Felperzselt nemzetpolitika

Idén másodszor hívta meg a Sándor-palotába a határon túli magyar civil szféra képviselőit a köztársasági elnök. A résztvevők rövid előadás formájában mutatják be szakterületük lényeges témáit, ezt követően kerekasztal-beszélgetés lesz, ahol a felvetett gondolatokat, véleményeket nyíltan megvitatják. Az államfő kezdeményezése egyedülálló, hiánypótló s egyben jelzésértékű is. Mutatni próbálja a helyes irányt az anyaországi politikumnak és elsősorban a kormányzatnak. Ez a konferenciasorozat kitűnő kiegészítője lehetne a magyar–magyar politikai egyeztetésnek keretet adó Magyar Állandó Értekezletnek (Máért), és kétségtelenül sok ötlettel segíthetné a Határon Túli Magyarok Hivatalát (HTMH), esetleg a kabinet nemzetpolitikai stratégiájának kidolgozóit.
Csakhogy ma már a kormány „jóvoltából” nincs Máért, HTMH. Nemzetpolitikai kormánystratégia az utóbbi négy évben nem is volt. Ebben a helyzetben viszont ez a tanácskozás kevés a továbblépéshez. Csak bízni lehet abban, hogy a köztársasági elnök – immár felvértezve a határon túli civil szféra által közvetített információkkal – újabb lépést tesz, s felveszi a közvetlen kapcsolatot a szomszédos országokban élő magyar közösségek legitim szervezeteivel is. Ezt az alkotmány egyetlen félmondatban sem tiltja. Mi több, a nemzetpolitikában mutatkozó válságra való tekintettel Sólyom László a Sándor-palotába invitálhatná az Országgyűlésben jelen lévő pártok vezetőit is. Egy ilyen – a határon túliak által már évek óta sürgetett – konszenzuskereső konzultáció talán megmozdítaná a poshadó állóvizet. Az utóbbi hetek, hónapok történései ugyanis azt mutatják, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás gyászos eredményétől felbátorodott Gyurcsány Ferenc befejezi azt, amit két éve elkezdett: a nemzetpolitika felperzselését.
A Máért a hivatalos verzió szerint szünetel, a HTMH felszámolás alatt áll. A Teleki László Alapítvány megszüntetéséről épp most döntöttek, december 31-i hatállyal az Illyés, az Apáczai és az Új Kézfogás alapítvány pedig úgymond betagozódik a Szülőföld Alapba. Az alapot vezető tanács dönthet majd az összes határon túliaknak szánt támogatásról. Emlékeztetőül: a Szülőföld Alap tanácsának elnöke az a Kiss Elemér, aki 2003-ban azt követően kényszerült lemondásra kancelláriaminiszteri pozíciójából, hogy kiderült, ügyvédi irodája három állami céggel is üzleti kapcsolatban áll. Ezzel párhuzamosan a kormányzati diplomácia teljes mértékben kivonult a kisebbségben élő magyar közösségek érdekvédelméből. Szerbia és Ukrajna viszonylatában az érdektelen semmittevés, Szlovákia irányában a sértődött hátat fordítás, Románia esetében pedig a problémák szőnyeg alá söprésével párosuló felhőtlen barátkozás taktikáját választotta a budapesti diplomácia. A külügyminiszter nem is titkolja, hogy az Európai Unió keretein belül kívánják felvetni a kényesebb ügyeket. Nem túl biztató stratégia ez, hisz Brüsszel kisebbségek iránti viszonyulása finoman szólva is ellentmondásos. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az újonnan létrehozott, a többnyelvűség érvényesülésével foglalkozó európai bizottsági tárca odaítélése a román biztosjelöltnek. Egyébiránt tudják, ki felügyelte ezt a témát ez idáig? Nem fogják kitalálni! A szlovák uniós biztos. Máris előttünk a kép, amint az egyébként mérnök végzettségű Leonard Orban román többnyelvűségi biztos soha nem tapasztalt szigorral csap le a bukaresti vezetésre, amiért a kolozsvári Babes–Bolyai egyetemen nincsenek magyar feliratok!
