Gondoljunk bele: az ENSZ vezető tisztségviselői tájékoztatták a nyilvánosságot arról, hogy a világszervezet egykori, Irak elleni szankciói következtében félmillió gyerek halt meg, és az amerikai kormány közel-keleti politikájával egyet nem értésük miatt nem egy külügyminisztériumi alkalmazott vagy diplomata tálalt ki. Az is igaz, a felsorolt esetekben a tisztségviselők le is mondtak posztjukról.
Az Európai Unió Bizottságának jól ismert tagja a 62 éves Günter Verheugen, aki nemcsak vállalkozáspolitikai és ipari biztos, de a bizottság négy alelnökének egyike is, most egyszerre választotta a saját alkalmazója elleni igen kemény támadást, de ugyanakkor egyáltalán nincs szándékában távozni. Az alelnök a vihart azzal indította el, hogy a Süddeutsche Zeitungnak nagyon szókimondó interjút adott, amelyben az Európai Bizottság radikális átalakítását javasolta. Mert, mint elmondta, az unió éle folyamatosan hatalmi harcban áll a „demokratikusan nem legitim tisztviselői apparátussal”. Verheugen azt is problematikusnak találta, hogy Románia és Bulgária csatlakozásával a 25 biztos száma 27-re nő. Márpedig, mondta Verheugen, minél több a biztos, annál több a vezérigazgatóságok száma is. Mint az interjúban kifejtette, az elmúlt évtizedek „fejlődése” abból állt, hogy a bürokraták akkora hatalomra tettek szert, hogy a 25 biztos immáron legfontosabb feladata az apparátus irányítása, ami nem mindig sikerül. Ami még nagyobb baj, állította az alelnök, hogy folyamatos a hatalmi harc a biztosok és a magas tisztségben dolgozó tisztviselők között, akik magukban azt gondolják: a biztos öt év múlva szedi sátorfáját, ők pedig maradnak. Verheugen arról is panaszkodott, hogy amikor a bürokraták egyes hivatalos írását olvassa, felháborítónak találja azok technikai, arrogáns és lekezelő nyelvezetét. Jellemző az is – így a biztos –, hogy a bizottság az idén 54 törvényt kívánt egyszerűsíteni, és az év feléig csupán négy egyszerűsítéséig jutott el. Az építkezésekre, gépkocsikra, a gépgyártási szektorra, a hulladékokra, a mezőgazdaságra vonatkozó törvények egyszerűsítésével és a vezérigazgatóságok áramvonalasításával 75 milliárd euró – vagy még ennél sokkal több pénz – takarítható meg, ami ehelyett, mondta Verheugen, beruházásokba és kutatásokba folyhatna.
Mint várható volt, az interjú után azonnal kitört a hurrikán. Verheugenbe minden késlekedés nélkül belevágták a tőrt: mint a német üzleti napilap, a Handelsblatt írta, az ipari biztos bevonása nélkül készítette el José Manuel Barroso bizottsági elnöknek alárendelt és az ír Catherine Day által vezetett hivatal a közösség innovációs stratégiájáról szóló dokumentumot, amely majd 20-án, a finnországi Lahtiban tartandó uniós csúcson kerül terítékre. Noha a versenyképesség javítása Verheugen kompetenciájába tartozik. A kihagyásban a legkínosabb az, hogy abban Barroso bizottsági elnök keze is benne van.
Az ipari biztos azzal vágott viszsza, hogy a Day-féle főtitkárság eljárását a brüsszeli tisztviselők arroganciájának újabb jeleként értékeli. És azt is „megsúgta” a Financial Times német kiadásának, hogy az elpazarolt összegek jóval nagyobbak annál, mint amire azokat korábban becsülte.
Hogy ki lesz a viszály nyertese, nem tudni. A belga Libre Belgique című lapnak főnöke, Barroso azt nyilatkozta, hogy Verheugen kritikájával saját lábába lőtt. A Barroso elnök segítségére siető Louis Michel fejlesztési és humanitárius segítségnyújtásért felelős biztos pedig azt nyilatkozta ugyanannak a lapnak, hogy neki nincs baja a funkcionáriusokkal, csak a „folyamatokkal”. A végső kérdés persze az, hogy az utóbbi napokban saját korábbi véleményét már „árnyaló” Verheugen funkcionáriussal kiknek és milyen mértékben gyűlik meg a baja. A többség azért általában disznót győz, tartja a közmondás.
Köcsögök, elküldtem őket a k.rva anyjukba, Dunába lökném az összeset - ez Magyar Péter véleménye a sajtóról