Sötétség Brüsszelben

November 23-án tárgyalta az Európai Bizottság az Európai Unió Közlekedési, Távközlési és Energia Tanácsa energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó akciótervét. A holland delegáció kérésére napirendre tűzték a november 4-i, Nyugat-Európa egyes körzeteit sújtó áramkimaradás ügyét is. Épp ennek tárgyalásakor ismét áramkimaradás volt, és a miniszterek vagy húsz percig sötétben voltak. Kérdés azonban, hogy a lámpafény elég-e ahhoz, hogy az energetikai problémákat az európai politikusok a realitásoknak megfelelően világosan lássák. Az elmúlt tíz évben a huszonöt tagú unió energiafogyasztása évi 1,3 százalékkal növekedett, ha ez a tendencia folytatódik, akkor egy negyedszázad múltán a jelenleginél 30-40 százalékkal több energiára lesz szükség. Ezért az unió vezetői igen nagy hangsúlyt helyeznek az energiahatékonyság növelésére, az akcióterv hetvenöt prioritást nevez meg, ezek között szerepel az energia-előállító berendezések hatékonyságának növelése, az épületek hőszigetelése, a közlekedés és szállítás energiaigényének csökkentése és hasonló más intézkedések. A bizottság az akciótervtől azt reméli, hogy az 2020-ig mintegy húszszázalékos energiamegtakarítást eredményez.
Az elmúlt tíz évben az unió huszonöt országára vonatkoztatva egyszázalékos GDP-növekedés 0,6 százalék energianövekedéssel járt együtt, a jövőben aligha lehet olyan szerkezeti vagy technológiai változás, amely ezt az arányt lényegesen javítaná. Ez azt jelenti, hogy az elképzelt évi 2-2,5 százalékos gazdasági növekedés mellett a jelenlegi energiafogyasztási tendenciák fennmaradása várható, vagyis huszonöt év távlatában az energiaigények 35-40 százalékkal fognak növekedni, amelynek kielégítésére aligha lesz elegendő a megújuló energiaforrások adta lehetőség, amely legfeljebb a fogyasztás tíz százalékának fedezésére lesz elég. Fulvio Conti, az olasz Enel, a világ harmadik legnagyobb energetikai cégének vezetője erre figyelmeztetett, amikor nemrégiben azt mondta, hogy Európának figyelembe kell vennie a realitásokat, és számolnia kell azzal, hogy az atomenergia legalábbis középtávon (vagyis a következő évtizedekben) jelentős szerepet fog játszani.
A realitásokon való elgondolkodásra annál is inkább szüksége lenne Brüsszelnek, mert korábban vállalt kötelezettségeit sem tudja teljesíteni. Így például az unió Kiotóban vállalta, hogy üvegházhatást kiváltó gázkibocsátását 2010-ig öt százalékkal az 1990. évi szint alá csökkenti. Az egyezmény kidolgozása óta eltelt kilenc évben az unió azonban csak a gazdasági ciklus lefelé menő ágán ért el eredményeket, amint a gazdaság fellendült, a kibocsátás újból növekedett és jelenleg ugyanazon a szinten van, mint 1990-ben, tehát a vállalt kibocsátáscsökkenés egyáltalán nem következett be, és kérdéses, hogy e tendencia a jövőben változni fog-e.