Szaddám Huszein siralomházban

Az iraki különleges törvényszék által november negyedikén meghozott három halálos és további súlyos ítéletek révén Szaddám Huszein ismét a világsajtó legtöbbet emlegetett figurája lett.
Három évvel ezelőtt Bush és szövetségesei, de a világ számos országának politikusai első megnyilatkozásaikban derűre okot adónak ítélték meg a helyzetet. A terrorcselekmények csökkenését, az Irakot megszálló Egyesült Államok és szövetségesei katonáinak biztonsága várhatóan javuló feltételeit és a demokrácia gyors győzelmét jósolták. Melléfogtak. Nem kicsit, nagyon. Miközben az is kiderült, hogy Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverei, az al-Kaidához fűződő kapcsolatai vonatkozásában a republikánus politikai-gazdasági elit hatalmának megtartása érdekében hazudtak reggel, nappal meg este. Hamis adatokkal megtévesztették nemcsak saját választóikat, nemzetüket, hanem az ENSZ-t és a világ közvéleményét is. Trükkök százaival, melyeket csak néhány beavatott ismerhetett. Pedig nagyon jól tudták, a volt diktátor már akkor sem volt főszereplője a közel-keleti játszmának. Mint ahogy ma sem. Kellék volt az olajért, a profitért folyó küzdelemben.
A bitófa és a kötél készenlétbe helyezésével egy időben ma is hangzanak el derűlátó nyilatkozatok, mindenekelőtt az Egyesült Államok elnökének és republikánus politikusainak szájából. A legfigyelemreméltóbb viszont az, hogy számos, az ENSZ-hez, az Európai Unióhoz, vagy akár konkrét nemzetállamhoz tartozó emberjogi szervezet megkérdőjelezi Irak politikai intézményrendszerének, közte az egyik legfontosabb hatalmi ágnak, az igazságszolgáltatást megtestesítő, amerikai fegyverek árnyékában működő különleges törvényszéknek a legitimitását. Szerintük a kívülről vezérelt perben – azon kívül, hogy eljárásjogi hibáktól hemzseg – olyan időzített ítélet született, amely a jelenlegi amerikai hatalmi elit érdekeinek kedvez. A népszerűsége mélypontján lévő Bushnak és a republikánusoknak jól jöhetett volna a kongresszusi választások előestéjén. Az ítélet hatása az amerikai választókra kevésnek bizonyult. Bush elgondolkozhat azon, hogy két elnökválasztás között miért változott meg a róla és politikájáról alkotott vélemény. Törheti fejét azon, hogyan érvényesíti akaratát mandátuma lejártáig egy demokrata többségű kongresszusban. Mindezek mellett azzal is számolnia kell, hogy a jogvédő szervezetek tiltakozását nemcsak a volt diktátor és ugyancsak halálra ítélt bűntársai védekezéshez fűződő jogainak csorbulása miatti aggodalom motiválja, hanem egy jó adag Amerika-ellenesség is.
Ma sem Szaddám Huszein a főszereplő. Kellék. Akinek sorsa már régen megpecsételődött, amikor kiirtatta Dudzsail falu lakosságát, elrendelte Halabdzsa vegyi támadását, lemészároltatta a Barszani klán nyolcezer tagját, megkínoztatta és kivégeztette politikai ellenfeleit, lerohanta Kuvaitot. Hogy csak azokat a bűnöket említsem, amelyekért egyenként is halálbüntetés jár Allah birodalmában. Az ítélet végrehajtásával azonban várni fognak. No, nem az iraki szunniták, az egyiptomi Muzulmán Testvériség vagy a palesztin Hamász fenyegetései miatt. A fellebbviteli tárgyalások el fognak húzódni. A következő amerikai elnökválasztásokig.
Mózes Miklós
Székesfehérvár