Áramlatok

A forradalom nem tarthat örökké, azonban emlékezni kell a kiindulási pontra, s ennek fényében jól látszik a „narancsos” forradalom legédesebb gyümölcse, illetve Ukrajnának az élet minden területére kiható demokratikus átalakulása is, nyilatkozta lapunknak adott exkluzív interjújában Viktor Juscsenko. A forradalom vezetőjét, Ukrajna köztársasági elnökét az átalakulás tapasztalatairól, az országa körül zajló geopolitikai játszmákról kérdeztük.

Ötven évvel ezelőtt a magyar nép vívta a maga forradalmát, amelynek gyümölcse azonban csak évtizedek múltán érett be. Ma, más történelmi helyzetben erre talán nem kell ilyen sok időt várni. Két évvel ezelőtt a „Majdanra” figyelt a világ, a „narancsos” forradalom lelkesedése azonban már a múlté. Gyorsan jött a kiábrándulás. Logikus volt mindez? Nem érez némi csalódást?
– Nagyon fontos szétválasztani az érzelmeket és azokat a dolgokat, amelyek hosszú évekre alakíthatják, megalapozhatják a nemzeti értékeket. Két éve Ukrajna demokratikus fordulatot hajtott végre. Egy ilyen változásnak nincsenek azonnal közvetlen materiális vonzatai, nem mindig jár az életszínvonal emelkedésével, de a forradalmunknak már érnek a gyümölcsei. Az elmúlt másfél-két évben sokat tettünk azért, hogy a változások érezhetők legyenek. Ukrajna túllépett a hanyatlás, a depresszió korszakán. Az elmúlt hónapok gazdasági eredményei, a GDP hatszázalékos növekedése meghaladja a két évvel ezelőtti eredményeket, és háromszorosa a kelet-európai országok hasonló mutatóinak. De büszkék lehetünk az infláció évi négy-öt százalékos nagyságára is, s a költségvetés hiánya sem sokkal haladja meg a GDP három százalékát. A munkanélküliségi ráta most a legalacsonyabb Ukrajna történetében, a külföldi befektetések megduplázódtak, hétmilliárd dolláros értékük pedig meghaladja az idén Magyarországra vagy Lengyelországba érkezett tőke mennyiségét. Csaknem háromszor annyi üzletember és turista érkezik hozzánk ma, mint korábban. A „narancsos” forradalom eme gyümölcsei önmagukért beszélnek. Ezek az eredmények már hatással vannak a pénztárcákra és az emberek közérzetére is. Nincs okom a csalódottságra.
– Az élet sokszor váratlan fordulatokat hoz. Gondolta volna például két éve, hogy a „narancsos” szövetség ilyen hamar szétesik, s az új kormány éppen egykori ellenfelének, Viktor Janukovicsnak a támogatásával alakulhat meg, a következő választásokat pedig a Régiók Pártja nyeri? Az is meglephette, hogy egy éve éppen egyik legközelebbi munkatársa, Olekszandr Zincsenko bírálta legélesebben a „narancsos” tábor belső köreinek korruptságát. Általában véve meglepte az események alakulása?
– Ilyen fordulatokra természetesen nem gondoltam. Ami Zincsenkót illeti, néhány napja tanácsadómmá neveztem ki, kezet nyújtottam. Talán nem fordítottam elég figyelmet bizonyos prognózisokra, főképp pedig az események személyes aspektusaira. Gondoljunk csak a „narancsos” forradalom alakulására, Viktor Janukovics vagy Olekszandr Zincsenko történetére. Úgy vélem azonban, hogy mégsem a személyi tényező a döntő. Vegyük például a rendszerváltás utáni Lengyelország példáját. Miként lépett le a porondról legendás első elnöke, miként esett részeire a hajdani Szolidaritás, vagy milyen gyorsan bukott meg az első néhány kormány. Mára csak annyi maradt meg a közvéleményben, hogy Lengyelország demokratikus állam, s megindult a gazdasági növekedés útján. Ugyanígy van ezzel Ukrajna is. Az említett esetek fontosak lehetnek a napi elemzések szempontjából, ám nagyobb távlatokban, a fő irány szempontjából jelentéktelen epizódok maradnak.
– Ha vissza lehetne forgatni két évvel az idő kerekét, mit tenne másként?
