Hozzávetőleg évi ötvenmilliárd dollárból megoldható lenne az éhezés problémája: ugyanenynyi összeget fordítanak a jóléti társadalmak az elhízás következményeinek kezelésére – mutatott rá a világban kialakult egyenlőtlenségekre Náray-Szabó Gábor akadémikus a Magyar Szabadalmi Hivatal Szép beszélgetések előadás-sorozatának alkalmával. A professzor szerint kétséges, hogy a technológia, a gazdaság és mindenekelőtt a fogyasztás jelenlegi szédületes fejlődése diadalmenet lesz-e a XXI. században, vagy egyre inkább rá leszünk kényszerítve, hogy változtassunk szokásainkon, és korlátozzuk az egyelőre bőségesen rendelkezésünkre álló anyagi javak fogyasztását. A kiutat egy olyan ökoszociális piacgazdaság jelentheti, amelyben a piacot a gyengékkel való szolidaritás, másrészt a környezetvédelem korlátozza – hangsúlyozta Náray-Szabó. A jövő generációit is védő kultúra megvalósításának záloga a profeszszor szerint az innováció lehet, amelynek feladata az anyag- és energiatakarékos technológiák kidolgozása.
– Ha nyomon követjük az evolúció főbb állomásait, akkor látható, hogy az idő múlásával nem tűnnek el véglegesen az egyszer már kialakult szerkezetek és megoldások, hanem erre alapozva jönnek létre az egyre összetettebb, azaz egyre fejlettebb rendszerek – mondta az akadémikus. A jelenlegi társadalmi berendezkedésünk rövid távú szemléletének veszélyei között említette a gyorsuló időt, amelyben az új dolgok beépülése a régibe túl gyorsan történik a régi rovására. Egyetlen óra leforgása alatt több mint ezer információ éri a modern városlakót – hozta példaként a professzor, aki szerint az újítási kényszer és a „dobd el, végy másikat” hozzáállás hosszú távon kezelhetetlen feszültségeket okoz. További kockázat a sokféleség helyett kialakuló monokultúra, amely nevezhető akár globalizációnak is: a környezethez történő alkalmazkodásra ugyanis a többszínű kultúra mindig jobban, nagyobb eséllyel volt képes, mint egyetlen típus.
Az akadémikus a társadalmi egyenlőtlenségekről szólva kiemelte: a XXI. század elejére már világossá vált, hogy az emberek fogyasztási vágya önmérsékletet nem ismerve halad előre. Ennek oka nem csupán a népességrobbanás – a század végén már 11 milliárd ember fog élni és fogyasztani a földön – hanem az egy főre jutó fogyasztás jelentős növekedése is. Ez utóbbi hátterében a jóléti társadalmakban tapasztalható életszínvonal-növekedéssel járó élettartam-hosszabbodás is áll, vagyis hiába vállalnak itt kevesebb gyermeket a családok, ha a tovább élő generációk ugyanúgy növelik az összfogyasztást. Az egyenlőtlenséget jól szimbolizálja az úgynevezett presztízsfogyasztás elburjánzása is, amely már régen nem a valódi szükségleteket, sokkal inkább a lelki igények kielégítését szolgálja az egyik oldalon, miközben a bolygó másik fele élelem- és ivóvízhiánytól szenved.
Az ENSZ Helsinki székhelyű WIDER kutatóintézetének nemrég kiadott felmérése szerint a világban elképesztő gyorsasággal növekszik a globális egyenlőtlenség. A legtehetősebb két százalék immár a föld javainak több mint felét birtokolja, ezen belül is a leggazdagabb 37 millió ember tulajdonában van a globális gazdagság 40 százaléka. Az össznépesség szegényebb fele ugyanakkor a vagyon mindössze 1,1 százaléka felett rendelkezik. A kutatás első ízben mérte fel országonként az egyenlőtlenségi mutatókat: a listavezető Svájc, ahol a lakosság tíz százaléka birtokolja a vagyon 71 százalékát, míg a második helyen az USA áll 69 százalékos aránnyal. Érdekes módon a társadalmi igazságtalanságok tekintetében a gazdagsági rangsorban első helyezett Japán sokkal jobban áll: itt csupán 39 százalékos a leggazdagabb tíz százalék kezében lévő vagyon aránya. A gazdagsági rangsorban a vizsgált 220 ország közül hazánk egyébként a 77. helyen áll, míg a legszegényebbnek Kongó és Etiópia számít. A tanulmány szerint a gazdagok és szegények közötti szakadék mélyülésének hátterében a fejlett világ gyors tempójú fejlődése áll, amelyet a fejletlenek – Kína és India kivételével – nem képesek követni.
– A vagyoni különbségek növekedése olyan feszültségeket gerjeszt, amely belátható időben robbanhat: Al Gore volt amerikai elnökjelölt szerint a változások tíz éven belül mindenkit mellbe vágnak – mondta Náray-Szabó professzor, aki szerint a problémák igazi gyökere, hogy rövid távú érdekek írják felül a hosszú távúakat. Jól érzékelteti a folyamatot, hogy a világ energiafogyasztása másfélszerese lett az 1973. évinek és nyolcszorosa az 1950. évinek.
– Ha a világon minden ember annyit fogyasztana, mint az USA polgárai, akkor az olajtartalékok csak hat, a földgáztartalékok pedig mindössze négy esztendőre lennének elegendők – fogalmazott az akadémikus. – A mai nyugati társadalmak mindent megadnak az egyénnek, kevesebbet törődnek viszont a közösségekkel, még kevesebbet a jövővel, mintha nem is érdekelne senkit, mi lesz – hangsúlyozta a professzor, aki szerint ennek legfőbb oka az lehet, hogy egyre kevesebben hiszik, van értelme az életnek. Náray-Szabó úgy látja, a jelenlegi fogyasztói társadalmi berendezkedés evolúciós zsákutcába vezethet, a megoldásnak az együttműködésre és a környezetbarát innovációra kell épülnie.
origo.hu
Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!
