Az elefántminiszter

Az országnak ambiciózus egészségügyi minisztere van, aki fenekestül felfordít mindent, de porcelánbolti elefántocskaként több kárt okoz, mint amekkora hasznot hajt a nemzetnek. Molnár Lajos one man show-jának szenvedője minden magyar állampolgár – kezdve a meg nem születettekkel. Mert fogy a magyar. Nézzük tehát az elefántkorszak változtatásait, amelyek a magyar nemzet felemelkedését egyáltalán nem szolgálják. Elöljáróban annyit, hogy a népességfogyás Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1980 óta 629 ezer fő. Az idén januárban az ország becsült népessége 10 076 000 fő volt…
Júliustól már szabad a művi meddővé tétel a 35 éven aluliak számára is. Bár eddig ezt a beavatkozást csak a 35 évnél idősebbek igényelhették, ma már a jog szerint minden nagykorú hölgy kérheti művi meddővé tételét. A szakma: a Magyar Orvosi Kamara korábban azt hangsúlyozta, hogy a meddővé tétel 35 éves korhatárát nem ötletszerűen, hanem a klinikai tapasztalatok alapján állapították meg. Az orvosok attól tartottak, hogy a családi és iskolai nevelés hiányosságai, a bulvármédia által sugallt modellek romboló hatása miatt a 18 éves korosztály nem képes felelősségteljes döntésre, ami egy életre szóló biológiai csonkítás esetében különösen veszélyes. Nem nyertek meghallgatást, sőt az egészségügyi minisztert adó SZDSZ korhatárt sem szabott volna, ugyanis szerintük az új jogi szabályozásban nem szükséges a korhatár szerepeltetése, hiszen „az érettség nem feltétlenül kor kérdése” a liberálisok szerint.
És mit tenne még jó elefántminiszterünk a nemzetért? Törvénytervezete szerint csökkentené a társadalombiztosítás által fizetett lombikbébi-beavatkozások számát a kormány. Mint ismeretes, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jelenleg páronként öt beavatkozás árát – ez kezelésenként 250–300 ezer forint – téríti meg a meddőségi centrumoknak. A minisztériumi tervek szerint ezen kezelések számát faragnák le azért is, mert Nyugat-Európában átlagban két kezelést fizet a biztosító, Nagy-Britanniában pedig mindössze egyet. A számításból csak azt felejtették ki, hogy az említett országokban nagyobb a jólét, mint nálunk, s amúgy sincs baj a népességszaporulattal. – A változtatással nem csak a meddő párok dolgát nehezítik meg, a döntés kedvezőtlenül befolyásolhatja a születésszámot is – vélekednek a lombikbébi-kezelések nagy részét végző intézetek vezetői. Jelenleg ugyanis évente kétezer gyerek születik a lombikbébiprogram keretében, ami a hazai születések két százalékát teszi ki. Az OEP-támogatás csökkentése esetén a betegeknek kezelésenként a méregdrága gyógyszerek miatt is minimum 600–800 ezer forintot kellene fizetniük, amire az érintett párok túlnyomó többsége nem lenne képes. És az elefánt törve-zúzva megy tovább.
Európában a közvetlen egészségügyi költségek mintegy hat százaléka a túlsúlyra vezethető vissza. Az elhízás csökkent munkahelyi teljesítményhez vagy a dolgozók idő előtti halálához is vezethet. A WHO úgy tudja: a német egészségügyi rendszer évente személyenként 27 eurót költ a kövérségből fakadó problémák kezelésére. Svédországban ez az összeg fejenként 35, míg Belgiumban 54 euró is lehet. Persze ha náluk ennyi, akkor nálunk a többszörösét is elérheti, vélem. Nos, az Egészségügyi Minisztérium internetes honlapját böngésztem, gondoltam, kezdjük talán az alapokkal. Megnyitom az „Egészségügyi reform” táblát, de ott az égadta világon semmit sem találok, csak annyit, hogy „tartalom helye”. Sebaj, mert túl sok nálunk a kövér ember, majd a Népegészségügyi program alatt megokosodom, de ott 2006. év végén, csak a 2004-es év cselekvési tervét találom. Kiderül viszont, hogy van jó nevű honlapot csiszolgató webdizájner-vállalkozás és van szintén ismert konzultációs cég is, amely működteti a takarékoskodó tárca portálját, s a tartalomért is felel. De nincs tartalom.