– Óvatosabb lennék. Semmiképpen sem közelítenék olyan nyíltsággal a politikai partnerek felé – s itt nem a Mi Ukrajnánkra, hanem a szövetségeseinkre gondolok –, mint azt tettem. Több figyelmet szentelnék a politikai pártok közti viszonyokra, hiszen fájdalmas ma látnom, hogy a jobbközép erők jelentős része kiszorult az aktív politikából. Mindannyiukat legyőzték. Mégpedig azért, mert nem fordítottak elég figyelmet és energiát az egymás közti kapcsolatok konszolidálására, ami pedig lehetővé tette volna, hogy közös platformot alakítsanak a parlamenti választásokon, majd koalícióra lépjenek. Túlértékelték a lehetőségeiket, s alulbecsülték a barátság és a partnerség fontosságát. Vesztettek, s fájdalommal látom, hogy tiszta fejű politikusok lényegében kizárták magukat az aktív politizálásból.
– Ukrajna történelmébe már véglegesen beírta a nevét. Nemes célként állhat azonban még ön előtt, hogy megteremtse Ukrajna egységét. A forradalmak ugyanis – mint 1956-ban Magyarországon – néha kivételes egységbe tömörítik a nemzetet, míg máskor, mint majd két éve Ukrajnában, elmélyítik az adott esetben nem csupán politikai, hanem civilizációs ellentéteket. Két év után ma már jobban megérti Donyeck Nyugat-Ukrajnát és viszont?
– Egy demokratikus állam vezetőjének természetes célja, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeinek életét tegye jobbá, megőrizze a demokratikus értékeket és emelje az ország tekintélyét a világban. Kiemelt célom, hogy véglegesen megerősítsem és a gyakorlatban is érvényesítsem Ukrajna európai irányultságát. Különösen aktuálissá vált az ország ideológiai, világnézeti, kulturális értelemben vett egyesítése. Meg kell haladnunk a Dnyeper két partján élő ukránok különbözőségéről mesterségesen kreált sztereotípiákat.
– Talán az elkeseredés, talán az elmúlt két év tapasztalata mondatja egyre többekkel Ukrajnában, hogy a „narancsos” forradalom valójában nem volt más, mint a milliomosok lázadása a milliárdosok ellen. A szkeptikusokat igazolja, hogy az üzleti szféra a korábbiakhoz hasonlóan lényegében ma is összefonódik a politikával. Mennyi idő és mi kell ahhoz, hogy Ukrajnára senki se mondhassa, berendezkedése oligarchikus?
– Nem értek egyet az ilyen banális következtetésekkel. Körülöttem például nincsenek milliárdosok, de még milliomosok sem. A mai hatalmi struktúrában a klánok, oligarchák befolyása a politikai döntéshozatalra erősen korlátozott, s ekképpen össze sem lehet hasonlítani a két évvel ezelőtti rendszerrel. Mára kialakult a kiegyensúlyozott döntéshozatali mechanizmus. Ennek egyik feltétele, hogy Ukrajnában megteremtődött a szólás, ezen belül pedig a sajtó szabadsága. Így egy-egy döntés – szülessen az bármilyen titokban – ma már két nap múlva benne van az újságokban. Ez az átláthatóság, a kontroll pedig a legjobb garancia arra, hogy a nemzeti érdekeknek megfelelő politikai, gazdasági döntések szülessenek. Hat korrupcióellenes törvény van a parlament előtt, folyik az igazságügyi reform, s külön hangsúlyt fektetünk az államháztartás átláthatóságára.
– Miként értékeli egykori ellenfelének, Viktor Janukovicsnak az eddigi miniszterelnöki ténykedését?
– Az ország elnöke nem engedheti meg magának, hogy jó vagy rossz minősítést osztogasson a kormány tagjainak. A miniszterelnök és a parlamenti választásokon a legtöbb szavazatot kapott politikai erő teljesítményét nem az elnök, hanem majd a nép értékeli. Mivel a jelenlegi kormányfő pártjának programja kapta meg a választók támogatását, azt kell elemezni, hogy e program megvalósítása mennyiben felel meg a várakozásoknak. Ma még egyébként is korai lenne mérlegre tenni az új kormány tevékenységét, nem telt le a mindenkinek kijáró száznapos türelmi idő. A tél e tekintetben fontos határkő lesz. Azt már most leszögezhetem, hogy bizonyos társadalmi változások és a gazdaság alakulásának egyes mozzanatai nyugtalansággal töltik el az ukránok többségét, mivel ezek nem felelnek meg a Janukovics által deklarált törekvéseknek. E kérdésekben a miniszterelnökkel beszélgetve, a kormánynak, valamint a parlamentnek írott leveleimben nyilvánosan kifejtettem álláspontomat.
