Gyurcsánynak megint sikerült. Ilyen megalázó és egyben vérlázító évfordulós megemlékezés még nem volt az elmúlt ötven évben. Október 23-án volt felemelő tömeggyűlés, megemlékezés, volt a sortüzeket idéző tömegoszlatás, és elkezdődött a megtorlás. A legsötétebb kádári időkben is magasztosabbak voltak a titokban, magunkban, elrejtőzve tartott megemlékezések, mint ez az idei. Akkor tudtuk, hogy zsarnokság van, hogy megint a szovjet fegyverek mögé bújt hatalom kénye-kedve szerint diktál, nem kímélve élőket és holtakat. De most gátlástalan hazudozók, csalással meggazdagodott és hatalomra jutó kádári utódok, keleti és nyugati pénzközpontok támogatását élvező lakájok véres terrorral rendezték meg a jubileumi évfordulót. Akkor még legalább hihettünk a forradalom tisztaságában, de mára? Mára a hazugságok mocsarában, rendőri erőszak mellett, teljes erkölcsi megsemmisülésben vergődve már miben hihetünk? Ma a hazugság, a szenny, a gátlástalanság mindent átfogó áradatában miben hihetünk?
2002 óta nincs szerencséje a rendőrségnek a tüntetések kezelésével. Amennyire visszaemlékszem korábbi ténykedésükre (Erzsébet híd, Kossuth tér, Csepel, Gesztenyés kert stb.) minden alkalommal elvétették a mértéket, és mindig elvesztették az utána következő pereket. Többmilliós kártérítést fizethetett a rendőrség miattuk (a mi pénzünkből). Az október 23-i szakszerű intézkedés Gergényi főkapitány eddigi pályafutásának csúcspontja volt, büszkén nyilatkozta, hogy ő adott mindenre parancsot, mivel ő a felelős Budapest rendjéért. Az nem zavarja, hogy épp a parancsai hatására szűnt meg a rend a városban. Még hogy a tüntetők csalták a rendőrséget a békésen ünneplő tízezrek közelébe! Bár nem tudom eldönteni, hogy 23-i szereplése, vagy az utána tett arrogáns, cinikus nyilatkozatai arattak-e nagyobb sikert. A hazudozás pedig még nagyobb erővel folytatódik. Hazudik az egész társaság, „reggel, éjjel meg este”.
A szabad mozgás korlátozása, a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog megsértése, sőt betiltása, a szemkilövés, verés, az alázás, az APEH, a rendőrség, a titkosszolgálatok költségvetési kedvezményezettsége (a nagy megszorítások közepette) mind a „demokratikus egypártrendszer” előkészítésére utal. Csak a civil szerveződések még szélesebb körű összefogásával akadályozhatjuk meg a cezaromániás leendő pártelnököt baljós terveinek megvalósításában.
A koalíciós pártok az ötvenes évek szintjére süllyedtek.
Györbiró László
Kápolnásnyék
origo.hu
Hogy nem szakadt rá a plafon! – Kulja András legnagyobb hazugságai a tévévitából
