A Gazpromnál az adu

Egy 1995-ben kötött és még kilenc évig élő szerződés szabályozza, mennyiért szállítja Magyarországnak a földgázt a Gazprom. A megállapodás nyomán mára vastagon az európai átlag fölé emelkedett a magyar ár, ám az újratárgyalásra kevés az esély. Ugyanakkor a Gazprom uniós országokra vonatkozó jövő évi áremelése nem érinti majd hazánkat.

Mivel magáncégek közti szerződésről van szó, nem közölhetünk részleteket arról, mennyiért szállítja a földgázt a Gazprom Magyarországra és az egyéb európai országokba – közölte lapunkkal az E.ON Ruhrgas magyarországi leányvállalatainak szóvivője. Kutas Istvánt azért kerestük meg, hogy tisztázzuk: tényleg drágábban érkezik-e Magyarországra az orosz földgáz, mint az európai átlag. A szóvivő elmondta, hogy Magyarországgal szemben a Gazprom nem állt elő áremelési igénnyel januártól, viszont arról sincs szó, hogy felülvizsgálnák az importszerződésben szereplő árképletet.
A magáncégek közötti megállapodások védelmére való hivatkozás Magyarország esetében csak részben indokolt. Amikor ugyanis a szerződés köttetett, 1995-öt írtunk, s magyar részről az akkor még teljesen állami tulajdonban lévő Mol volt az aláíró – magáncégről szó sincs tehát. A baj forrásaként számon tartott szerződés így az első szocialista–szabad demokrata kormányhoz köthető. A tíz évvel ezelőtti szándék pont az volt, hogy meggátolja a Gazprom nyakló nélküli gázáremelési szándékait azzal, hogy az importárat egy részleteiben nem ismert képlet alkalmazásával az olaj árának alakulásához kötik. Ez alapján a földgáz ára negyedévente úgy változik, ahogyan a kőolajé a megelőző kilenc hónap átlagában. Tíz éve a szakértők sem tudták elképzelni, hogy hamarosan jelentős olajárrobbanás jöhet. Sőt, még öt évvel később sem gondolták. Az árképlet felülvizsgálatára ugyanis 2000-ben ajánlatot tett a Gazprom. Az orosz elképzelés az volt, hogy adjuk fel az olajkövető árazást, és lőjük be a földgáz árát egy körülbelül százdolláros szintre, ami aztán nem is nagyon változhatna meg. A jelenből nézve egyértelmű, hogy két kézzel kellett volna kapni az ajánlaton, csakhogy az akkor nem tűnt előnyösnek. Amikor ugyanis a százdolláros ajánlat elhangzott, a kőolaj ára tíz dollár körül állt, és ehhez hatvandolláros gázár tartozott. Így az árképlet maradt, és a Mol gázleányvállalatainak megvásárlásával együtt ezt is megkapta az E.ON Ruhrgas.
Az olaj hordónkénti ára ma hatvan dollár környékén mozog, az orosz földgáz pedig Magyarország, helyesebben a nagykereskedő E.ON Földgáz Trade számára háromszáz dollárba kerül ezer köbméterenként. A Népszabadság úgy tudja, hogy a nyugat-európai átlag 250 dollár környékén van, vagyis mi jóval többet fizetünk az energiahordozóért másoknál. A kérdés, mit lehet tenni azért, hogy ez ne így legyen. Nos, úgy tűnik, nem sokat. Laptársunk szerint ugyan Kóka János gazdasági miniszter igyekszik lobbizni Moszkvában az árcsökkenésért, a kérdés csak az, hogyan szólhat bele egy gazdasági miniszter két – most már ténylegesen – magáncég között lévő szerződésbe.
Egy másik megoldás lehetne az ár letörésére a hazai gázkitermelés növelése, de ez ügyben sem látni tisztán. Egyrészt különböző bejelentések szerint több külföldi cég is talált földgázt Magyarországon, másrészt viszont itt is képbe jön a Gazprom-szerződés mint gátló tényező. A megállapodásban ugyanis állítólag van egy olyan pont, mely szerint a magyarországi nagykereskedőnek egy bizonyos mennyiséget mindenképpen a Gazpromtól kell venni, ellenkező esetben az orosz céget kártérítés illeti meg. Ez lehetetlenné teheti, hogy az újonnan feltárt hazai földgáz idehaza találjon vevőre. Közvetve csökkenti a kitermelést a stratégiai tárolóról szóló minapi döntés is. A pályázaton győztes Mol ugyanis a hírek szerint egy olyan mezőt alakít át tárolóvá, melyben körülbelül 2,5 milliárd köbméternyi földgáz van még, s ez bizony ott is marad.