– Ha a nagy változásokat nézzük, térségünkben ezek sohasem nélkülöztek geopolitikai felhangot. Nem volt másképp a „narancsos” forradalommal sem. Nem tart attól, hogy a Kelet és a Nyugat között Ukrajna a nagyhatalmak játékszerévé, a befolyásért folytatott harc terepévé válik?
– Jól ismerem Ukrajna történetét, így nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy ennek a veszélye fennáll, azonban semmiképpen sem szeretném, ha így történne. Az Ukrajna előtt álló kihívással szembesült néhány évvel ezelőtt Magyarország, Csehország, Szlovákia vagy Lengyelország is. A közép-európaiak által adott válasz s annak eredménye arra sarkallja Kijevet, hogy az európai integráció útját járja. S nem csupán azért, mert ez az út divatos avagy könnyű lenne, hanem mert ésszerű, s ez felel meg a nemzeti érdekeinknek. Külön hangsúlyoznám, hogy az euroatlanti integráció erősíti függetlenségünk alapjait.
– A választások után sokan tartottak Ukrajna külpolitikai irányváltásától, Oroszország felé fordulásától. Meg tudja nyugtatni e tekintetben az aggodalmaskodókat?
– Megnyugtathatok mindenkit, az ukrán külpolitika irányvonala következetes és változatlan marad. Tény ugyanakkor, hogy a különböző politikai erők között egyes taktikai kérdésekben jól érzékelhetők a nézetkülönbségek. Mindez azonban teljesen normális jelenség egy demokratikus társadalomban. Az a fontos, hogy ezen erők képviselőinek legyen közös elképzelésük Ukrajnáról mint független, egységes, gazdasági tekintetben fejlett, erős államról, amelyet tisztelnek, véleményére odafigyelnek. Továbbra is az ukrán külpolitika egyik elsőrendű célja, hogy minden tekintetben közelítsen az Európai Unióhoz, a későbbiekben teljes jogú taggá váljon, ezenkívül a perspektivikus belépést szem előtt tartva erősítse együttműködését a NATO-val. Természetesen külpolitikánk prioritásai között szerepel az Oroszországhoz fűződő viszony is. Magyarázható ez az ország földrajzi, geopolitikai helyzetével, valamint szoros kereskedelmi és kulturális kapcsolatainkkal. Külön kiemelném az emberi tényezőt, a társadalmaink jelentős részét átszövő rokoni, ismerősi szálakat. Ukrajna tehát továbbra is támogatja a stratégiai partnerségi viszonyt Oroszországgal.
– A NATO-tagság azonban mintha egyelőre lekerült volna a napirendről…
– Jogi szempontból Ukrajna belépését a NATO-ba törvények sora szabályozza. Ilyen az Ukrajna nemzetbiztonságának alapjairól szóló, amely meghatározza, hogy ennek egyik eszköze a NATO-tagság. Ma a vezető politikai erők között e kérdésben egyetértés van, amelyet világosan kifejez a négy párt által nemrégiben aláírt nemzeti egyetértésről szóló megállapodás 27. pontja. A döntést a tagságról eszerint a feltételek teljesítése után kiírandó népszavazáson a társadalom hozza meg. Külpolitikai szempontból ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy a referendumig Ukrajnának át kell mennie a csatlakozás előtti összes előkészületi szakaszon. Ebbe beletartozik a feltételek teljesítésével együtt a tagságról szóló cselekvési programhoz való csatlakozás, illetve a tagállamok meghívása a tárgyalásokra. S csak ezután lehet szó a referendum kiírásáról. A külpolitikai alapelvek, így az euroatlanti integráció kérdése is világosan megszabott és változatlan. Jelen pillanatban a csatlakozás megvalósításának módszereiről, formáiról folyik a vita.
– Közeledik a tél, sokaknak eszükbe juthat a gázháború. Az idén minden rendben lesz?
