Jósold meg, ki vagyok!

Bizonytalan voltam magamban, hát keresni kezdtem – mondja Hegyháti Ágnes harminckét éves családanya. Először beiratkozott egy agykontrolltanfolyamra, aztán érdekelni kezdte a természetgyógyászat. Hozzáteszi, a bioenergiában és a tévéjósokban nem hisz. Az „igaziakat” ő is kipróbálta.
– Sokszor elmentem jósoltatni, mert valami fogódzót szerettem volna, valami biztosat akartam tudni, hogy most rossz, de nemsokára jobb lesz.
Amikor már az ötödik jósnál járt, hasonlóságot fedezett fel vágyai és a között, amit jósoltak. Mintha megérezték volna a gondolatait, bár a jövőbe nem láttak.
– Legalábbis nem minden valósult meg abból, amit mondtak.
Az efféle nyugtalanság nem ritka probléma manapság. A racionalitást hangsúlyozó társadalom úgy tesz, mintha nem lenne pszichénk, csak testünk, amely autóban szeret ülni, meleg lakásban aludni, és szereti, ha tele a pénztárca. A televízió is azt sugallja: az élet szép és könnyű. Ha azonban kikapcsoljuk a tévét, riadtan látjuk, hogy a falról néhol mállik a vakolat, és a gyerek éhes, már percek óta sír, a hűtő üres, a pénz fogytán, hiába vettük föl az adósságtörlesztő hitelt, a konyhaasztalon sárgállik a befizetetlen csekk.
Valahogy minden másképp van, mint azt elképzeltük. Azt szeretnénk, hogy a jelennel összeegyeztethetetlen álmainkat mondja ki valaki más. Talán egy jós.
– Ahhoz, hogy megtudjuk, mi okoz boldogságot számunkra, ismernünk kellene magunkat – véli Lajtavári László, a Nyírő Gyula Kórház főorvosa.
Sokan sokféle módon próbálkoznak, hogy kiderítsék, kik ők valójában.
– Néhány éve, amikor divat volt az agykontroll, jó néhány betegünk akadt, akit annyira összezavart a módszer, hogy nálunk, a pszichiátrián kötött ki – folytatja a főorvos. – Ma már kevesebben vannak. De jöttek más tréninget végzettek is, igaz, az is előfordul, hogy maga a pszichiátriai kezelés okoz sokkot.
A főorvos szerint nem baj, ha az ezotéria felé tapogatózunk, vagy az asztrológia érdekel bennünket, az, hogy valami jó vagy rossz, attól függ, hogy hiteles ember közvetíti-e, vagy sem.
De ki a hiteles? Mindenkinek más. Azt a fiút, aki egy távgyógyító munkatársa volt, maga a „mester” intézte el. Így ír blogjában: „Azért hagytam abba az egészet, mert rosszak az emberek. Az életerőmet ez a szemét, mocskos Gy. (a távgyógyító) leszívta rendesen. Pontosabban ebből élt, mint a gonosz a filmeken. Most nincs akaraterőm, hogy megszabaduljak ezektől, de még olyan embert sem láttam, aki tudna segíteni, csak kezdőket, akik elkértek húszezret, aztán mintha mi sem történt volna, minden folytatódott tovább. […] Most már nem járok sehova. Nem érdekelnek az emberek, próbálok normálisan, csak fizikai síkon, tudatosan élni.”
Az internet és a különböző reklámújságok tele vannak magukat ajánló gyógyítókkal, jósokkal. Akadnak táltosok, asztrálutazók, parapszichikusok, mágusok, boszorkányok, pszisebészek, parafenoménok, jósok, akik jó pénzért megmondják, ki vagy és mire számíthatsz. Hirdeti magát a Magyar Boszorkányszövetség és a Mágusszék, amely a megélhetési mágusok kiküszöbölését tartja feladatának. A Bűbájos boltban védő talizmánokat vehetünk, a Mágia Akadémián megtanulhatunk a kártyavetéstől kezdve a szerelmi oldásig és kötésig több bűbájos furfangot, a Karma Stúdióban szellem- és démonűzést kérhetünk. Zoé mester, a metafizikai pszhichoterapeuta, parapszichológus, speciális tanácsadó palettája is sokszínű, akárcsak Bubu jósnőé. Ő szerepelt már a Mónika-show-ban, a Blikkben, sőt láthattuk a Budapest Tv-ben is.
