A jeles szerzőgárda (Boóc Ádám, Dömötör László, Sándor István és Szappanos Géza) műve a laikusokat is beavatja azokba a nemzetközi szerződésekbe, jogi eljárásokba, amelyeknek nem ismerete akkor tűnik fel számunkra leginkább, amikor külföldön kell ügyeinket intéznünk, vagy akár itthon van szükségünk a nemzetközi jogi procedúrák ismeretére egy üzleti tárgyaláson, magánjogi szerződések megkötésekor. A hiteles fordítás és a hites tolmácsolás alapvető kérdései ráadásul a hazánkban dolgozó külföldi jogászok és üzletemberek számára idegen nyelvű összefoglalói révén elérhetővé teszi a magyar szabályozás megismerését is.
Szappanos Géza, az OFFI vezérigazgatója kérdésünkre mégis a magyar hagyományok modern európaiságát emelte ki. Az OFFI jogelődje, a miniszterelnökségi Központi Fordító Osztály ugyanis már 1869-ben létrejött Andrássy Gyula kormányának jóvoltából, s ezzel majd száz évvel megelőzte korát, illetve Európa hasonló intézményeit. Ez az a tradíció tehát, amire építeni lehet, hiszen elődeink nemcsak a megalkuvás nélküli minőség mellett tették le a garast, hanem átérezték a kisebbségi sors kiszolgáltatottságát s az állam gondoskodó szerepének követelményrendszerét. Az akkori elvek, a hatósági beadványok, okiratok, bírósági keresetek anyanyelven történő intézésének biztosítása az állampolgári és intézményi jogbiztonság alappillérei a mai napig. Másrészt, ha egy magyar állampolgárnak a világ bármely táján szüksége van hiteles fordításra, biztosan számíthat mindmáig az OFFI-ra. Éppúgy, mint ahogy az idegen ajkúak is egyenértékű, ekvivalens szöveget kaphatnak, legyen szó bírósági bizonyítási eljárásról, avagy közbeszerzési kiírásról, pályázatról.
Ha külföldön járunk, érthetően nem szívesen gondolunk az esetleges kellemetlenségekre, ám a gyakorlat azt bizonyítja, nem lehetünk elég előrelátók, hiszen ha ellopnak tőlünk valamit, karambol történik, kórházi kezelésre szorulunk, vagy örökösödési ügyet kell intéznünk, a hiteles fordítás gyors beszerzése elengedhetetlen. Az OFFI vezérigazgatója felvetésünkre utalt rá, komoly csata zajlik, hiszen sokan úgy gondolják, nagy üzlet lehet a jogi fordítói munka, ám a valóban hiteles fordítások hiánya óriási gondokat okozhat, ha nem megfelelő szakemberek vállalkoznak a feladatra. A konzulátusokkal együtt az OFFI szakembergárdája a garancia arra, hogy ne érhessenek bennünket meglepetések külhoni ügyeink intézésekor.
