Pierre Moscovici francia szocialista képviselő jelentése volt az utolsó esély arra, hogy Románia uniós csatlakozása előtt valamiféle garancia vagy hivatkozási alap kerüljön be a szövegbe a magyar kisebbség érdekeinek védelmében. A lobbi teljes gőzzel folyt: a román európai parlamenti (EP) megfigyelők mindent megtettek, hogy a több mint másfél millió román állampolgár igénye ne jelenjen meg a jelentésben, a kolozsvári származású Gál Kinga, a Fidesz EP-képviselője pedig tucatnyi módosító indítvány adott be az erdélyi magyarok érdekében. A képviselő aszszony lobbija sikeres volt, állásfoglalását az állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottság ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el. Ebben – többek között – részletesen taglalta a gyermekek és a kisebbségek helyzetét, hatékony lépéseket sürgetett az egyházi és közösségi ingatlanok visszaadásával kapcsolatban.
A magyar kisebbség külön paragrafusban szerepel a jelentésben, kiemelve, hogy védelemre szorul a szubszidiaritás és a kulturális-adminisztratív önrendelkezés elveinek megfelelően. A román hatóságoknak anyagilag is támogatniuk kell a magyar kisebbség felsőfokú oktatását, és a végszövegbe bekerült a kisebbségi törvény mielőbbi, az európai normáknak és a kisebbségnek is megfelelő jogszabály megalkotásának szükségessége is. Az Európai Parlament külügyi bizottsága is úgy fogadta el a Románia csatlakozása előtti utolsó, Pierre Moscovici által előadott jelentését, hogy az eredetileg csak említés szintjén szereplő roma és magyar kisebbségek kérdése – a magyar képviselőktől érkezett számos módosító indítványnak köszönhetően – részletesebben és árnyaltabban jelenik meg. Ez is kitér a magyar kisebbség ingatlan-visszajuttatással és oktatással kapcsolatos problémáira, valamint a kisebbségi törvény elfogadásának fontosságára, a szubszidiaritás elvének és a kulturális önkormányzatiság elvének betartására.
A civilek sem voltak tétlenek: a New York-i központú Magyar Emberi Jogok Alapítványának (HHRF) lobbistája személyes találkozókon hívta fel az európai parlamenti képviselők figyelmét a romániai magyar közösség megoldatlan gondjaira.
– Az Európai Unió jövendőbeli polgáraként léptem fel – nyilatkozta Moldován Árpád Zsolt, a HHRF munkatársa, aki szerint fontos, hogy a szavazás előtt a képviselők ne csak a román kormány hivatalos álláspontját, hanem az ott élők véleményét is megismerjék. Az EU-nak 2007 után sem szabad szem elől tévesztenie a romániai magyarságot érintő kérdéseket, hiszen könnyen megismétlődhet a szlovákiai forgatókönyv: míg korábban büszkén hivatkoztak a Magyar Koalíció Pártjának kormánytagságára, a hatalom a csatlakozás után az első adandó alkalommal megszabadult a magyar párttól. A találkozók során olyan régóta húzódó, mindmáig megoldatlan kérdések merülnek fel, mint az elfogadásra váró kisebbségügyi törvény, az egyházi és közösségi ingatlanok lassú visszaszolgáltatása, a magyarság autonómiatörekvései vagy a magyar nyelvű oktatásban tapasztalható elégtelenségek.
Miközben gőzerővel folyt a politikusok meggyőzése, Gál Kinga EP-képviselő meghívására Brüsszelbe látogatott a romániai magyar újságírók egy csoportja, hogy megismerjék és megértsék az uniós intézmények működésének sajátosságait. Az út illúzióoszlatásnak is beillett, hiszen a romániai magyar közvéleményre fontos befolyással bíró sajtómunkásoknak rá kellett döbbenniük: a kisebbségi létből eredő problémák jelentős részét otthon kell orvosolni. Románia csatlakozása ugyanis politikai szinten már eldöntött kérdés volt akkor, amikor az anyaországi magyar képviselők megérkeztek az EP-be, az „erdélyi magyarok” dossziét már lezárt ügynek tekintették, ezért foggal-körömmel meg kellett harcolni azért is, hogy egyáltalán szó eshessen a jogsérelmekről. A problémák felvetéséhez kerülőutakat kellett találni: az egyházi ingatlanok kérdése például úgy kerülhetett szóba, hogy az unióban sérthetetlennek tekintett tulajdonjog kapcsán vetették fel: az erőszakosan államosított ingatlanoknak miért csak a két százalékát adták vissza a jogos tulajdonosaiknak. Az EP-képviselőkkel való találkozásokon az is kiderült, hogy fontos kérdések néha a liftekben vagy a folyosón dőlnek el, a politikusok egy része pedig háttéralkuk alapján adja nevét-szavazatát egy-egy ügyhöz.
