Megmozdult az értelmiség a Teleki László Alapítványért (TLA): a múlt hét végén 33 neves képviselője írta alá azt a levelet, amelyben kérték a kormányt, hogy álljon el a tudományos intézmény felszámolásától. Ami meglepő, az aláírók között voltak baloldali elkötelezettségűek is, akik szintén nagy értéknek tartják az alapítvány intézetében folyó munkát és az ott felhalmozódott szellemi tőkét.
Hasonlóan vélekednek a nemzetközi tudományos színtéren is a Teleki László Intézet Közép-európai Tanulmányok Központjának és a Külpolitikai Tanulmányok Központjának tevékenységéről. A Teleki ma az egyetlen olyan külpolitikai, szomszédságpolitikai tudományos intézet, amely a világfolyamatokat és az európai integrációs törekvéseket összeegyeztetve elemzi a közép- és kelet-európai térség politikai fejleményeit, különösképpen a határon túli magyarság történelmét és jelenkori sorsának alakulását.
A kormány a november 22-én hatályba lépett döntés szerint a Teleki László Alapítványt jogutód nélkül megszünteti, és a tulajdonában lévő intézetet végelszámolással fölszámolja.
– Ez a hír tragédia számunkra, de mondhatom azt is, hogy a döntésnek súlyos következményei lesznek a társadalomtudományra, a közéletre és a határon túli magyarságra is – nyilatkozta lapunknak Diószegi László, a TLA ügyvezető igazgatója. – A megszüntető határozat a TLA által eddig ellátott feladatokat a január elsejével megalapítandó Magyar Külügyi Intézethez rendeli, amelyet a Teleki Alapítvány helyén és bázisán kívánnak létrehozni. Ugyanakkor a Külügyminisztérium arról tájékoztatott minket, hogy húsz fővel hozza létre ezt a költségvetési intézményt. A jelenlegi munkatársak közül tizenhármat kívánnak átvenni. Hivatalosan a személyekről sem engem, sem pedig Granasztói főigazgató urat nem tájékoztatták. Ez is oka a feszült, ideges hangulatnak az intézetben. Természetesen pletykák terjednek arról, hogy kit vesznek át és kit nem. Abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban tizenhárom tudományos munkatársról van szó.
Magyarics Tamás, a Külpolitikai Tanulmányok Központjának tudományos főmunkatársa, a Külügyi Szemlének, az intézet egyik kéthavonta megjelenő tudományos folyóiratának főszerkesztője is erről panaszkodik:
– Számomra teljességgel érthetetlen, hogy miért kell ilyen megalázó és embertelen körülmények között lezajlania az intézet megszüntetésének. Az emberek azt sem tudják, hogy a hónap vége után lesz-e állásuk, esetleg itt maradhatnak, vagy mindenkinek el kell mennie.
Jelenleg az alapítvány dolgozóinak összlétszáma 46 fő, ha 13-at átvesznek, akkor is 33 embernek járna a felmondási idő, a végkielégítés, ám minderről egy szót sem lehet hallani. A tudományos munkatársak – három-négy kivétellel – egyetemeken oktatnak, természetesen egy esetleges elbocsátás őket is érinti egzisztenciálisan, de talán jobban át tudják vészelni az álláskeresés időszakát. Ám az adminisztratív dolgozók, titkárnők, bérszámfejtők, mesteremberek, akiknek feladatuk volt a jelentős ingatlan fenntartása, semmit sem tudnak a jövőjükről. Nekik még esélyük sincs a mai munkaerő-piaci helyzetben arra, hogy el tudjanak helyezkedni.
Felmerül a kérdés: nem volt előjele a kormány szándékának?
– A Teleki László Alapítvány tevékenységéről, eredményeiről csak jó szót hallottunk, semmiféle bírálat nem ért bennünket – jegyzi meg Diószegi László. – Ez azért is mellbevágó, mert a közigazgatásban dolgozóknak a nyáron megmondták, hogy kinek a munkájára nem számítanak tovább, és októberben megkezdték a felmondási idő töltését. Ők márciusig kapnak fizetést, így majd egy év állt rendelkezésükre, hogy új állást találjanak. Mi költségvetési támogatást kapunk, és ha mondjuk húsz százalékkal csökkentik ezt az összeget, akkor vagy kigazdálkodjuk, vagy pedig létszámot kell csökkentenünk. A kigazdálkodás már nem jöhetett volna szóba, ugyanis évek óta olyan csekély összegben részesültünk, hogy nyilván a második eshetőség volt adott.
