Kijevtől Vlagyivosztokig

k ö n y v e s h á z

Az elmúlt tizenhat évben többen sokszor és sokféleképpen írtak a Szovjetunióban fogságba esett magyar hadifoglyokról vagy a Magyarországról a gulág táboraiba elhurcolt polgári személyekről, politikai elítéltekről. Valamiben hasonlóak az adatok: a fogságba kerültek számában. Stark Tamás legújabb könyvében – Magyar foglyok a Szovjetunióban – kutatásai alapján megállapítja, hogy a második világháború teljes időszakát tekintve csaknem hatszázezer magyar katona esett szovjet fogságba. Ezenkívül „málenkij robot” ürügyén legalább százezer civilt vittek el, nem beszélve a szovjet hadbíróság által elítélt személyek deportálásáról. Tehát legkevesebb nyolcszázezer magyart büntettek kényszermunkával sok ezer kilométerre a hazájától. Közülük csak ötszázezren tértek haza. Bár a második világháború a Molotov–Ribbentrop-paktum alapján, Lengyelország náci és szovjet lerohanásával robbant ki, ennek ellenére a magyarságot is kollektív büntetés sújtotta részvételéért.
Stark Tamás könyve új szempontok alapján vizsgálja a magyarok fogságba esésének körülményeit. Először olvashatunk részletesen arról, miként hurcolták el Kárpátalja magyar nemzetiségű férfilakosságát, akiknek egyetlen bűnük magyarságuk volt. Figyelemre méltó fejezet a magyarországi németek „mozgósítása”, azaz a munkaképes korú német nemzetiségűek elhurcolása. Olvashatjuk, hogy a Délkelet-Európát érintő, 1944. december 25-től 1945. január 31-ig tartó deportálási kampány „eredményeiről” Berija belügyi népbiztos a legfelsőbb tanács elnökségének írott jelentésében számolt be. A 112 480 – köztük 31 923 magyarországi – német elhurcolásában a helyi hatóságokon kívül 10 443 NKVD-s tiszt és katona vett részt. A deportáltak elszállításához 103 vonatszerelvényt, 5667 vagont vettek igénybe.
A dokumentumkönyv különleges értéke, hogy pontos adatokkal szolgál a szovjet fogságba elhurcolt civilek számáról – 107 ezer –, valamint megnevezi azokat a magyarországi megyéket, városokat, ahonnan erőszakkal elvittek embereket. De megtudjuk azt is, hogy a visszacsatolt területekről mennyi magyar esett szovjet fogságba. Már a magyarországi gyűjtőtáborokban is sok fogoly halt meg járványos megbetegedésekben. A táborok területi elhelyezkedéséről is teljes képet kapunk. A Szovjetunióban 171 főtábor volt több száz lágerrel Kijevtől Vlagyivosztokig. A gulág fogolylétszáma 1945-ben már meghaladta a másfél milliót, aztán a kétmilliót is túllépte.
A könyv írója számos dokumentummal hitelesíti a sztálini korszak rabtartásának képét. Megrázó fejezet szól a fogolyszökésről, a lázadásról és a halálozásról. Érdemes kézbe venni Stark Tamás könyvét, mert az érdeklődő kendőzetlen képet kap erről a szörnyű időszakról.
(Stark Tamás: Magyar foglyok a Szovjetunióban. Lucidus Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 3200 forint)