Egy cikket olvas, két véleményt kap az olvasó. És mindkettőt Maria Callasról – helyesebben két filmről, amely a világ legnagyobb opera-énekesnőjét készült bemutatni.
Callast tetten érni persze nehéz. Mi a titka a karrierje korai szakaszában molett, később anorexiás alkatú művésznek, aki nagy volumenű és tíz évig bármire alkalmas, ám az ideálishoz képest éles és csúnyácska (lassún, ráadásul nagy amplitúdóval kilengő) hang birtokosa, aki páratlanul muzikális, extatikus előadó ugyan, de gesztusait és allűrjeit mai kiadásban kinevetnék? Franco Zeffirelli nem válaszol, inkább forgatókönyvet ír egy hollywoodi toroksztárról, afféle női Lanzáról. Callas nála határozatlan, hiúságában sértett díva: bár visszavonulást mímel, párizsi magányából olaszos hisztivel kirángatható. Jeremy Irons, a trendin meleg menedzser ötli ki a Carmen-film tervét, a forgatás alatt Callasnak még egy liazonra is kedve szottyan. Mégis otthagy csapot-papot, éjjel saját lemezeire playbackel, majd Mimit és Violettát idézőn meghal – á la teatralitá.
Gerald Caillat dokumentumfilmje hitelesebbnek tűnik, pedig a kopott filmszalag és a viszonylag érdektelen karrierstatiszta-kör vajmi kevés poézist rejthet. Viszont az igazi Callas francia, olasz vagy angol nyelven is képes megfogalmazni ars poeticáját, még mai bulvárfirkászok is értenék. „Szereti a Traviatát?” – így egy portugál kolléga a reptéren. „Persze, hisz önöknek éneklem” – feleli kedvesen a csillag, s csak azután mosolyogja: „elég”, amikor azt tudakolják a Lisszabonban tudottan először járó művésznőtől, hogy hogy tetszik a város. Másoknak mélyebb érdeklődésre feltárja Medea-alakítása kompozícióját: „El akarom énekelni az egész partitúrát, a partnerek szólamát is, Visconti anya-gyermek elemzését, még az ifjú Pasolini operafilmjének különös mozdulatinstrukcióit is muszáj elénekelnem…”
Mennyire idegesítő Fanny Ardant Callasa az igazihoz képest, akiből exkluzív kiadója sajnos csak csipeteket adagol e filmhez! Pedig Lady Macbeth kadenciájában ott pulzál a válasz maga, az intenzív, par excellence drámaművész! Mennyivel szívesebben innánk fekete-fehér felvételeit, mint hogy sosem volt életrajzának digitális gicscsével traktáljanak…
Kettőt fizet, egyet kap – a gazdaságos csomagolás így fest a bolti Callas-gondolán. Vigyázat: csak az igazi az igazi!
(Callas forever / Zeffirelli, SPI DVD 2002; Callas Passion / Caillat, EMI DVD 2006.)
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
