Hát igen, dünnyöghetünk, ezt a filmet nekünk kellett volna elkészítenünk ’56 kapcsán. Kellően önkritikus, egész estésben nem dolgozta fel senki, hogyan is viszonyulnak a mai margón élők a forradalomhoz és egyáltalán a történelemhez. Sehogy. S ha már annyit emlegetjük kibeszéletlen dolgainkat, azt is kibeszélhetnénk, hogy a társadalom nagy része miért süllyedt Mariana-árok mély apátiába, szeszbe, búbánatba. Fliegauf Benedek Rengetegéhez hasonló utat járt be Corneliu Porombiu, akinek zsebpénzből forgatott filmje egy csapásra lett híressé Cannes-ban. A Forradalmárok kelet-európai tükör, keserédes komédia a kommunista rendszert túlélő emberről, akit a gépiesen végzett napi teendőin, rögeszméin – a pián és pénzen – kívül már semmi sem érdekel. A filmben meg nem nevezett város bárhol lehetne Kelet-Európában, van ugyanis a mindent átható szürkeségen túl valami, ami szocreál iparvárosainkban közös: a közöny. Porombiu szülőhelye mégis leginkább az iráni filmművész, Abbas Kiarostami Teheránjához hasonlít, a kreált tájban az ember-lét elviselhetetlen. S persze megvannak a mi kőbányai, óbudai élettemetőink, de aki bejárta már Erdélyt s különösen Bákó megyét, tudja, milyen drámai képet adnak a Ceau-időben épült lakótelepek ma.
Egy ilyen romániai nevesincs-betontengerben indul a Forradalmárok, hogy Kiarostami minimalizmusával, a cseh új hullám groteszk iróniájával és a szerb-balkáni filmek keserédes humorával bemutassa, hogyan is zajlik egy nap a városi televízió lepukkant stúdiójában. A műsor témája: az aznap tizenhat éve, ’89 december 22-én lezajlott forradalom. A meghívott: a helyi gimnázium iszákos-nemtörődöm történelemtanára s a szórakozott öregember, akit mindenki télapóként s később Mikulásként ismert meg a városban. A műsort a televízió össze-vissza hablatyoló tulajdonosa vezeti.
Porombiu a hetvenes-nyolcvanas évek modoros tévéműsoraira, és a kora kilencvenes évek kisvárosi médiavilágára reflektál, a rendező munkamódszerére jellemző a no comment-szerű ábrázolás, az ottfelejtett kamera. A szituációs poénokat a már-már valószínűtlenül hiteles színészek tökéletesen abszolválják. Egy névtelen panelváros agyonpletykált köznapjai elevenednek meg, három szánni való személy apró-cseprő, de életszagú problémáit ismerhetjük meg, amelyek mellett a magasabb rendű kérdések valójában eltörpülnek. Hogy aztán a filmhősök ott voltak-e Ceausescu elmenekülése előtt a városka főterén, s hogy egyáltalán a városban volt-e forradalom, nem derül ki sohasem. A néző nevetve döbben rá: az agyonmediatizált euro-balkáni valóságot látja, amelyből képtelenek vagyunk kimászni, amelyben már semminek és senkinek nincsen hitele. A film az utcalámpák kihunyásával kezdődik, s este, kigyulladásukkal ér véget. Ahogy az öreg sugallja a műsorban, talán így gyulladtak ki a forradalom tüzei is Románia-szerte, talán nem; de nem is ez a fontos, hanem hogy csend van, nyugalom, mert valahol Kelet-Európában végre leesik az első hó.
(Forradalmárok – Volt vagy nem volt? – színes, feliratos román film. Rendezte Corneliu Porumbiu. Forgalmazza a SzimplaFilm.)
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
