Egyensúlymutatvány

Régi-új elemekkel bővül a kormány egyensúlyjavító intézkedéssorozata. A nyáron jóváhagyott megszorítócsomag, a konvergenciaprogram és a jövő évi költségvetés a klasszikus húzd meg, ereszd meg elemeket ismételgeti. A mi bőrünkre. Mára ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány egyensúlyjavító intézkedései tulajdonképpen arról szólnak, hogy miképpen is balanszírozhat Gyurcsány Ferenc a beismert hazugságok és a kellemetlen tények között. Ez egyébként – akárhogyan ítéljük is meg – nagy munkát ró a kormányfőre. Hiszen nemcsak az ellenzék s a legtöbbször – finoman szólva – lesajnált választópolgár nézi árgus szemmel a hírhedt balatonőszödi beszéd után a kormányfői tetteit, hanem a magyarországi és a külföldi üzleti körök is. Utóbbi súlyos, előbbi sokkal inkább pedig urambátyámkérdés. Ilyen szempontból kis ország ez. Állítólag elit is csak egy van (copyright by Békesi László). Kérem, ne sápítozzanak: ilyen országban élünk. Ha valaki nem hiszi: a GKI gazdaságkutató intézet például optimistább a jövőre nézve, mint maga a kormány!
A választásokig persze könnyebb volt a helyzet. Elég volt megtiltani a hiányszámítást a Pénzügyminisztériumban és kiugratni a bokorból a pannon pumát. Meg is lett a haszna: államilag szponzorált, fizetett hirdetésekben „irigyelt” bennünket fél Nyugat-Európa. Ráadásul nem is volt túl nehéz ez a mutatvány. Tudniillik a választópolgárok döntő része nem konyít a GDP-arányos államháztartási hiányhoz. Azt persze sokan tudják – déja vu nyolcvanas évek –, hogy a magas államadósság nem kifejezetten jó dolog, de az állam majd csak visszafizeti a kölcsönt… Nem is értik azt a permanensen baloldalra szavazó „egyszerű” emberek, hogy mit kekeckedik itt az EU. Olyan nagy volna a deficit? Na és! Ha nem a duplája, majd csak visszapengeti azt a kormány. Azonban a hiány az idén már a tervezett szint kétszerese. Tetszettek volna nem választási költségvetést készíteni 2006-ra!
Eközben Gyurcsány Ferenc, oldalán pénzügy- és gazdasági miniszterével, igyekszik fényezni a fényezhetetlent. Hiszen az eltelt öt év gazdaságpolitikai produkciója csapnivaló. Az államháztartás összeomlóban, a hiány a többszöröse az uniós plafonértéknek, a kamatszint magas, a versenyképességünk pedig – a megszorítócsomag egyes intézkedéseinek tulajdoníthatóan – romlik. Tény, hogy eközben a jövő évre vonatkozó költségvetési politika, különféle technikai tényezők (árfolyam-spekuláció, működőtőke-boom) miatt szerzett némi hitelességet, ám ha ehhez hozzávesszük a korábbi leminősítéseket, amelyeket nemzetközi intézetektől kapott mostanában a gazdaság, továbbá a külföldi bankok hazai elemzőinek borús megállapításait, akkor bizony a friss elismerések önmagukban nem túl bizalomerősítők.
Ha már a 2007-es büdzsét említettük. A kormány igyekszik politikai tőkét kovácsolni abból, hogy a tervezés fázisában legalább őszinte adatokkal rukkolt ki. Nagy dolog! A gondot persze az jelenti, hogy máris szakmacsoportok tiltakoznak a költségvetés végrehajthatósága miatt. Hiszen mind a bevételi, mind a kiadási oldalon találhatók olyan tételek, amelyeknek a teljesíthetősége megkérdőjelezhető. Vitatható például az európai uniós források százszázalékos (!) lehívhatósága vagy éppen az: miközben a kormány össznemzeti takarékosságot hirdet, addig az állam működtetése jelentősen drágulni fog. De mi történt a forinttal? Nemzeti fizetőeszközünk hirtelen megerősödése mögött a kormányzat visszaszerzett hitelessége áll? Aligha. A magyar valutát a lefelé csúszó gazdaságban a különösen kedvező nemzetközi környezet és az MNB tevékenysége, a viszonylag magas kamatok tartják stabilan. Amennyiben a belső gazdasági helyzet továbbra is ilyen rossz lesz, akkor bármilyen nemzetközi változás kedvezőtlen hatást gyakorolhat hazánkra.
