A század húszas éveiben építi meg a NASA az állandó holdbázist – jelentette be a hét elején Scott Horowitz, az amerikai űrkutatási hivatal főigazgatójának helyettese. A floridai Kennedy Űrközpontban megtartott tájékoztatón Horowitz elmondta: az űrállomás pontos helyét még nem jelölték ki, de a legvalószínűbb az, hogy a Hold északi sarkvidéke mellett döntenek – írta az AP. A pólusokon több a napfény, mint az égitest más területein, erre pedig a bázis lakóinak és a napenergiával működő műszereknek is szükségük lesz. Ennél is fontosabb szempont, hogy arra számítanak: a sarkvidék krátereiben nagy mennyiségben találnak majd hidrogént és vízjeget az asztronauták. Enélkül ugyanis aligha képzelhető el a hosszú idejű ott-tartózkodás, és a Hold semmiképpen sem lehet az indulóállomás a Naprendszer bolygóinak felderítésére irányuló utazásokban. A merész terv az, hogy 2024-ben már állandó lakói lesznek égi kísérőnknek, a holdlakók azonban gyakran váltják majd egymást a Lockheed Martin Corporation által épített űrjárművekkel. Eddig tizenkét amerikai járt a Holdon az Apolló űrhajókkal, de csak igen rövid ideig tanulmányozhatták az égitestet. Az állomáson nemcsak amerikaiak, hanem más országok szakemberei is részt vehetnek a programban.
Fogadóképes az ISS. A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) tartózkodó Progressz orosz teherűrhajó hajtóművének beindításával sikerült a Discovery űrrepülőgép fogadásához megfelelő pályára állítani az űrbázist – jelentette tegnap az AFP.
A manőver segítségével az ISS 8,5 kilométerrel jutott feljebb, s most a Földtől számított 357 kilométeres magasságban várja a Discovery hét végére tervezett érkezését. Az űrállomás pályáját időről időre módosítani kell a földi gravitáció ellensúlyozására. Ezzel a múlt héten is próbálkoztak, de akkor a Progressz hajtóműve ismeretlen okból leállt, és csak 1,5 kilométerrel emelte meg az űrállomást.

Menekül a Tisza, tüntetik el a nyomokat, de már késő