A Halásztemplom Ruszton

Ruszt másfél ezres lélekszámú, vendégmarasztaló légkörű település Ausztria keleti határán, a Fertő tó nyugati partján. Magyarország legkisebb városaként volt ismert: az 1981. évi népszámláláskor 1548, túlnyomó részben német nemzetiségű lakos élt az 1920-ig Sopron vármegyéhez tartozó, 1681 óta szabad királyi városi rangú helységben. A XIV. század végéig eredeti magyar nevén szerepelt iratokban – 1317: Ceel, azaz Szil –, az 1393-ban feltűnő Rust a szilfa (Rüster) középkori német alakja.
Első említése abban a levélben olvasható, Károly Róbert kézjegye és pecsétje fölött, amelyben az uralkodó Hédervári Dénes fiának, Dezsőnek adományozza Szilt. Újabb királyi ajándékozás révén került a ruszti birtok a Cziráki család kezére 1323-ban, s nem sokkal később, 1339-ben már a Fertő vidéki szőlőket is említi egy okirat. Ruszt környéke máig híres fehérborairól, s a települést a gólyák városának is nevezik a nyaranta a kéményeken fészkelő ezernyi madárról. A helység régi címerében látható, vízből kiemelkedő nádbuzogányok azonban a hatalmas felületű tó gazdasági, megélhetési fontosságáról árulkodnak. Az sem véletlen, hogy Ruszt legszebb temploma a Halásztemplom – Fischerkirche – nevet viseli.
A Szent Pongrác vértanú és Szent Egyed (Aegidius) bencés remete tiszteletére felszentelt első plébániai egyház a városka délnyugati sarkán található. Ódon házaktól övezett dombtetőn áll, gótikus szentélyével a település piactere felé fordulva. A török veszély hírére, 1512-ben emelt védőfalán íves átjáró nyílik, ezen keresztül, meredek lépcsőn jutunk fel a templomudvarra. Az épületen kívül-belül jól megfigyelhetők az egymást követő építési korszakok emlékei. A XII. század vége előtt már elkészült kis félköríves szentélyű kápolna feltárt alapjain kívül román kori freskótöredékek láthatók a hajó északi falán. E mellé az első templom mellé toldották dél felől a gótikus stílusú, boltozatos Szűz Mária-kápolnát az 1300-as esztendők utolsó negyedében. Egy helyi legenda szerint Nagy Lajos királyunk (1342–1382) leánya, Anjou Mária alapította annak emlékezetére, hogy ruszti halászok megmentették az életét a viharos Fertőn. Nem sokkal e kápolna elkészülte után, a XIV. és XV. század fordulóján épült – a főhajó folytatásaként, a korábbi apszis helyén – az új, Pongrácnak szentelt sokszögű, saroktámpilléres, csúcsíves boltozású szentély. A párhuzamos kápolnákat ezután egy kereszthajóval kapcsolták egybe, s a nyugati oldalon orgonakarzattal egészítették ki. A templom gótikus tornya eredetileg a főhajó nyugati végén állt, előcsarnokán át nyílott kapu a templomba. A Bécs ellen vonuló törökök 1529-ben lerombolták, s bár 1575-ben újjáépítettek, később támpillérekkel is megerősítettek, azonban meggyengülése miatt a XIX. század végén le kellett bontani.
A Halásztemplom legmegkapóbb látnivalói a három évszázad alatt több periódusban készült falképek, valamint a Pongrác-kápolna csúcsíves, mérműves ablakait díszítő eredeti gótikus üvegfestmények. A Mária-kápolnában, Szent Katalin és Szent Mária-Magdolna társaságában, Szent Miklós püspök alakját látjuk, akit a középkorban a hajósok és a halászok védőszentjükként tiszteltek.
Az 1529. és 1532. évi török hadjáratok hatalmas károkat okoztak Rusztnak. A város már 1470-ben piactartási jogot nyert Mátyás királytól, majd kilenc évre rá és 1524-ben borszállítási és -eladási privilégiumot a közeli Bécs piacára. A XVII. század elejétől hosszú ideig tartó huzakodás folyt a település katolikus és protestáns lakói között, ám a pusztító vallási és a kuruc háborúk már elkerülték Rusztot. Középkori utcahálózata, barokk házai ennek köszönhetően épségben maradtak.