A lengyelek valóban megbuktak azon, hogy felülcímkézett indiai vagy amerikai bivalyhúst is reexportáltak marhahúsként Oroszországba, a moszkvai reagálás azonban aránytalan. Arról van szó, hogy az oroszoknak elegük lett a folyamatos varsói froclizásból, s az ukrán forradalommal kezdődött, majd az északi gázvezeték-építés megkezdésével ismételten tetőző „akadékoskodásból”, így alig várták a lehetőséget a büntetésre. A Kreml jelezni kívánta Varsónak, hogy vége a kilencvenes éveknek, s visszaveri az érdekeit sértő nyomásgyakorlási kísérleteket.
No, de a mostani lengyel vétó mögött sem igazán a hús áll. Varsót tényleg érzékenyen érinti, hogy emiatt már közel 400 millió eurós kár érte, az európai szolidaritást is jogosan kérné számon, az időzítés, az EU és Oroszország közötti tárgyalások blokkolása azonban alig leplezetten angolszász kezdeményezést sejtet. A Kaczynski fivérek ugyanis nem hozták volna magukat abba a helyzetbe, hogy Brüsszel és Moszkva egyszerre orroljon meg rájuk, ha nem éreznék Washington és London támogatását. S ne felejtsük, Amerika már nem először próbálná megakadályozni az Európai Unió és Oroszország együttműködését. Brüsszel és Moszkva stratégiai partnersége az eurázsiai geopolitikai tér egyesítését, ezzel mindkét fél felértékelődését jelentené.
A mostani húsháború világosan jelzi például azt is, mennyire nincs közös európai külpolitika. Azt senki sem vitatja, hogy az EU-nak elemi érdeke a keleti kapcsolat konszolidálása és erősítése, a mikéntről azonban megoszlanak a vélemények. Németország energiabiztonságának garantálóját és gazdasági kitörési pontot lát e relációban, míg alapvetően az atlanti érdekek mentén közelít például Moszkvához London. Részben igaz ez Varsóra, amelynek szkepticizmusát erősítik a történelmi tapasztalatok, miközben főképp Berlinnel ütköző ambíciója, hogy alapvető hatással legyen az unió keleti politikájára. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a tagországok között még oly fontos uniós kérdésben sincs megegyezés, mint a közös energiapolitika.
Az unió államai abban sem tudnak közös nevezőre jutni, hogy a Moszkvával alakítandó viszonyban az elvek vagy inkább a pragmatizmus domináljon. Egyesek az európai demokratikus értékekre helyezik a hangsúlyt, amellyel élesen áll szemben Oroszország „szuverén demokráciája”. Mások inkább a realitásokból indulnának ki, ám nehezen fogadják el, hogy saját érdekeit védve Moszkva például csak úgynevezett részvénycserék, európai pozíciószerzés ellenében enged hozzáférést az energiaforrások kitermeléséhez. Így nem csoda, hogy a közös érdekek ellenére lassan mindkét félnek elmegy a kedve e partnerség stratégiaivá tételétől, míg Közép-Európa az orosz és amerikai megosztási kísérletektől egyaránt sújtva nehezen találja a helyét e viszonyrendszerben.
origo.hu
Földrengés volt Magyarországon
