Lengyel patthelyzet

A politikai mezőt szinte teljesen kitöltő két nagy jobbközép erőnek immár nem csupán a parlamentben, hanem az önkormányzatok ezreiben is meg kell tanulnia egymás mellett élni. Ha nem is koalíciós partnerként, mint azt a többség még mindig szeretné, de legalább civilizált vetélytársakként. Így foglalhatnánk össze röviden a lengyelországi helyi választások legfőbb üzenetét. Az ellenzéki jobboldali liberális Polgári Platform (PO) ugyan jelentéktelen különbséggel megelőzte a kormányzó nemzeti–konzervatív Jog és Igazságosságot (PiS), a politikai erőviszonyok azonban alapvetően nem változtak, s megmerevedni látszik a szociológiai értelemben vett megosztottság is. A vidéket szinte teljesen a PiS uralja, így győzött a falvakban, a kisvárosokban, míg a nagyvárosokban az elsősorban a fiatalok és az értelmiség köreiben népszerű PO végzett az első helyen. E két erő között maradt a patthelyzet, hiszen az „igazság diadalával”, az „állam megtisztulásával” és a valóban kiváló gazdasági eredményekkel kampányoló Kaczynskiék nem tudták bebizonyítani, hogy az országot hozzá nem értő, sikertelen amatőrök irányítják. A mélypontról kissé elmozdult, s érezhetően előretörve a harmadik helyen végzett az új választási tömörülés, a posztkommunista Baloldal és a Demokraták (LiD) szövetsége, megtartotta pozícióit a Lengyel Parasztpárt, míg a kisebb kormányzó pártok – az Önvédelem és a Lengyel Családok Ligája – az ötszázalékos küszöb alatt maradva csúnyán leszerepeltek.
Mindez azt jelzi, hogy a lengyel politikai élet minősége alapjában a két jobbközép erő szereplésétől, jövőbeli stílusától függ. Mindezt lényegesen befolyásolhatja, hogy a Jog és Igazságosságnak láthatóan sikerült „lenyúlnia” szélsőséges és populista koalíciós partnerei szavazótáborát, ami adott esetben radikalizálhatja, de az Önvédelemmel és a Lengyel Családok Ligájával folytatott versenyfutás vége meg is nyugtathatja a pártot. A PiS sikere megfigyelők szerint alapvetően attól függ, hogy a radikális szavazatok besöprése után sikerül-e behúznia középre, s ott megmutatni, hogy jobb a PO-nál. A Polgári Platformot az eltelt egy év PiS-szel folytatott, kiélezett csatái a balközép felé lökték – jól mutatja ezt, hogy Varsóban Hanna Gronkiewicz-Waltz csak e szavazatokkal tudott minimális előnnyel győzni –, s Tuskék máig nem tudták eldönteni, felvállalják-e ezt a helyzetet, avagy visszamozduljanak a jobbközép irányába. A parlamenti választások óta eltelt idő azt is bizonyította, hogy egymás elpusztításának stratégiája a két jobbközép erő egyikénél sem jött be, így a helyzet kiélezése helyett inkább az együttműködés lehetőségeit kellene keresni. Efelé lökhetik a pártokat a nemzetközi közösség Varsó diszkreditálására tett kísérletei is.