A sólyom végveszélyben

Létezik egy ország négy fővárossal és ugyanennyi kormánynyal. A „hivatalos” kormány csak egyetlen várost felügyel, mégis csak ezt, a Kenyában, egy sportcsarnokban megválasztott csoportot ismeri el a nemzetközi közösség, a többi kabinet ideológiája vagy gazdasági szerepe miatt pária. Az ország neve hivatalosan Szomália, de már rég senki nem tudja, mit is takar ez pontosan.

Bizonyos, hogy Szomália zászlajára nem sokan tekintenek fel párás szemmel. Világoskék alapon fehér ötágú csillag, ennyi az egész. Gyakorlatilag semmit nem jelent, ugyanolyan semmitmondó, mint az országnak csúfolt tragédia. Jelenleg talán Mogadishu a világ legveszélyesebb városa, hozzá képest az afganisztáni Kandahár vagy az iraki Bagdad is vonzó turistacélpontnak tűnik. Egykor ez a város volt Szomália központja, innen irányította az országot Mohamed Sziad Barré, aki – a térségben nem meglepő módon – puccsal került hatalomra. Sziad Barré minden ellentmondásossága ellenére sikeres volt, egységesítette az 1960-as függetlensége óta széthúzó országát. Nem válogatott eszközökben, ám mikor megölette egyik tábornokát és kormányának két tagját, újra fellángolt a polgárháború. Az ország 1991-re pártfrakciókra esett szét, és elküldték Barrét. Az északi Szomáliaföld azonnal kikiáltotta saját függetlenségét, és megindult a fejlődés útján. Manapság akár bátrabb európai turisták is felkereshetik: a Las Geel-i barlangrajzok csodálatosak, van kormány, parlament, és választásokat is tartanak. A külföldieknek azért kötelező személyi testőrt felfogadni, igaz, egy napra mindössze 15 dollárt kérnek.
Ugyanez a védelem szintén szükséges Mogadishuban, ám ott az 500 dollárt is eléri egy fegyveres banda napidíja. Az egykori fővárosban mára az Iszlám Tanácsok Uniója (UIC) az úr, amely nyáron söpörte ki onnan az amerikaiak által támogatott Szövetség a Béke Helyreállítására és a Terrorizmus Feltartóztatására (ARPCT) nevű frakciót. A csoportot hivatalosan nem támogatta persze az Egyesült Államok, ám az Observer brit lap nyomozása szerint Washington megszegte a Szomáliával szemben érvényben levő fegyverembargót. A cél könnyen kitalálható: ellenállni az iszlamista vezetés térhódításának. A terv rosszul sült el, az ARPCT mára a múlté, az UIC pedig az ország teljes déli részét megszerezte magának. Baidoa városában – szigorúan a határokig – van az egyedül elismert átmeneti kormány erős etiópiai és eritreai támogatással. Északnyugaton Puntföld elégelte meg a harcokat, bár a jövendő szövetségi Szomáliájában részt venne, délkeleten pedig Dzsubaföld és Délnyugat-Szomália menekülne a vérontás elől. Mire kiderül, hogy ideológiai, politikai vagy gazdasági háborút vívnak a különböző érdekcsoportok, félő, hogy kiirtják az egész országot, vagyis azt, ami megmaradt belőle.