Négyes fokozatra váltott az eladósodás

A legutóbbi öt- és tízéves állampapír-aukció megtorpanó értékesítése ismét rávilágít a külföldi tőkebefektetések ingadozó voltára és kockázataira. Bár a magyar államkötvénypiac bő egynegyedét és a hazai részvénypiac több mint háromnegyedét tulajdonló külföldi befektetők rövid távon növelik a tőkebeáramlást, hosszabb távon kiszolgáltatottságot is jelenthetnek.

N ettó eladókként szerepeltek a magyar háztartások az utóbbi hetekben a hazai részvénypiacon, a külföldi befektetők pedig több mint 50 milliárd forinttal növelték részesedésüket, így most 77 százalékát ellenőrzik a magyar tőzsdei részvényeknek – derül ki a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb közleményéből. A bővülés annak köszönhető, hogy a nemzetközi tőkepiacok szereplőit vonzza a hazai magas kamatfelár, illetve a tőzsdén jegyzett vállalatok nyereségessége. A külföldi befektetők térnyerése ugyanakkor kiszámíthatatlanságot is jelenthet, amit jól jelez a szinte hetente változó vásárlási kedv. A múlt csütörtöki öt- és tízéves állampapír-aukció terv alatti értékesítése is a külföldiek gyengébb érdeklődését támasztotta alá.
A bizonytalanságot tovább növeli az úgynevezett spekulatív befektetési alapok, a hedge-fundok térnyerése. Egy-egy külföldi vásárlás esetén nem lehet tudni pontosan, ki áll a vevő mögött. Elemzők szerint a spekulatív alapok részesedése elég jelentős a hazai állampapír- és részvénypiacon. Barcza György, az ING Bank szakértője szerint az arány durván 10-15 százalékra tehető. A spekulatív alapokra épülő tőkebeáramlás veszélye, hogy a hedge-fundok rövid távon gondolkodnak, könnyen továbbállnak egy-egy országból, elsődleges szempontjuk a minél magasabb profitszerzés – hangsúlyozta Barcza. A fedezeti alapok kockázatos voltára figyelmeztet néhány eddigi látványos összeomlás is: ilyen volt néhány éve az LTCM alap bukása, illetve az Amaranth Advisors összeomlása.
– A magyar államkötvények külföldi vásárlásának semmi köze a hazánkhoz kapcsolódó bizalomhoz – mondta lapunknak Gazdag László közgazdász, aki szerint extraprofitot hozó, rövid távú befektetésekről van szó, amelyekhez magas fokú garancia társul. A befektetők inkább egy ország szorult helyzetét használják ki – hangsúlyozta az egyetemi docens. Gazdag szerint egy állam eladósodása négy lépésben történik. Első körben hosszú távú, tíz évnél hosszabb futamidejű, államközi egyezményen alapuló hitelfelvétel zajlik meghatározott célprogramokra. Amennyiben a beruházások nem sikeresek, és az adós nem tud fizetni, akkor középtávú, ötéves futamidőre, de már magasabb kamatra kap hitelt, vagyis beindul az adósságlavina. A következő lépés az átmeneti fizetési zavarokra többnyire a Nemzetközi Valutaalaptól felvehető áthidaló kölcsön, amit, ha szintén nem sikerül fizetni, akkor következik az államkötvény-kibocsátás a legmagasabb kamatokkal és állami garanciavállalással.