Akárcsak Balogh Piroska, aki kliensei ajánlására nemcsak a Mónika-show-ban, a Balázs-show-ban, de a Fókuszban és az Aktívban is megmutatta magát. Köztük sokan a szőke, karcsú Piroska fényképével a zsebükben mernek csak autóba ülni, mert Piroska véd.
– Bennem hisznek, pedig önmagukban kellene – mondja Piroska őrbottyáni, fengsuj módra berendezett házában.
A ma hatvanéves sorselemző negyvenhárom éves koráig irodában dolgozott. Akkor betegségéből egy reflexológus segítségével gyógyult meg. Elkezdett ő is talpat masszírozni, majd hamarosan tovább képezte magát. Ma már okleveles asztrológus, numerológus, lélekelemző. Bt.-je van, számlaképes. Járnak hozzá orvosok, ügyvédek, színészek, pedagógusok, programozók húsztól hetvenéves korig.
– Sok házaspár is felkeres, a minap Tinnyéről jöttek. A férfi szenvedélybeteg, kérték, segítsek. Már egyszer a közreműködésemmel szokott le az egyik rokonuk az ivásról. Csodát nem tudok tenni, csak ötven százalékban tudok segíteni, a másik ötven rajta múlik.
Piroskát nem lehet megtalálni az interneten, az ő híre szájhagyomány útján terjed. A televízióban való jóslásban nem hisz, szerinte az csak a pénzről szól. Úgy véli, kell a személyes kapcsolat.
– Ránézek valakinek a születési dátumára, és tudom, hogy mire érzékeny. Az a baj, hogy az emberek legtöbbször csak a konkrétumokra kíváncsiak, de az, hogy valami miért következik be, mit jelent, nem érdekli őket.
Önismeretre való buzdítás nélkül is lehet ma hivatalosan jósolni Magyarországon. A kuruzslást ugyan tiltják, a jövendőmondásra azonban vállalkozói igazolványt lehet váltani. Egy szakmai kódszámon szerepel az asztrológus, a spiritiszta és a grafológus. Hogy hányan élnek jóslásból hazánkban, még az APEH sem tudja. Sabján Zoltán, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal osztályvezetője szerint nem készült még ilyen jellegű statisztikai kimutatás. Számuk ugyanis nem számottevő. A bicskei okmányiroda például mindössze egy személyről tud, a budapesti V. kerületi okmányirodában a telefont felvevő hölgy annyit árul el, hogy ő hat éve dolgozik az okmányirodában, és ezalatt öten váltottak ki vállalkozói igazolványt spiritizmusra. A XIII. kerületben hatan. A hivatalos adatok persze nem iránymutatóak: nyilván többen vannak, de mint oly sok más területen, itt is nagy többségük feketén dolgozik. Hogy valaki abszolút hivatalosan praktizálhasson, vizsgát tehet a határterületnek számító természetgyógyászatból. A vizsga az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetben zajlik Budapesten. Így lehet ma valaki reflexológus, fülakupunktúrás addiktológus, akupresszőr, fitoterapeuta vagy életmód-tanácsadó.
Indít tanfolyamot a Magyar Bioenergetikai és Bioinformatikai Egyesület is, például bioenergetikából. Egy kétnapos fejtágítás ára 20–25 ezer forint között mozog.
Oroszlányban a már végzett, hivatalosan, vállalkozói igazolvánnyal működő jósok és természetgyógyászok a hatvanéves Schiller Éva köré tömörültek. Éva igazi cigány asszony, aki mély hanggal, élénk tekintettel és nagy szakmai tudással rendelkezik. Ez utóbbi alapjai erdélyi nagyanyjától származnak.
– „Te, Rozi – mondták az anyámnak –, a lányod nehogy mondjon nekem valamit. Mer’ amit mond, minden úgy lesz. Nem akarom én tudni, mikor hullik el a Riska tehén. De azt se, mikor megy el János bátyánk” – emlékezik Éva. – Az emberek titkának kifürkészését, a növények gyógyító tudományát is a nagyanyámtól lestem el.
Schiller Éva Oroszlányban, a Bányász klubban gyógyító napokat szervezett, ahol az érdeklődők ezerkétszáz forint ellenében bármit kipróbálhattak. Mehettek kineziológushoz, kártyavetőhöz, angyallátóhoz, masszőrhöz, reflexológushoz, nézhettek hastáncot és jógát is.