Nem szóltunk még arról, hogy a baloldali kormány ismét régi-új fegyveréhez, az inflációhoz nyúl. Az éves viszonylatban csaknem hétszázalékosra belőtt pénzromlással az a legfőbb gond, hogy csupán rövid távon javítja a költségvetés helyzetét, hosszú távon azonban jelentős áldozatokkal jár, és súlyos gondokat okoz a gazdaságban. Hogy képben legyünk: már a jelenlegi, 5,9 százalékos pénzromlási ütem is a legmagasabbnak számít az EU-ban, jövő év elején azonban hét-nyolc százalék körülire fog emelkedni az infláció. Magyarán csak rövid távú stabilizáló eszköz az infláció megemelése, amely hosszú távon sokkal nagyobb gondokat okoz a gazdaságban, hiszen a mérséklése jelentős áldozatokkal jár. Ne feledjük: 1995-ben, a Bokros-csomag idején hasonló volt a helyzet. Akkor az infláció a forint leértékelése miatt megugrott, s bár az államháztartás egyensúlyi helyzete gyorsan javult, a bérek és a nyugdíjak elértéktelenedtek.
Van persze más gond is. A költségvetéssel „párhuzamosan” futó konvergenciaprogram ugyanis nem kezeli a magyar gazdaság alapvető problémáit, a túl nagy feketegazdaságot és a bürokráciát, a rossz adórendszert, így a mai gondok hamarosan újratermelődnek. Ha hihetünk a kormányfőnek, valószínűleg ezen a téren következetes lesz, 2010-ig nem csökken az adóteher. Márpedig a nyáron jóváhagyott adóemelések az egész gazdaságnak rosszat tesznek, a megoldást a kiadások csökkentése jelentené. Éppen ezért megalapozatlan Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az a kijelentése, miszerint a magyar gazdaság kilábal minden bajból. A problémát ugyanis az jelenti, hogy nem alakítottak ki olyan gazdasági szabályozókat, amelyek mentén javulna az adómorál, és az adófizetők világosan látnák, hogy mi történik az általuk befizetett pénzzel. Miután nem ebbe az irányba megyünk, tovább csúszhatunk lefelé. A kormány, mint említettük, azzal érvel, hogy a befektetési bankok, a hitelminősítők a jó oldaláról fedezték fel a magyar gazdaságot, köszönhetően a 2007-es költségvetési javaslatnak. Tény, a Goldman Sachs, a JP Morgan és a Fitch Ratings tett egy-két pozitív megállapítást, ám kritikai megjegyzéseket is kaptunk. Nem is csoda, hiszen az államháztartás 2007-re tervezett, a hazai össztermék (GDP) 6,8 százalékot kitevő deficitje a következő évben még mindig európai uniós rekord lesz, és az államadósság is tovább nő, meghaladja majd a GDP 70 százalékát. Miközben ugyan ezermilliárdos többletet remél a kormány adóból és járulékokból, addig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) országjelentése alapján önmagában ez a tétel, vagyis az adó- és járulékemelések nem hozzák meg a várt központi bevételt, lassítják a növekedést, és rontják a versenyképességet. Olyan „apróságot” pedig, mint a munkanélküliség emelkedése, még nem is említettünk. A témában a Budapest Analyses kutatói azzal érvelnek: Magyarországon a foglalkoztatási ráta hét százalékkal marad el az európai országok átlagától, ami 470 ezer munkahelyet jelent. Ezek, ha a magánszektorban létesülnek, az adó- és járulékbefizetéseken keresztül hozzávetőlegesen évi 800 milliárd forintos költségvetési bevételtöbbletet eredményeznek, ami Magyarország 2006. évi várható költségvetési hiányának a negyven százaléka. No comment.
Borítékolható, hogy az egyensúlymutatvány igen súlyos problémákat idézhet elő. A megszorításokra a társadalom nagy része teljesítmény-visszatartással és a szürke- vagy feketegazdaságba való meneküléssel válaszol majd. A nemzetközi pénzügyi világ hozsannázása ellenére mélyülő válságspirál alakulhat ki, amely gazdasági válságba is torkollhat. Ez a tétje a nagy egyensúlymutatványnak.