A magyar tudománytörténet e fejezete a kilencvenes évek elején kezdődött, amikor a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban embrióból klónozott szarvasmarha-kísérleteken dolgoztak Vajta Gábor, majd Dinnyés András vezetésével, de ebből akkor utód még nem született. Az intézet most Klonilla és Dinnyés András professzor jóvoltából került ismét a figyelem középpontjába, egymásnak adják a kilincset a tévéstábok és az újságírók, hiszen valóban szenzáció ez a kisegér. Azt már nehezebb megérteni, mitől is hír valójában e hír, milyen tudományos teljesítmény, mennyi szervezőmunka és főként mennyi pénz kellett ahhoz, hogy Klonilláról elkészülhessenek az első fényképek. Negyvenesztendős szülőatyjának ki kellett érdemelnie, hogy a világ legjobb intézeteiben tanulhassa meg a módszert, majd hazatérte után fel kellett építenie azt a laboratóriumot, amelyben kutatócsoportjával nekikezdhetett a kísérleteknek. Ilyenformán Klonilla valóban drága kis lény.
Nem az a szokatlan manapság, ha valaki külföldre megy, inkább az, hogy vissza is jön, bár tisztában van azzal, hogy a hazai kutatási lehetőségek és körülmények gyakran meg sem közelítik a nemzetközi laboratóriumokét.
– A tudománynak persze része a nemzeti büszkeség és érdek, de jól csak nemzetközi összefogással működhet, és a hazai tudományos élet sem vonhatja ki magát a nemzetközi versenyből – mondja Dinnyés András. – Az uniós kutatáspályázati pénzeket csak jó csapattal lehet megnyerni, ahhoz pedig nemcsak okos vezető kell, hanem tehetséges utánpótlás is. Akkor igazán erős egy kutató, ha erősek az alatta levők, így egymás teljesítményét segítik a jelentős csoportmunkát igénylő biotechnológiai kutatások során.
Dinnyés professzor ezt a leckét külföldön tanulta meg, ahol három alkalommal összesen nyolc esztendőt dolgozott. Állatorvosként végzett, praktizált is, de alapvetően az embriológia és a biotechnológia érdekelte. Először tehát Amerikába ment ösztöndíjjal, majd hazatért, hogy megírja kandidátusi dolgozatát. Az elbírálás elhúzódott, elment ezért Belgiumba, majd hazajött három évre, de itthon a kilencvenes évek elején is kevés volt a pénz, így ismét Amerikába utazott, hogy megtanulja a klónozás technikáját.
A skót bárány, Dolly születése 1997-től új lendületet adott e tudományterületnek. A connecticuti egyetemen a kínai Jerry Yang egy álmos kis tanszékből az elmúlt tíz évben sok pénzzel és nagy szervezőmunkával létrehozta Amerika egyik legnagyobb, őssejtkutatással és terápiával, valamint klónozással foglalkozó központját. Ehhez a folyamathoz az első lökést a labor és egyben Dinynyés András első saját klónállata, egy szarvasmarha is adta. A folytatás sem volt másodosztályú. Dinnyés megjárta azután a japán, a kínai, az új-zélandi laboratóriumokat, és két évig Skóciában, a Roslin Intézetben a korábban Dollyt klónozó csoport vezetőjeként dolgozott. A magyar kutató itt „alkotta meg” első, genetikai módosítással betegségrezisztenssé tett bárányát, majd megszületett az első európai klónsertés is. Jellemző a hazai állapotokra, hogy a kutató eközben Dohy János akadémikus támogatásával a gödöllői Szent István Egyetem fizetés nélküli szabadságon lévő munkatársa volt. De legalább maradt egy köldökzsinór, amelyik még Magyarországhoz kötötte.
Amikor négy esztendeje Dinnyés András hazatért, a gödöllői Szent István Egyetemen átvette az állat-biotechnológiával foglalkozó akadémiai kutatócsoport vezetését, majd 2003-ban a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont Állatbiológiai Intézetében új csoportot is alakított. Az egyetemi kutatócsoportja az MTA-támogatás elapadása miatt az év végén megszűnik, az intézeti kutatások finanszírozását azonban Dinnyés már nem bízta a hazai támogatási rendszerre. Laboratórium-korszerűsítésre és csoportépítésre fordította a hazatérő kelet-európai kutatók által elnyerhető Welcome Trust támogatás 220 millió forintját, új állatház és laboratóriumi tér épült az uniótól Marie Curie excellence teamként elnyert 1,8 millió euróból, és kialakította nemzetközi csapatát. Kutatótársainak a különféle pályázatokból szerzett pénzekből uniós fizetést tud biztosítani. Dinnyés András emellett még két európai klónozási programot koordinál, vagyis nyolc ország tíz laboratóriumának munkáját irányítja és hangolja össze.
