Csendes megemlékezésre készült Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján mintegy ezer magyar állampolgár 1988. június 16-án a Batthyány-örökmécsesnél. A rendőrség azonban az akkor már Grósz Károly pártfőtitkár által vezetett, de még Kádár János által elnökölt Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának döntése értelmében brutális eszközökkel oszlatta fel a tömegrendezvényt. A Beszélő korabeli beszámolója szerint a rendőrök gumibottal ütlegeltek, rugdostak és könnygázszóróval szembefecskendeztek válogatás nélkül számos résztvevőt, közöttük nőket, gyermekeket, öregeket és egy várandós anyát is. A szervezők közül több embert beszállítottak a rendőrség fogdájába, ahol verték és a földön rugdalták a hátrabilincselt kezű Hodosán Rózát és Demszky Gábort, s súlyosan bántalmaztak más lefogottakat. Elhurcolták Tamás Gáspár Miklóst és Orbán Viktort is. Az eseményen megjelent többek között Kőszeg Ferenc, Rockenbauer Zoltán, Bayer Zsolt, Vezér Erzsébet, Litván György, Solt Ottilia, Csontos Péter, Kiss Tamás, Fónay Jenő, Vásárhelyi Antal és Kollár Erzsébet, akik közül szintén számos megemlékezőt beszállítottak a rendőrség Szalay utcai fogdájába. A fővárosban aznap több beszédet próbáltak elmondani az ellenzékiek, de eközben motoros rendőrök – a korabeli városi népnyelv szerint „Grósz-huszárok” – jelentek meg, és ismét gumibotozni kezdtek. Az akciót részben az V. kerületi rendőrkapitányság egységei hajtották végre, de a tömegoszlatásban, az emberek ütlegelésében, bilincselésében és elszállításában aktívan szerepet vállaltak a korabeli rohamrendőrség, vagyis a Belügyminisztérium Forradalmi Rendőri Ezredének tagjai is.
A Kádár-korszak rohamrendőrei ugyanis jól értettek ahhoz, hogyan kell nekimenni a békés tüntetőknek, de a hetvenes-nyolcvanas évek illegális március 15-i megmozdulásainak feloszlatása, például az 1986-os Lánchídi csata után már abban is tapasztaltak voltak, hogyan kell teljesíteni a politikai vezetés utasításait a diktatúra ellen tiltakozó állampolgárokkal szemben.
A korabeli végrehajtók, vagyis a BM Forradalmi Rendőri Ezredének egykori parancsnoka a napokban ismét komoly szerepet kapott. Vörösmarti Mihály nyugállományú rendőr tábornokot Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arra kérte fel, hogy a Gönczöl Katalin kormánytanácsadó kriminológus által vezetett munkacsoportban szakértőként működjön közre az idén szeptember–októberben lezajlott utcai erőszak vizsgálatában. A volt főrendőrnek értékelnie kell többek között az MTV székházának ostrománál történtek, a Kossuth téri tüntetések, illetve az október 23-i utcai erőszak hátterét, beleértve a rendőri túlkapásokat is.
Gyurcsány lépése talán annak is köszönhető, hogy a kormányfő emlékezhet Grósz Károly korabeli nyilatkozatára, amelyet a június 16-i tüntetés leverése után adott az Egyesült Államokban. Grósz 1988 júliusában egy, a Newsweeknek adott interjújában kijelentette: „Nem szeretjük, ha verik a rendőreinket, márpedig bizonyítékok vannak arra, hogy ez történt. Ebben az országban mindenki hangot adhat a véleményének, de alkotmányunk meghatározza, mit tűrhet meg a kormány. A június 16-i tüntetés azonban fasiszta propagandára, irredentizmusra, sovinizmusra uszított. A kormánynak viszont kötelessége a rend fenntartása.” Az egykori pártfőtitkár mondatai kísértetiesen hasonlítanak az ellenzék szerint emlékezetkiesésben szenvedő, egykori tüntetőkből lett liberális politikusok és a kormány október 23. utáni megnyilatkozásaihoz a rendpártiságról és az állítólagos fasiszta jelenségekről. Vörösmarti ennek megfelelően kétségtelenül komoly szakember lehet, hiszen az általa irányított rendőri ezred Grósz Károly szerint is alkotmányosan működött a Kádár-rendszerben.
A korabeli tüntetők nagyobbik része azonban másként emlékezik. Szerintük az első nyílt összecsapás után a rendőri ezred egyre brutálisabban járt el, 1988. október 23-ára például már 3-4 ezer fős létszámban vonult ki a Batthyány térre, a Váci utcába és a Vörösmarty térre.
