Elkerülhető az újabb infarktus

Kardiológiai rehabilitációs szakvizsgát szeretnének akkreditáltatni, és tavasszal már vizsgáztatni is kívánnak a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának (DEOEC) szív-, és érrendszeri betegségekkel foglalkozó szakorvosai. A kérdés megoldása nem tűr halasztást, mert a specialisták hiánya és a megfelelően felkészült rehabilitációs intézmények elégtelen kapacitása miatt a szívműtéten átesett betegeknek mindössze tíz-húsz százaléka részesül rehabilitációs kezelésben. Ezért az újabb infarktus veszélye igen nagy, a halálozási mutatók pedig rosszak.

Nyugat-Európában és a tengerentúlon is vezető halálok az infarktus, de a szívrohamon, szívműtéten áteső betegek 70-80 százaléka rehabilitációban vesz részt, s hasonló arányban térnek vissza eredeti foglalkozásukhoz – derült ki a Magyar Kardiovaszkuláris Rehabilitációs Társaság tegnap kezdődött debreceni konferenciáján. Magyarországon azonban az érintett betegeknek csupán 10-20 százaléka részesül rehabilitációs kezelésben, s később többségük rokkantsági nyugdíjba kerül. Ez rossz a betegnek, és rossz a társadalombiztosításnak, hiszen a nyugdíj a korábbi jövedelemnek töredéke, ugyanakkor aránytalanul terheli az egészségügyi kasszát.
Hazánkban évente átlagosan húszezren kapnak szívinfarktust, közülük öt-hatezren az észak-alföldi és észak-magyarországi régiókban, ahol a kedvezőtlen gazdasági adottságok és az ezzel részben öszszefüggő egészségtelen életmód miatt a szív- és érrendszeri megbetegedések száma a legnagyobb az országban, a halálozási mutatók pedig a legrosszabbak. Megfelelő rehabilitációs központ nincs a régióban, az utókezelésre szorulókat Balatonfüredre küldik.
A lesújtó helyzetet orvosolandó a DEOEC Auguszta-programja részeként jövőre egy 21 ágyas, szívműtét utáni azonnali kezelést lehetővé tevő „sürgősségi” kardiológiai rehabilitációs osztályt indítanak. A hosszabb távú rehabilitáció Debrecenben várhatóan a Kenézy-kórházban válik lehetővé, ahol negyven-ötven ágy beállítását tervezik, illetve ugyanennyi állhat rendelkezésre rövidesen a Mátraházai Állami Gyógyintézetben (MÁGY) is. (Ez utóbbi ügylettel összefüggésben Édes István, a DEOEC Kardiológiai Intézetének igazgatója nem cáfolta lapunk értesülését, amely szerint azért nincs előrelépés a MÁGY és a DEOEC együttműködése ügyében, mert a konzorciális szerződés hónapok óta hiába vár az egészségügyi miniszter aláírására.)
Az intézményi háttér hiányosságai mellett a másik feszítő gond az, hogy bár van általános rehabilitációs képzés az egyetemeken, nincs speciális kardiológiai rehabilitációs szakirány. Ez azért baj, mert nem lehet ugyanúgy terhelni egy infarktuson átesett beteget, mint egy mozgásszervi problémákkal küzdőt – mutatott rá Édes István. Ezért forszírozzák a képzést, és azt remélik, hogy tavasszal már az első szakvizsga-bizonyítványokat is kiadhatják. Elsőként azoknak, akik már tíz-tizenöt éve gyakorolják a kardiológiai rehabilitációt, de képzés híján Magyarországon nem szakvizsgázhattak, utána pedig mindazoknak, akik felismerik ennek égető szükségességét.
A konferencia egyik szervezője, Czuriga István, a DEOEC docense hangsúlyozta: különösen a második – gyakran halálos – infarktus megelőzésében van óriási szerepe a mozgásterápiából, diétából, életmódváltásból álló rehabilitációs kezelésnek.