Előzőleg sem az alapítvány vezetőit, sem pedig Kosáry Domokost, a kuratórium elnökét nem értesítették a megszüntetés lehetőségéről. A megbecsülésnek örvendő Kosáry professzornak, aki a baloldali kormánnyal is jó kapcsolatokat ápol, a semmibevétele legalábbis elgondolkodtató.
– Függetlenül Kosáry Domokos személyétől, érthetetlennek tartom, miért nem egyeztetnek a kuratórium elnökével. Ezt kommentálni sem tudom – feleli kérdésünkre Diószegi László. Szerettük volna kikérni a Külügyminisztérium véleményét, ám az illetékes, Horváthné Fekszi Márta államtitkár válaszában azt írta, hogy folyamatban lévő ügyekről nem kíván nyilatkozni, ám jelezte, ha a TLA ügye végleg rendeződik, kész válaszolni kérdéseinkre. A „folyamatban lévő ügy” minősítés szül némi reményt az intézetben, hogy talán emberségesebb megoldást alkalmaznak az elbocsátásoknál, esetleg áthelyezik valamelyik akadémiai intézethez a kutatókat.
Már Dunay Pál, a leendő vezető személye is jelzi (lásd keretes írásunkat), hogy a Magyar Külügyi Intézet (MKI) nem foglalkozik majd ugyanolyan hangsúllyal a szomszédságpolitikával és a határon túli magyarokkal, mint a Teleki László Intézet (TLI) tette. Azt sem lehet tudni, mi történik az intézetben felhalmozott jelentős mennyiségű dokumentációs anyaggal és a 14 ezer kötetes könyvtárral.
– Ennek a profiljában kiemelkedő szerepet kapott a határon túli magyarság az 1986-ban létrehozott Magyarságkutató Intézet archívuma alapján, amelynek a TLA 1990-ben utódjaként jött létre. A kulturális minisztérium 1999-ben az intézethez utalta a határon túli épített örökség gondozását is. Az elmúlt hét év alatt több mint 1,3 milliárd forintot használtak föl. Ezt a munkát meg kellett szervezni, kivitelezni, gondozni a határon túli területek magyarlakta részein, ami nemcsak pénzügyi, hanem szakmai lebonyolítást is jelentett. Ezt az alapítvány maroknyi gárdája végezte rendkívüli helyismerettel. Kétséges, milyen formában tudja majd megoldani ezt a feladatot az új intézmény. A TLA-nak rengeteg olyan kisebb-nagyobb – százmillió forintot meghaladó – külső kötelezettségvállalása van, amelyre szerződés kötelezi a 2007–2008-as időszakban – mutat rá Diószegi László.
Az Országgyűlés külügyi bizottságának minapi ülésén Horváthné Fekszi Márta államtitkár megerősítette, hogy a Magyar Külügyi Intézetet a TLA épületében kívánják üzemeltetni, és az alapítvány tulajdonában lévő ingatlan vagyont nem akarják eladni. Most már csak az a kérdés, hogy ha valóban ez a szándékuk, akkor miért kell felszámolni az alapítványt.
– Ez szerintünk nagyon súlyos vagyonvesztéssel jár – mondja Diószegi László. – Az ingatlan vagyon piaci értéke a szakértők becslése szerint kétmilliárd forint. A Szilágyi Erzsébet fasorban fekvő telken az alapítványnak és az intézetnek helyt adó épületen kívül két épület van. Ezenkívül a Hűvösvölgyi úton is van egy ingatlanunk. Felhívnám a figyelmet arra, hogy azt a vagyont nem az államtól vagy valamelyik kormánytól kaptuk, hanem jelentős részben hitelekből vásároltuk, amelyeket az ingatlanok hozadékából törlesztettünk. Amennyiben az ingatlanokat fenntartó TLA Kft. végelszámolással megszűnik, megítélésünk szerint a következő várható: az áfatörvény értelmében a vagyon forgalmi értékének húsz százalékát be kell fizetni. Ezenkívül az új tulajdonosnak tíz százalék illetéket kell lerónia. Több tízmillió forintra becsülhető a vagyonértékelés és a végelszámolás költsége. A végkielégítések miatt szintén tízmillió forintot meghaladó kötelezettség keletkezik. Az ingatlanok gyors értékesítése nyilvánvalóan nyomott árat eredményez. Ehhez járul még a bérirodaházként működő ingatlanok bérleti szerződéseinek felmondása, ugyanis azokban határozott idejű szerződések vannak érvényben. A milliárdos vagyonból jó, ha ötszázmillió megmaradna.
