta és szív, az szereti, ha lépten-nyomon abajgatják.
Aki szív, az nem raszta, mert tudja, hogy azokat rendszeresen sz…ják. (A szívás és a sz…ás nem ugyanaz.)
Következtetés: A rendőrök ki…ott előítéletesek.”
Akármelyik író megnyalhatná az ujját, ha ilyet tudna írni. Szóval ez egy szabad, civil mozgalom, az is feljuthat a csúcsra, akit kirúgnak az írásával együtt valamely nyomtatott médiumból. Hogy kik írnak ilyesmit? Íme egy befejező sor: „Utolsó vagyok. Kitámolygok az irodai vécé mellé. Magam után csak a poros (…)”
(Miközben ezeket a sorokat írom, megkezdődött az elfogottak gyorsított eljárású pere a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.)