NATO: sikerült előrelépni?

Megoszlanak a vélemények arról, hogy mit sikerült elérnie a NATO állam- és kormányfőinek a szövetség szerdán véget ért rigai csúcstalálkozóján. Bár voltak kedvező jelek a szervezet és műveletei jövője szempontjából, a NATO továbbra is híján van a kívánt egységnek.

Áttörésként nem beszélhetünk a csúcsról, hiszen nem minden ország mutatott megfelelő szintű elkötelezettséget – nyilatkozta a találkozó végeztével Lech Kaczynski lengyel elnök. Pesszimizmusát sokan mások is osztják, ha nem is ebben a formában, és nem is az szövetségesi elkötelezettségre vonatkozóan. Míg ugyanis a feleknek sikerült arról megállapodniuk, hogy az afganisztáni stabilizáló erő (ISAF) parancsnokai szabadabb kezet kapnak a kontingensek irányításában, a német, a francia, az olasz és a spanyol erők kizárólag vészhelyzetben, erősítésként vethetők be a „felforrósodott”, táliboktól hemzsegő déli és keleti országrészekben. Katonákkal tehát nem, csak támogató erőkkel bővül az ISAF, amelynek fokozódó ellenállással – és veszteségekkel – kell szembeszállnia.
Az Egyesült Államok iraki inváziója kapcsán felszínre került törésvonalakról kiderült, hogy azok egyáltalán nem tűntek el. Ennek érdekes példája volt, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnököt francia kollégája vacsorára hívta Rigába, úgy időzítve, hogy az amerikai delegáció már ne legyen ott (George W. Bush Ammánba utazott). Jacques Chirac ezzel segédkezet nyújtott volna Moszkvának ahhoz, hogy demonstrálhassa, beleszólása van a NATO ügyeibe, különös tekintettel a volt szovjet tagköztársaságokra. Bár – szövetségi nyomásra – Chirac Putyin társágában elköltött rigai születésnapi vacsorája elmaradt, az eset rávilágít arra, hogy az amerikaiak és támogatóik, valamint a többi európai tagország stratégiai látásmódja között milyen óriási szakadék van. Ha nincs egyezség az orosz ambíciók egységes kezelésében, vajon lehet-e arról beszélni, hogy a NATO túljutott identitási válságán? – teszik fel a kérdést elemzők.
Kérdéseket vetett fel a balkáni országoknak szóló tagsági és békepartneri meghívó is, különösen Szerbiára. A hágai főügyész sajnálkozásának adott hangot a döntés miatt, mert szerinte ezzel a NATO belenyugodott abba, hogy Belgrád nem működik együtt a nemzetközi törvényszékkel. Aggodalma arra világít rá, hogy a szövetség által hivatalosan képviselt demokratikus értékek értelmezésével, komolyan vételével nincs minden rendjén. Göncz Kinga külügyminiszter ezzel szemben hangsúlyozta: Szerbia modernizációja érdekében szükség van motiváló tényezőkre, az elvárások és az ígéretek egyensúlyára.