Természetesen van már van a tárcának „reformszóvivője” is, akinek legfontosabb feladata az egészségügyi reform szükségességének magyarázata. Állítólag az egészségügyi reform szükségességét eddig a Miniszterelnöki Hivatal által szervezett kampánnyal próbálták népszerűsíteni. Az ágazat jelenlegi helyzetét és a változások irányát magyarázó Zöld könyvet tízezer példányban adták ki. Én csak néhány háziorvos rendelőjébe kukkantottam be, de a burkolt gyógyszergyártói tájékoztatókon kívül semmit sem találtam. Most a multiplexek környékén „megszüntetjük a sorban állást” szöveggel a patikaprivatizációt és -alapítást népszerűsítő képeslapokat osztogatnak közpénzből. Vajon hová tűnik ez a sok feleslegesen kidobott pénz?
Csak egy elrettentő tény a központi tájékoztatás hiányában: okos osztrák kutatók kiderítették, hogy a boltokban kapható üdítőitalok némelyikében literenként 32 kockacukornak megfelelő mennyiségű cukor van. A legtöbb cukrot – 26–32 kockacukornyit – többek között a narancsos szénsavas üdítőkben és a kólákban találták. Igyon tehát mindenki vizet!
A feleslegesen elvégzett orvosi vizsgálatok számát hivatott csökkenteni egy új törvénytervezet, mely januártól bevezetné az egészségügyben az úgynevezett többlet-igénybevételi díjat. Ennek lényege, hogy aki nem a lakóhelyéhez tartozó kórházak valamelyikében gyógyíttatja magát, annak fizetnie kell. Ugyanez vonatkozik arra is, ha valaki a saját kórházába megy ugyan, de ragaszkodik ahhoz, hogy az éppen nem ügyelő kezelőorvosa foglalkozzon vele. Az öszszeg a kezelés költségének 30 százaléka lehet, de maximum százezer forint. A módosításra a szaktárca szerint azért van szükség, mert a betegek többsége egy vizsgálatot több kórházban is elvégeztet, ez pedig felesleges pénzkidobás.
Mivel a kórházi vizsgálatok nagy része háziorvosi beutalók alapján történik, nehezen érthető, hogy egy-egy vizsgálatot hogyan lehet több szakintézményben is elvégeztetni. Mindenesetre nem a betegek fent említett megadóztatása, többletfizetésre kényszerítése lenne a kiút, hanem az egyéb rendszerhibák feltárása, így akár egyet is érthetünk a szintén most bevezetett háziorvosi adatszolgáltatási kötelezettséggel. Molnár Lajos egészségügyi miniszter szerint másik reformlépéséből, a vizitdíjból több milliárd forintos bevételnövekedést várnak. E hatásos egészségügy-karbantartó találmány, a vizitdíj 300 forint lesz. Nemrég Csengersimán jártam. Ez egy kis falu Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a román határnál, ahol az ország legkeletibb része kicsúcsosodik. Nem hittem, hogy dőzsölés lesz ott, mert arrafelé bővül az Európai Unió. Mégis elszomorított a polgármester, amikor elmondta, mennyit költenek segélyezésre, s a munkalehetőség híján tengődő helybéliek télen is ezer forintos kínai tornacipőben járnak a falu utcáin.
Nos, mennyit jelent egy ilyen embernek a háromszáz forintos vizitdíj, miniszter úr? És az elefánt tovább borít. Fél év alatt alakítaná át a kórházi ellátás rendszerét az egészségügyi tárca. Talán így akar bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe? Megszüntetnének kilencezer gyógyításra szolgáló kórházi ágyat, de közben 7500-zal növelnék az ápolásra szolgáló helyek számát. Kisebbek lesznek a belgyógyászatok, a szemészetek, a szájsebészetek, a gégészetek, a gyermekgyógyászatok, de a sebészetekhez és traumatológiákhoz is hozzányúlnak. A reform a legdrágábbnak számító kórházi ellátási forma helyett az olcsóbb járóbeteg-, illetve háziorvosi kezelés felé mozdítaná a rendszert. Ehhez viszont egészséges nemzet kellene.
Két tanulság. Egy a miniszternek, mint tárcaadó pártja vélte: „az érettség nem feltétlenül kor kérdése”. Egy az olvasónak: éljen egészségesen!