A legvéresebb sortűz volt

Ötven évvel ezelőtt, 1956. december 8-án Salgótarjánban történt a Kádár-kormány legtöbb véráldozatot követelő tömegmészárlása. Gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük! – ez volt a hatalom politikai döntése. Ezt Marosán György közölte a Nógrád megyei munkásküldöttséggel, fenyegetően kijelentve: ,,Mától kezdve lövünk.”

Az előzményekhez tartozott, hogy a nógrádi munkástanács december 3–4-re figyelmeztető sztrájkot hirdetett, majd december 7-re virradó éjszaka a karhatalom letartóztatta Gaál Lajos és Viczián István munkástanácstagokat, és a megyei rendőrkapitányságra szállította őket. Nemsokára kiderült, hogy Marosán tömeggyilkossággal való fenyegetése nem puszta szó volt. Ugyanis Kádárék a munkástanácsok hatalmának megtörésére a gyilkos csapást nem a fővárosban, hanem az ország egyik nagy vidéki munkásközpontjában, Salgótarjánban hajtották végre.
*
A tiltakozó tömeg: több mint kétezer salgótarjáni munkás a főkapitányság előtti térre vonult. A rendőrség épületében tartózkodott még Ladvánszky Károly alezredes és Házi Sándor honvéd vezérőrnagy is. A karhatalom meg sem kísérelte a békés tömeg feloszlatását, hanem lőtt… Tárat cserélt, és ismét lőtt. A tűzparancs kiadásának személye máig homályos. A leszámolás gyors és kegyetlen volt. A helybeli áldozatok, munkások, ipari tanulók, asszonyok többségét a lövések menekülés közben, hátulról érték. Becsült adatok szerint 131-en holtan maradtak a téren, és legkevesebb 150-en sebesültek meg. Nem véletlen tehát, hogy ennek a tragikus napnak az ötvenedik évfordulójára Salgótarjánba érkezett Solyóm László köztársasági elnök. Először részt vett az ökumenikus istentiszteleten, majd éppen ott, ahol a tömegmészárlás történt: a December 8. téren mondta el ünnepi, emlékező beszédét.
Az ötven évvel ezelőtti tömegmészárlás még ma is megosztja a város lakosságát. A jobboldali vezetésű Salgótarján fideszes polgármester asszonya, Székyné Dr. Sztrémi Melinda pártok feletti közös megemlékezésre hívta az embereket, ám a helyi SZDSZ képviselői külön koszorúztak a December 8. emlékparkban. Amíg zajlott a délutáni ökumenikus istentisztelet a zsúfolásig megtelt Szent József-templomban, addig egy komor arcú kis csoport a néptelen téren elhelyezte a sortűz áldozatainak emlékoszlopánál városi szabad demokraták koszorúját. Ercsényi Ferenc, a Nógrád megyei SZDSZ elnöke és Ágasvári Balázs, a párt városi szervezetének ügyvivője azzal indokolta a közös emlékezés bojkottálását, hogy Schmidt Mária történész személye és jelenléte a megemlékezés egyik szónokaként szerintük megosztó.
A római katolikus, evangélikus és református egyházkerületi püspökök ökumenikus istentiszteletén részt vett Sólyom László köztársasági elnök is. Az istentisztelet után az acélgyári templomtól a tömeg a Pofosz Nógrád megyei szervezetének vezetésével a December 8. térre vonult fáklyákkal, a salgótarjáni sortűz emlékművéhez. Este hatra megtelt a tér. A gyászünnep főszónoka, Sólyom László kiemelte, hogy a forradalom első napjaiban vidéken nem volt fegyveres harc, de ártatlan halottak százai tanúsítják, hogy vidéken is volt forradalom. Magyarország egységesen vitte végbe ’56 forradalmát. A forradalom történetében tehát a győzelem és az öröm mellett ott van az árulás, ártatlanok megölése. November 4. után már csak az utóbbi maradt. A köztársasági elnök rámutatott, hogy Kádárék módszere mindenütt a megfélemlítés, az ellenállás minden eszközzel való letörése volt, ami több helyen is sortüzekhez vezetett, így Salgótarjánban is. Utalt arra, hogy Kádár János egész életében viaskodott Nagy Imre árnyával. – És viaskodott-e azok árnyával, akiket számolatlanul legéppuskáztatott? Nem tudhatjuk – mondta. Ezekhez a soha el nem évülő bűnökhöz hozzátartozik az az erkölcsi kár is, amelyet a jog nem tud mérni, és éppen ez a rossz volt a bűntettek egyik célja is: a szolidaritás megölése. Az összefogás és a szolidaritás élménye a forradalom nagy ajándéka volt a magyar nép számára. Ezt kellett megtörnie Kádárnak, megtörte, s az nem is állt helyre azóta sem – szögezte le Sólyom László. Megemlékezése végén utalt arra is, hogy a salgótarjáni sortűz miatt bírósági eljárás is folyt, amelynek eredménye sokak igazságérzetét sértette. Harminc-negyven év múltán az igazságszolgáltatás többet nem tud nyújtani, ezért kell ragaszkodnunk ahhoz – hangsúlyozta a köztársasági elnök –, hogy nincs folyamatosság a Kádár-rendszer és a mostani demokratikus jogállamunk között.

továbbiak a 33. oldalon