S hogy miként teremtették meg történetileg ezt a szakmai hitelességet? Szappanos Géza emlékeztet rá, hogy a második világháború után leértékelődött az intézet szerepe, hiszen a diktatórikus hatalom koncepciójába nemigen illettek bele a magyar magánszemélyek nemzetközi kapcsolatai, főként nem a külföldi munkavállalás. Inkább csak a bírósági eljárásokban merült fel a hiteles fordítás igénye. Ennek köszönhetően viszont a régi úgynevezett osztályidegenek előtt nyílt meg a terep, hiszen politikailag nem frekventált ügyekről volt szó, nyelveket viszont főként ezek a „reakciós elemek” beszéltek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtása után tovább szélesedett a paletta, hiszen sokan kaptak állást az OFFI-ban börtönből való szabadulásuk után Bibó Istvántól, Göncz Árpádtól kezdve Németh Lászlóig, Ottlik Gézáig és Passuth Lászlóig, de itt dolgozott a nemzeti érzelmű kommunista Demény Pál is. Fogalmazhatunk tehát úgy, hogy az OFFI-ban végeredményben megvalósult egyfajta virtuális nemzeti egység? – kérdeztük ironikusan. Szappanos Géza kifejtette, a nyelvtudomány valóban összehozta az embereket, s bizonyos értelemben közös platformot épített ki eredetileg más világnézetűek között. Hangsúlyozta azonban, hogy a politika mindig másodlagos volt a szigorú szakmai követelményekhez képest. Nincsen ez másként ma sem, hiszen nagy a felelősségük, s úgynevezett jobb-, illetve baloldali interpretációknak nem engedhetnek teret. Magyarul: nem lehetnek elfogultak. Esküköteles intézményként szolgálják az állampolgári jogbiztonságot, s talán mai fülnek hihetetlenül hangzik, de százszázalékos állami tulajdonú vállalatként egyetlen forint költségvetési támogatást sem kapnak, mégis kétmilliárdos forgalmat bonyolítanak le. A hosszú évek óta az OFFI élén álló vezető büszke arra, hogy az alapnyelvekben a mai szakfordítóképzés prominens tanárai dolgoznak náluk. Továbbá a világ összes nyelvén rendelkezésre tudnak állni, s olyan adatbázisuk van, amely lehetővé teszi kapcsolataik révén Örményországon, Grúzián keresztül a Baltikumig vagy a Fülöp-szigetekig az anyanyelvi ügyintézést. Amikor a kilencvenes évek nagy cégalapítási hulláma zajlott, soha egyetlen reklamáció sem volt az OFFI tevékenységével kapcsolatban. Mint ahogy felkészülten várták a délszláv háború vagy a nagyobb régióbeli népmozgások idején is a rendkívüli eseményeket.
De vajon hogy lehetne annak gátat szabni, hogy a magyar nyelv színes szinonimarendszerével sokszor visszaélve, a külföldi sajtóorgánumok közvetítésekor ránk nézve negatív félrefordítások jelenjenek meg idehaza? Például az angolban a „national” nemzetit és országosat jelent, ám a hazai média egy része ezt már „nacionalista”-ként tálalja, így tendenciózusan és hamisan elítélő képet visszhangosít saját magunkról. Szappanos Géza leszögezte: ő csak saját szakterületéről alkothat véleményt, ám a hiteles fordításoknál rendkívül fontos, hogy minden szónak a saját szövegkörnyezetében kell meghatározni az abszolút pontos jelentését. Azt ugyanis, hogy a szerzői szándék mit takar, pontosan ki lehet fejezni, így lehet tudni, a fogalmazó nemzetit vagy sovinisztát, netán patriótát, azaz hazafit értett a szövegben. A bírósági eljárásokban minderre hatványozottan oda kell figyelni.
Mint ismeretes, Magyar Bálint még oktatási miniszter korában úgy nyilatkozott: nyelvtanárokból túlképzés van Magyarországon. A kormányzat viszont – furcsa ellentmondásként – azért is ostorozza a magyarokat, mert kevesen tudnak nyelveket. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre az OFFI vezérigazgatója nem kívánta kommentálni a miniszteri véleményt. Azt viszont kiemelte: sajnálatos, hogy sokan még nyolcévi nyelvtanulás, esetleg érettségi után sem tudnak megszólalni az adott idegen nyelven. Ebből viszont inkább az következik, hogy erősíteni, sőt fejleszteni kellene a hazai idegennyelv-oktatást. A szakma mindenesetre megteszi a tőle telhető maximumot a magas színvonal biztosításáért. Az ELTE tolmács- és fordítóközpontja posztgraduális képzésben olyan diplomás szakembereket bocsát ki, akik hosszú évek óta a legmagasabb minőségi elvárásoknak felelnek meg nemzetközi szinten.

Házasság első látásra – fogorvosi székben ülve lángolt fel a szerelem?