Az is kiderült, amit már Trianon óta tudunk, hogy a román diplomácia és lobbi ügyesebb-hatékonyabb a miénknél. Az erdélyi magyar EP-megfigyelők néha megmagyarázhatatlanul passzívak (például az autonómia és az egyházi ingatlanok viszszaszolgáltatásának kérdésében), máskor még a saját érdekeik ellen is tesznek: amikor a kolozsvári Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökei tartottak előadást több mint harminc politikusnak a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről és megoldatlan problémáiról, az egyik RMDSZ-delegált felállt, és azt mondta, a beszélők nem képviselik hitelesen az erdélyi magyarság érdekeit. A három RMDSZ-képviselő januártól különben szavazati joggal vesz részt az üléseken, egészen a várhatóan májusban sorra kerülő romániai EP-választásig. Az üléseken néha még egy szóért is komolyan meg kell harcolni: mivel a franciául beszélő képviselők idegenkednek az autonómia szótól, ezért az önkormányzatiságot (angolul: self-governance) taglaló kérdésekben inkább behelyettesítik más kifejezésekkel. Szükség lett volna (de még most sem késő elkészíteni) egy Erdélyben összeállított problémakatalógusra, különféle információs anyagokra és nyelveket jól beszélő brüsszeli ösztöndíjasokra, mert a rendelkezésre álló kereteket eddig kizárólag román nemzetiségű munkatársakkal töltötték fel.
Az előadásokból kiderült, hogy mi a dolga a hétszázharminckét EP-képviselőnek, mi a feladata a huszonhét ország kormányzati érdekeit összpontosító Európai Tanácsnak és a szakértői-törvényalkotási munkát koordináló Európai Bizottságnak. A lobbizás – hazai rossz hírével ellentétben – itt egyáltalán nem szégyellnivaló, sőt kívánatos tevékenység, hiszen felhívja a politikusok figyelmét a tőlük távol levő problémákra. Az erdélyi magyarságnak jelenleg egyetlen lobbiirodája sem volt a tárgyalások tíz éve alatt és most sincs Brüsszelben, pedig a civilek, a szakmai szervezetek és a régiók hangját hallatni kellene az őket is érintő kérdésekben. A kolozsváriaknak már van irodájuk, a Babes-Bolyai Egyetem például a magyar újságírók látogatását követő napokban nyitotta meg háromnapos, az intézmény multikulturalitását bemutató kiállítását az EP épületében – miközben Brüsszelben a politikusok megcsodálhatták a gyönyörű PR-anyagot, az egyetem portásai éppen a Hantz Péter által kiszögezett magyar nyelvű „dohányozni tilos” és Ady-terem” táblákat tépkedték a falakról.
A „birodalmi fővárosba” látogató újságíróknak az EU árnyoldalait is volt alkalmuk megtapasztalni. Az esti városnézés során ugyanis bevándorló suhancok háromszor is megtámadták, kirabolták és alaposan elverték az erdélyi Mária Rádió és a katolikus hetilap, a Vasárnap két munkatársát. A Parlament épületének meglátogatásakor már az is kiderült, hogy a román koldusok január elseje előtt csatlakoztak a közösséghez, a csupa üveg és acél épület előtt ugyanis Olténiából érkezett kéregető zenélt. Amikor az egyik kolléga lejt dobott a kalapjába, az utcazenész önérzetesen fortyant fel: őt ne sértegessék román pénzzel, azért utazott Brüsszelbe, hogy euróban kapja meg az elismerést.
origo.hu
Halott csecsemőt találtak egy magyarországi üzem mosdójában