Mindeközben Szlovákiában büntetőeljárást indított a szlovák rendőrség a megvert Malina Hedvig ellen annak alapján, hogy a magyar diáklányt feljelentette egy magát felfedni nem kívánó személy „hamis tanúvallomás és hamis eskü” gyanúja miatt. A feljelentő szerint Malina Hedvig megtévesztette a rendőrséget, amikor augusztusban azt állította, hogy két ismeretlen bőrfejű azért verte meg, mert magyarul beszélt. Ezzel párhuzamosan Robert Fico kormányfő szép sorban életbe lépteti azt, amiért részben megválasztották. Mint ismeretes, a pozsonyi kabinet még augusztusban döntött úgy, hogy a 277 méter tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő városok, falvak több pénzt kapnak, mint a sík területeken találhatók. Hivatalosan a téli energiafelhasználás különbségeivel indokolták a meghökkentő elképzelést, de nem nehéz felismerni a diszkriminációs szándékot: a szlovákiai magyarság önkormányzatai egytől egyig a megadott határérték alatt helyezkednek el. A nyári döntéskor sokan mosolyogtak az elképzelésen, mások reménykedtek, talán mégsem valósul meg az agyament ötlet. Most a pénzügyminisztérium már az új tervek szerint osztja a pénzt. A magyar Külügyminisztérium hallgat. Noha Fico a kisebbségek kultúrájára szánt állami támogatások „status quójának megőrzését” ígérte, a jövő évi pozsonyi költségvetés tervezetéből az derül ki, hogy a kisebbségi kultúrákat hatvanmillió koronával készül megrövidíteni a szlovák kormány. Közben folytatódik a magyar tisztviselők eltávolítása a hivatalokból, rövidesen visszahívják a stockholmi és az ankarai nagykövetet is, akik – nyilván teljesen véletlenül – magyarok. Persze, ne feledjük, az ötös számú Benes-dekrétum szerint „a magyar és német nemzetiségű személyek a csehszlovák állam számára megbízhatatlannak minősülnek”. Márpedig az ominózus dekrétumok hatályosak Csehországban és Szlovákiában is. De ellenük felszólalni csúnya dolog, nacionalizmus. Budapest hallgat. Sértődöttségből nem szól Ficóhoz se jót, se rosszat. Majd csak lesz valahogy.
Romániával más a helyzet. Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök Gyurcsány Ferenc jó barátja. Többször is eljön egy évben Budapestre. Ma már ő az egyetlen kormányfő Európában, aki ezt teszi. Persze Bukarestben nem ő az úr, ott Traian Basescu államfő diktál, de ne vesszünk el a részletekben! Szóval, Tariceanunak a barátság megtartása miatt nem illik szólni. Pedig már megint pár nappal a magyar–román közös kormányülés után csaptak bele a lecsóba keleti szomszédunknál. Míg az első kétoldalú kormányülést a kisebbségi törvénytervezet gyors parlamenti félretétele hiteltelenítette, most a kolozsvári Babes–Bolyai „multikulturális” tudományegyetem szenátusa rondított bele a mosolydiplomáciába. Ezúttal azonban túllőttek a célon Kolozsváron. Budapest most is hallgat, de előbb-utóbb meg kell szólalnia. Erdélyben ugyanis soha nem látott egység kezd kibontakozni a magyar feliratokat követelő s ezért állásukat vesztő magyar oktatók védelmében. Az erdélyi Transindex portál indította aláírás-gyűjtési akció keretében tegnap délutánig több mint ötezer a világ különböző pontján élő személy követelte a tanárok visszafogadását. A Babes–Bolyai egyetem vezetése magyarellenes lépésével éppen azoknak ad érveket a szájába, akik állítják: önálló állami egyetemre van szüksége az erdélyi magyarságnak. A Kolozsváron kialakult helyzetet immár nem oldja meg a két oktató kirúgásának esetleges visszavonása sem. A sajátosan értelmezett egyenjogúság konfliktusokhoz vezet, arra pedig senkinek nincs szüksége. Az unióban egyenesen rettegnek tőle. A konfliktus megelőzését jelenti az autonómia, ahol a kisebbség saját életéről maga dönthet – jól vagy rosszul. Csakis ez lehet a tanulsága annak, ami Kolozsváron történt.