Kiss Tamásnak, a Fidesz akkori munkáscsoportja egyik vezetőjének visszaemlékezése szerint az 1956-os forradalom évfordulóján a gyülekezési jog tilalmára hivatkozva motoros rendőrök zúdultak rá a Váci utcára, és a kapualjakba lökdösték, majd agyba-főbe verték vagy megbilincselve elvitték azokat az embereket, akik négy-öt fős csoportokban tömörültek. A Jurta Színházat, az ellenzék központi találkozóhelyét 1500 karhatalmista vette körül, mégis sikerült bemenekíteni ide egy-egy tüntetőt. Egy gyerekkorú röpcédulázót véresre verve vittek be színházba, de többen súlyos sérülésekkel jelentek meg aznap az épületben.
A rendőri ezred nem kímélte a demonstrálókat november 7-én sem. A Fidesz munkáscsoportja által szervezett demonstráción – amelyen a tüntetők a Deák tér környékén söprögetve tiltakoztak a nagy októberi szocialista forradalomnak nevezett esemény napjának munkaszüneti ünneppé nyilvánítása ellen – már mindenkit elvittek a rendőrök. Könnygázzal lefújtak és megvertek gyerekeket, nőket, majd szintén a Szalay utcába vitték őket. A rendőrségen 19 tüntetőt állítottak a falhoz, és fejüket a falba verték, miközben rugdosták őket. A megalázott emberek közül többen alig álltak a lábukon, mert a gumibotozás miatt eltörtek a végtagjaik.
A BM Forradalmi Rendőri Ezred alkalmazottai már szervezetten estek neki annak a szolidaritási tüntetésnek, amelyet a brassói munkástüntetés emlékére szervezett a rendszerváltozás előtti ellenzék. Itt már tömeges összecsapás történt a karhatalmistákkal és a rohamrendőrökkel. A rendőri ezred teljes létszámban jelent meg a tüntetés helyszínén, a Keleti pályaudvar környékén. A mellékutcákat lezárták, az embereket a falakhoz, a kirakatok üvegéhez szorították a teherautókkal és motorokkal érkező rohamrendőrök. Erről a tüntetésről csaknem száz embert vihettek el, és a résztvevők visszaemlékezései szerint többeket bírósági tárgyalás, illetve ítélet nélkül szállítottak el Baracskára. Az ottani börtönben egy hétig dupla drótkerítéssel elkerített udvaron tartották a demonstrációról bevitt foglyokat, akik egy barakkban aludtak télvíz idején.
A Fidesz munkáscsoportja évekig nyomoztatta, hogy kik voltak azok a rendőrök, akik elkövették ellenük ezeket a bűnöket, de az ügyüket Györgyi Kálmán volt főügyész azzal zárta le 1992-ben, hogy az eljáró hatóság tagjai utólag nem beazonosíthatók. Az egykor főügyész szintén tagja lett Gyurcsány bizottságának, ahogyan bevették a munkacsoportba azt a Kacziba Antalt is, aki az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi főigazgatói címéig jutott, és több egykori pártfunkcionáriust is.
Az 1988-as tüntetések ma kormánypárti résztvevői nem tiltakoznak Vörösmarti Mihály és Kacziba Antal szakértői munkája ellen. Fodor Gábor az idei tüntetések kapcsán, ahol minden eddiginél brutálisabban léptek fel a rendőrök, Árpád-sávos fasisztákról beszél a parlamentben. Kőszeg Ferenc, aki 2001-ben a Magyar Helsinki Bizottság elnökeként egy lakásfoglaló roma család kitelepítése miatt nyílt levélben 1988. június 16-ra emlékeztette Orbán Viktort, és tiltakozott a rendőrterror ellen, mára lemondott az emberjogi szervezet vezetéséről. Demszky Gábor, az 1988-as események egyik legismertebb szereplője pedig Budapestért díjjal jutalmazta a békés tüntetőket kardlapoztató budapesti rendőrfőkapitányt, Gergényi Pétert.
Tamás Gáspár Miklós ezek után önmaga feloszlatására szólította fel a szabadságjogok élharcosainak képében tetszelgő Szabad Demokraták Szövetségét. A párt lapzártánkig nem oszlott fel, miközben Vörösmarti tábornok ismét akcióba lépett.
origo.hu
A német média beszivárgott a magyar balos médiába
