Ki ért a tudomány nyelvén?

A magyar gazdaság megerősítésének kulcsa, hogy a hazai innovatív csoportok, az új megoldásokat kidolgozó kutatók megértsék, a tudományos publikáció csak egyik része munkájuk sikerének. Fel kell ismerniük, hogy akkor válik felfedezésük igazán hasznossá a társadalom számára, ha a tudományos eredményből termék vagy legalább szabadalom lesz – hangzott el többek között a Tudomány kommunikációja mint hiányszakma címmel rendezett konferencián, ahol a média és az innováció kapcsolatának hiányosságait vitatták meg.

Valójában a hétköznapi megértés szintje és a tudomány nyelve között olyan mértékű szakadék tátong, amire nincs példa a társadalmi érintkezés egyetlen más területén sem. Így van ez még akkor is, ha az emberek zöme érdeklődést tanúsít a legújabb felfedezések, kutatási eredmények iránt. Palugyai István, a Tudományos Újságírók Klubjának elnöke elmondta, hogy természetes kíváncsisággal fordulunk a tudomány csodái felé még akkor is, ha nagyon sok esetben az új megismerésének vágya félelemmel párosul. Erre az attitűdre lehet jó példa az atomenergia felhasználása vagy a klímaváltozás kérdésköre, ahol a társadalom arra vár egyértelmű választ a tudomány szereplőitől, hogy egyik vagy másik esetben milyen veszélyekkel kell szembenéznie az emberiségnek, hogyan befolyásolják ezek a hétköznapi életet, illetve milyen előnyök remélhetők a tudomány által javasolt megoldásoktól.
Az atomenergetika hasznosulásának problémája Pázmándi Tamás, az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézetének munkatársa mondandójában is kulcsszerepet kapott. Az emberek természetes félelme az atomenergia első szereplésével, a második világháborúban ledobott két atombombával, illetve a csernobili katasztrófával összefüggésben érthető. Ám a biztonságos felhasználás bizonyított lehetőségei és a világ energiaválságának megoldásában betöltött szerepe miatt lehet és kell is barátkozni ezzel a tiszta energiaforrással – vélte a szakértő, hozzáfűzve, hogy az atomenergia békés hasznosításának kommunikációját vállaló kutatóknak, újságíróknak meg kell küzdeniük azzal az ellenszéllel is, ami a „sötétzöld” szervezetek felől fúj.
A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke, Bendzsel Miklós egy nem ennyire globális, ám annál életszerűbb megközelítésből szólt a tudományos kommunikáció szerepéről. Rámutatott: a magyar gazdaság megerősítésének kulcsa, hogy a hazai innovatív csoportok – és különösen ezek kreatív tagjai – az új megoldásokat kidolgozó tudósok, kutatók megértsék, a tudományos publikáció csak egyik része munkájuk sikerének. Fel kell ismerniük, hogy akkor válik felfedezésük, kutatási eredményük igazán a társadalom sajátjává, ha a tudományos eredményből termék, vagy legalább szabadalom lesz. Ellenkező esetben marad az a helyzet, amiben a felfedezések valós eredményei határainkon kívül válnak produktív erővé.
A politikai napilapok, tudományos folyóiratok, rádió- és tévéműsorok gazdái által folytatott vitában többen felvetették: az üzleti szempontú médiatulajdonosok példányszám- és nézettségemelkedést várnak. Mivel a média ma Magyarországon üzleti alapon működik, így a tudományos kommunikációnak csak akkor lehet összességében nagyobb tere, ha a felületek és műsorok megtartásához, fejlesztéséhez az ebben érdekeltek forrásokat találnak. Ugyancsak ennek a körnek érdekes elemzései hangzottak el arról, hogy miként alakul a tudományos ismeretterjesztő műsorok nézettsége. Többen megállapították, hogy a külföldi tudományos tematikus csatornák valóban tudományos műsorai alig érik el a műsoridő negyedét, ám a magasabb nézettség okán ez a csekély tudományos tartalom több emberhez jut el, mint a magyar televíziós csatornák esetében. Ez pedig azért is elgondolkodtató, mert a tematikus csatornák hazai tudományos eredményekkel gyakorlatilag nem foglalkoznak, míg a „királyi” televízió tudományos műsorainak több mint fele magyar tudósok szellemi termékeinek próbál őket megillető publicitást adni.