– Az év elején voltak bizonyos problémák a nyugat-európai gázszállításban, de nem Ukrajna miatt. Annak ellenére, hogy a Gazprommal nem volt aláírt szerződésünk, egy percre sem állítottuk le a tranzitot az európai fogyasztók felé. A nyomás csökkenése a nyugati határokon az orosz intézkedésekkel, az export mennyiségének időleges visszafogásával volt magyarázható. Ukrajna az energiahordozók biztonságos tranzitjának garantálását egyébként megerősítette a G8-ak szentpétervári csúcstalálkozójának résztvevői előtt is. Sajnos mi nem kaptunk hasonló támogatást az Oroszországgal folytatott tárgyalások során az európai országoktól. A jövő évi szállításokról és az árakról már megszületett az elvi megállapodás, és az ukrán tározókat már több mint 25,5 milliárd köbméter gázzal töltöttük fel, ami az őszi–téli időszakra teljes egészében biztosítja a hazai fogyasztók problémamentes ellátását.
– Az év eleji vita egyik következménye az alternatív szállítási útvonalak kiépítésének érezhető felgyorsulása. Ennek egyik vesztese eddig Ukrajna. Nem neheztel az ezekben a projektekben Oroszország mellett kulcsszerepet játszó Berlinre és Budapestre?
– Ukrajna az Európába irányuló gázszállítások legnagyobb tranzitországa, az ország kapacitása eléri a 150 milliárd köbméteres szintet. Ennek a szállítási útvonalnak ma nincs alternatívája. A Fehéroroszországon át haladó útvonal, a Kék Áramlat, a Balti-tenger alatt épülő északi vezeték vagy éppen a Nabucco csak növelhetik az európai szállítások mennyiségét, Ukrajnát azonban nem válthatják ki. Ugyanezt a célt tűztük ki magunk elé mi is, a nemzetközi gázkonzorcium keretében a csőhálózat bővítésével növelni kívánjuk a szállítási kapacitást. Mi rendelkezünk a legnagyobb tározólehetőségekkel is, ami szintén emeli a fogyasztók biztonságérzetét a téli időszakban.
– A magyar–ukrán kapcsolatok problémamentesek, ám mintha kissé passzív volna mindkét fél. Különösen szembetűnő ez az igencsak megélénkült magyar–orosz viszony fényében. Mi ennek az oka?
– Ha csak a magas szintű kétoldalú találkozók statisztikáját nézzük, már abból látszik, hogy elsietett volna passzívnak minősíteni az ukrán és a magyar diplomáciát. Csak az idén munkalátogatáson járt Budapesten az ukrán védelmi, munkaügyi és igazságügyi miniszter, s tárgyalásaik eredményeképpen két kormányközi, illetve minisztériumok közötti egyezményt írtak alá. Szeptemberben Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke járt Kijevben, novemberben pedig Göncz Kinga külügyminiszter látogat az ukrán fővárosba. Intenzíven nő az országaink közötti kereskedelmi forgalom, amelynek volumene 2006-ban elérheti az 1,5 milliárd dollárt. Mindez az előző évhez képest ötvenszázalékos növekedést jelent. Figyelembe kell venni azt is, hogy közben mindkét országban parlamenti választások zajlottak, ami a kormányalakítás miatt automatikusan jár némi visszaeséssel a külkapcsolatokban.
– Milyen közös pontok lehetnek a magyar–ukrán együttműködésben?
– A gazdasági együttműködésben az utóbbi időben egyre nagyobb súllyal szerepelnek a befektetések. Az a tény, hogy Ukrajna befektetési terepből tőkeexportőrré is vált, az ország gazdasági átalakulásának sikereiről árulkodik. E tőkekihelyezés megindulásának egyik legfontosabb mozzanata éppen Magyarországhoz kötődik, hiszen 2004-ben a Donbass Ipari Szövetség részt vett a Dunaferr privatizációjában. A 475 millió dolláros befektetés új minőséget, új szakaszt jelentett kétoldalú kapcsolatainkban. Természetesen várjuk a magyar tőkebefektetéseket is gazdaságunk különböző szektoraiba, s örülünk annak, hogy a legnagyobb közép-európai bankként a közelmúltban az OTP is megjelent az ukrán pénzpiacon. Üdvözöljük és magasra értékeljük a magyar befektetőket az ukrán gyógyszer- vagy agrárpiacon, a közlekedésben, a fémiparban is. A gazdasági együttműködés minőségileg új formájaként egyre nagyobb jelentőséget vív ki magának a termelési kooperáció. Ezzel egyidejűleg számos perspektivikus iránya van még az együttműködésnek, sok program várja a magyar befektetéseket. Ilyen lehetőségek kínálkoznak például az energiatakarékos technológiák kidolgozása és az alternatív energiaforrások alkalmazása terén.