– Mondtam neked, hogy ne ülj oda minden kineziológushoz, igaz? – szól erélyesen egy szőke hajú lányra Éva, aki a határozott utasításra fölpattan, hogy egy másik szőke azonnal a helyére ülhessen. A terem tömve gyógyulni vágyókkal, érdeklődőkkel, kíváncsiakkal. Egy hallgatag párról, a dadi Hrubi Béláné Máriáról és férjéről kiderül, hogy a négykor kezdődő jógán ők is bemutatnak ászanákat. Az asszony találkozott először a jogával egy kórházi kezelése kapcsán, megtetszett neki, azóta mindketten jógáznak. De megfordultak ők is természetgyógyásznál, és a férfi mélyrehatóan tanulmányozza az ezoterikus irodalmat.
– Minden pénzbe kerül, az ezotéria, a jóga is. Nekem megéri, mert lélekben fejlődöm. Nálam nagyon erős antidepresszáns szereket váltott fel a jóga. Azóta lett élhető az életem. Hiszek abban, hogy nem csak ez a lét van, amelyet fizikailag látunk – vallja a férfi.
Hunyadi Krisztina is hisz abban, hogy nem csak a szemmel látható világ létezik. A harminchárom éves nő pszichológia szakon végzett az egyetemen, de nem elégítette ki az ott szerzett tudás. Az országos pszichiátrián végzett klinikai gyakorlatán felismerte, milyen mellékhatásai lehetnek a gyógyszeres kezeléseknek. Meghasonlott.
– Van egy kínai mondás, amely szerint ahhoz, hogy egy fát megismerj, ismerned kell a lombját és a gyökerét is. A gyökér a tudatalatti. Gyógyszerrel azonban nem lehet a fa gyökerét megismerni – véli Krisztina, aki szerint a pszichológia mint tudomány nem lélekpárti. Úgy gondolja, a testet és a lelket együtt kell kezelni. Amíg erre rájött, saját bevallása szerint másfél milliójába került. Reikivel kezdett, aztán elment Darnel Krisztián tréningjére (ma ott hatvankétezerbe kerül két nap), az egyetem után elvégezte a Parapszichológiai és Metafizikai Tudományos Akadémiát is, később kineziológus lett.
Krisztina ma humánerőforrás-területen dolgozik jó pénzért. Ezzel teremti meg a lehetőséget, hogy akár ingyen is gyógyítson. Oroszlányban, a Bányász klubban ottjártamkor mindenki ingyen dolgozott, Éva az ebédről is gondoskodott.
– Ezt nem lehet pénzcentrikusan csinálni – vallja Pöntyi is, aki Éva „keze”. Amit Éva lát, Pöntyi kimasszírozza. Az ötvenes éveiben járó nő a teljes nevét nem árulja el, lévén férje mai gazdasági életünk egyik főszereplője. Az asszony fogyatékos testvérrel nőtt föl, aztán egy évben halt meg az apósa, az édesapja és a barátnője kisfia. Akkoriban könyvtárban dolgozott, ahol észrevették az emberek, hogy Pöntyi közelében jobban érzik magukat.
– Félelmetes volt, annyira megijedtem, hogy olvasni kezdtem. Ki akartam deríteni, mi ez az egész.
Az asszony elvégezte a reflexológiát, a könyvtár időközben meg is szűnt, így ma már hivatalosan reflexológusként dolgozik. Több száz betege van.
Pöntyi szerint az emberek várják a csodát. Ám szerinte a csoda az, ha önmagunk megváltozunk, mert csak akkor változik meg körülöttünk a világ.
– Te félsz a jövőtől, állandóan agyalsz. A vesédre vigyázz. Pihenjél, nagyon ki vagy merülve – mondja Pöntyi hirtelen rám nézve. – Neked meg az a legnagyobb bajod – néz most fotós kollégámra –, hogy mindent ésszel akarsz megoldani. Nem lehet. Intuíció is van a világon. Megérzés.
Most Éva lép az asztalunkhoz.
– Nem az a bűn, amit beveszünk, hanem amit kiadunk – magyarázza Éva, miután köhögni kezdek a cigarettafüsttől. Az ebédlő egyben a dohányzó is, néhány munkatárs szemmel látható jó érzéssel szívja mélyre a füstöt.
– Ha egy szervezet jól működik, és egyensúlyban van, akkor mindent lehet. Én nem tudok a testtel bánni, nem vagyok gyógyító. De tudom, hogy nagyon kevesen látnak úgy jövőt és múltat, mint én. Ez nem nekem jó, én már tudom, ki vagyok, hanem nekik. Mélyül az önismeretük, megtudják, mit akarnak, mik a céljaik, hol a helyük a világban. Boldogabbak lesznek. És erre vágyik mindenki, nem igaz?
De igaz, hagyom jóvá magamban.