Élet a hátsó szobákban

Levonultak az építők, mégsem fejeződött be a Magyar Nemzeti Múzeum 1994 óta tartó rekonstrukciója. A negyedik szakaszra maradt munkák némelyikét szépészeti beavatkozásnak gondolhatnánk, pedig annál fontosabbak: a közgyűjtemény miliőjét adják. És bár mostanában a kulturális tárcánál a nincs az úr, Kovács Tibor főigazgató nem reményvesztett.

Bár tizenöt év lett a tervezett nyolcból, a Nemzeti Múzeum felújítása mégsem szenvedte meg a kormányváltásokat. A szükséges pénz mindig idejében megérkezett. Csodának számít viszont, hogy az intézmény az építkezés alatt mindvégig fogadta a látogatókat, igyekezett úgy viselkedni, mintha zavartalanul élne. Pedig 1994 és 2002 között az épület fogadó- és dísztereit, a pinceszintet, az emeleti kiállítótereket, a munkaszobákat, a raktárakat, a műtermeket, a padlásteret és a tetőszerkezetet újították fel, elkészült a külső és belső homlokzat rekonstrukciója, a kerítés renoválása. A munkálatokat 2002-ben a kevésbé látványos feladatokkal folytatták, így elkészült a műhelyek rekonstrukciója és gépészeti munkája, a telefonközpont, a liftek, a transzformátorállomás rekonstrukciója, a földszint, valamint a koronázási és az Apponyi-terem felújítása. A Magyar Természettudományi Múzeum egykori őslénytárának 850 négyzetméterén pedig új időszaki kiállításokat befogadó teremsort alakítottak ki, amely felszereltségében a XXI. századnak megfelelő, ám küllemében az eredeti állapotokat idézi.
A művészettörténészek Közép-Európa egyik legszebb és legarányosabb klasszicista épületének tartják a Nemzeti Múzeumot. A rekonstrukció tervezett negyedik ütemében kerülhetne sor azokra a munkákra, amelyek megteremtenék az épület méltó környezetét. Ezt jelentené a múzeumkert és a volt kertészház rekonstrukciója, a díszvilágítás kiépítése, valamint az Arany-szobor felújítása. A 2009-ig tartó utolsó szakasz, amelynek költsége 3,4 milliárd forint, magában foglalná a jelenleg a Természettudományi Múzeum használatában lévő Baross utcai épület felújítását is (itt kapna helyet a Nemzeti Múzeum fotótára, néhány műhelye és a restaurátorrészleg), az állandó kiállítások klímaberendezésének kiépítését, valamint a déli belső udvar lefedését. Az udvar ezáltal találkozóhellyé, koncertteremmé vagy időszaki kiállítások helyszínévé válhatna. A múzeumkert pedig történelmi emlékparkká, amelyben a felújított kertészház a látogatókat szolgálná.
A főépület tehát már visszakapta régi fényét, miközben műszaki-technikai felszereltsége a XXI. századhoz méltó. Élő múzeum, amelyben raktárak, műhelyek vannak. Az egyik része a tudományos és muzeológiai munkáé, a másik a közönségé, a kiállításoké. Kovács Tibor abban reménykedik, hogy senkinek nem jut eszébe a múzeumból „kiszervezni” a szakmai életet, kiköltöztetni a „hátsó szobák” lakóit, tehát nem akarja a Pollack-múzeumpalotát kiállítócsarnokká csupaszítani. A főigazgató szerint azonban itt lenne az ideje, hogy a mecénás hajlamú pénzemberek mindinkább fantáziát lássanak a kulturális beruházásokban.
A Magyar Nemzeti Múzeum 1837–1847 között a városfalon kívül épült fel, köréje az 1860–70-es években palotanegyed emelkedett. A múzeumépület kertje egykor a Batthyány-birtok része volt, innen maradt meg egy kert alatt húzódó pincerendszer, amely a birtok élelmiszerraktáraként szolgálhatott. Az építkezés során kitermelt földet Pollack Mihály ezekbe a pincékbe hordatta be. A múzeum régészei végeztek már kutatásokat a területen, és eddig három pincét tártak fel. Kovács Tibor szerint ezeket a pincéket, összekapcsolva a múzeummal, többfunkciójú fogadótérré lehetne átalakítani, ami kulturális befektetői csoport számára izgalmas, szép feladat. Nagy lehetőségeket rejt magában a Könyves Kálmán körúton álló pompás szecessziós épület is, amelyet jelenleg közösen használ a Magyar Természettudományi Könyvtár és Múzeum, az Országos Restaurátorképző Központ, valamint a Pedagógiai Múzeum. Megfelelő szervezéssel, költözésekkel kulturális, könyvtári, múzeumi, műtárgyvédelmi központként szolgálhatna.
Kovács Tibor főigazgató abban reménykedik, hogy a gazdasági elit is jobban felkarolja végre a kultúrát, felismeri, hogy az nem működhet kizárólag állami pénzből, ugyanakkor egy ország csak ezen keresztül tudja továbbadni és fenntartani a történelmi múltját, megtartani a kapcsolatait. Ez adhat tartást és reményt a nemzetnek. Már vannak biztató jelek, de többségükben csak a felszínt karcolgatják. Az is előre látható, hogy az embereknek egyre kevesebb pénzük jut a közeljövőben kulturális célokra, nehezen tudják majd kifizetni a látványos és drága kiállítások belépőjét. A tiszta kultúra egyébként is meghúzódni kényszerül a háttérben, nem bírja a versenyt a gazdasági vállalkozásként működő étel- és italfesztiválokkal. A tiszta kultúra területén nem jut elég reklámra, mert azt a pénzt is inkább a színvonal emelésére költik. Nem fognak azonban e pénzhiányos időben sem összeomlani a múzeumok, jósolja Kovács Tibor, legfeljebb nagyobb figyelmet fordítanak a műhelymunkára. Az államnak azonban tudomásul kell vennie, hogy ha kevesebbet ad, kisebbek lehetnek az elvárásai is. Tehát nem követelheti meg, hogy legyen több kiállítás és még több látogató. Máskülönben nemkívánatos üzletekbe is belekényszeríti a közgyűjteményeket. A gőzölgő tál paprikás csirke azonban nem a műtárgyak közé való.
A Nemzeti Múzeum is elsősorban kiállításokat és nem fogadásokat tervez az elkövetkezőkben. December közepétől képzőművészeti bemutatót, amelyet a Kogart Galériával közösen készítenek Múzeum-KörÚT címmel. A válogatás a XIX. század és a XX. század első felének magyar festészetéből mutat be 144 képet tizenhat köz- és több magángyűjteményből válogatva. Százhatvan éve nyitotta meg ugyanis Pyrker János egri érsek képzőművészeti gyűjteményéből a múzeum első kiállítását József nádor, aki nélkül a nemzeti közgyűjtemény ilyen formában nem jöhetett volna létre. A jubileumi tárlaton megjelenik a nádor ükunokája, Habsburg-Lotaringiai Mihály is. A következő év nagy terve májustól Dzsingisz kán és a mongol birodalom bemutatása. A bonni Kunsthalle által szervezett vándorkiállítás most Isztambulban látható. A tavaszi fesztiválon a magyar sajtófotóknak is a megújult Nemzeti Múzeum ad majd helyet.