A nagy takarékoskodásról végül is – mint várható volt – kiderült, hogy a Magyar Külügyi Intézet állami támogatása több lesz, mint a TLA idei költségvetési juttatása (120 millió forint) volt. A megközelítőleg félakkora létszámmal működő MKI-é 132 millió forint lesz. Ez az összeg olyan tételt is tartalmaz, amelyről a TLA az utóbbi tíz évben nem is hallott: 40 millió forint dologi költségekre. Erről a témáról tudnának beszélni a jelenlegi intézet munkatársai! Olyan történeteket lehet hallani, hogy az intézetbe meghívott nyugati kutatók fizették a konferencia költségeit, amelyen vendégként vettek részt. Meg hogy a hazánkban működő tehetősebb nagykövetség laptopokat adományozott az intézetnek. Külföldi tanulmányútra csak úgy mehettek a kutatók, ha a vendéglátó ország vagy intézet magára vállalta a repülőjegy, a szállás és az étkezés költségeit. Nem szégyen ez Magyarországra nézve?! A független kutatói munkáról már ne is beszéljünk.
Talán a külügy részéről felmerült olyan bírálat, amely arra vonatkozott volna, hogy a diplomáciai munkában nem tudják hasznosítani az intézet által írt tanulmányokat?
– A közelmúltbeli külügyi bizottsági ülésen az államtitkár asszony külön kiemelte a jó kapcsolatot, elégedett volt a munkánkkal – jelenti ki az alapítvány ügyvető igazgatója. – Azt is tudni kell, hogy egy tudományos háttérintézmény másként működik, mint egy külügyminisztériumi stratégiai osztály. Itt egy bázis van, amelyet lehet használni, de nem napi feladatok ellátására. Amint Granasztói György főigazgató fogalmazott, itt „gyors reagálású”, de nem azonnali kutatások folynak.
Régóta benne van a levegőben, hogy át kellene alakítani az intézetet – mondták el lapunknak név nélkül nyilatkozó kutatók. Szerintük szakmai szempontból joggal érhette bírálat az intézet struktúráját: öszvérmegoldás a külügyi intézet és a közép-európai intézet együttes működtetése, inkább különálló, más kutatókat bevonó, erős közép-európai intézetet kellett volna létrehozni. „A külügy sohasem törődött az intézettel – jegyezte meg egyikük –, a kuratóriumban kellett volna felvetni a gondokat. Egyszerűen nem volt visszacsatolás. Ráadásul a nyilatkozatok ellenére rossz, minimális kapcsolata volt a vezetésnek a Külügyminisztériummal. A külügyeseket nem hatja meg a mi elbocsátásunk, százszámra kénytelenek ők is hasonló gondokkal szembenézni.”
Az azonban biztos, hogy a Külügyminisztérium könnyen beavatkozhatott volna az alapítvány ügyébe. Ezzel teljesen egyetért Diószegi László is, ugyanis az alapító okirat felhatalmazást ad erre.
– A minisztérium személyi változásokat is ki tudott volna kényszeríteni. Ha a működési gondokat akarta volna rendezni, akkor ellátta volna alapítói kötelességét, egyebek között kuratóriumi alelnököt jelölt volna, ám erre évek óta nem volt képes, és feltöltötte volna a felügyelőbizottságot. Ennek nemhogy nem tett eleget, hanem olyan alapvető dolgokban sem lépet, amelyek a törvényes működést akadályozták. A kezében volt a döntés, mégis a megszüntetés mellett voksolt.
A külpolitikai kérdésekben járatlan Göncz Kinga kinevezése külügyminiszterré egyvalamit elárult: Gyurcsány Ferenc kormányfő akar a saját külügyminisztere lenni. Azért zajlik ez a lázas összevonás, hogy a Miniszterelnöki Hivatal feleljen a külpolitikáért is. Nemzetpolitikáról hallani sem akarnak. A Külügyminisztériumot pedig lefokozzák egyszerű végrehajtónak. Láttunk már ilyet – mondja az intézet egyik munkatársa –, hiszen az egypártrendszerben is a pártközpont volt a külügyek irányítója, nem pedig a Külügyminisztérium. De azért az a kétmilliárdos vagyon sem semmi, hiszen jó pár régi, megbízható külügyi munkatársnak adna jó esélyt a túlélésre.
autópálya
Nem érdemes rutinból vásárolni a jövő évi autópályamatricákat – mutatjuk az újdonságokat
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!