– Az unió próbálja rávenni a kutatókat, hogy dolgozzanak együtt, ugyanis csak nemzetközi programokra ad pénzt – mondja Dinnyés András. – Ma Amerikában fordítják a legtöbbet klónozásra, de élen jár Japán és Anglia is, feljövőben Szingapúr, Dél-Korea és Kína. Mi magyarok pedig most kerültünk fel a térképre.
A klónozás azonban nem cél, csupán eszköz ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a keletkezés titkaihoz, megértsük, hogyan működik az élő szervezet, majd ezt követően megkíséreljük felhasználni e tudást az emberi életminőség javítására és a gyógyításra. E fiatal tudományág ma még számtalan lehetőséget kínál a kutatóknak, van mit fejleszteni a technológián, a rendszer hatékonyságán. A genetikai újraprogramozás folyamatában ugyanis vannak még tökéletlenségek, a klónozott állatnak is lehetnek rendellenességei.
A tapasztalatok szerint azonban a legtöbb klónállat jól szaporodik, és egészséges utódai születnek, ezért alkalmazható ez a technológia kiemelkedő állatpéldányok reprodukálására, kihalóban lévő fajok megmentésére. A mezőgazdasági hasznosításra azonban az unióban jelenleg kevesebb a támogatás, a közvéleményben a klónozás elleni fenntartások hasonlóak a génmódosítással szembeni fenntartásokhoz, pedig a legtöbb klónozott szarvasmarha genetikailag nincs módosítva, így nem új élelmiszer, teje, húsa nem tér el a megszokottól.
Lényegesen magasabb az orvosi célú kutatások támogatottsága. A vizsgálatok állatokkal folynak, de a cél az ember betegségeinek megértése és gyógyítása. Ha több genetikailag azonos állat áll rendelkezésünkre, akkor jobban elkülöníthetjük azt, mi írható a gének és mi a környezet rovására; tehát hogy mi az, ami öröklött, illetve mi az, ami szerzett. A klónozott állatokban különleges genetikai módosítások kialakításával új modellrendszerekhez juthatunk, melyek alkalmasak az emberi betegségek tanulmányozására.
Alapvető kérdések megválaszolására is alkalmas lehet a technológia. A klónozott állatok egy része például génműködési, epigenetikus eredetű immunrendszeri problémákkal és túlsúllyal küzd. A génsorrendet már ismerik a tudósok, de hogy az egész rendszer hogyan működik, még korántsem értik pontosan. Dolly születése dogmát tört, magyarázza Dinnyés András, és felrázta az őssejtkutatókat. Addig elképzelhetetlen volt, hogy egy kialakult bőrsejt megfelelő környezetben viszszaáll zigóta állapotba, és új egyed lesz belőle. Ha a kutatók megértik, pontosan mi is történik a petesejtben, és vissza tudják programozni a kialakult sejtet, hogy abból szükség szerint szívizomsejtet vagy idegsejtet lehessen fejleszteni, talán gyógyíthatóvá válik egy sor, ma még gyógyíthatatlan betegség, például az Alzheimer- és a Parkinson-kór. Ez egyben feloldaná a humán gyógyászati célú klónozás és embrionálisőssejt-előállítás dilemmáját, hogy ne legyen szükség se emberi petesejtre, se embrióra a gyógyító sejtek előállításához.
A kérdés megválaszolása azért is sürgető, mert vallási, illetve erkölcsi-etikai megfontolásból sokan ellenzik, hogy a kísérletekhez emberi petesejtet használjanak, s ezért is tiltott sok helyen az embriók gyógyászati célú klónozása. A klónozott emberi lény előállítását pedig mindenhol büntetik, és bár többször felröppent már a nemzetközi sajtóban, hogy klónozott ember született, a hír minden alkalommal kacsának bizonyult, lényegét tekintve pedig ócska reklámfogásnak. Az emberklón előállításának hatékonysága ugyanis valószínűleg mindössze egy százalék körül lenne, és bizonyosan genetikai hibákkal születne, így Dinnyés András szerint erre felelősen gondolkodó kutató nem törekedhet.
Klonillát remélhetőleg követi majd több egér, nyúl és patkány is. Dinnyés András csoportja négy-öt évet kapott erre, ennyi időre szükség is van ahhoz, hogy a bonyolult technológiai rendszer megbízhatóan működjön. Klonilla már a harmadik évben megszületett, ami jó jel. Mire ez a nagy befektetés? Orvoscsoportok már érdeklődnek, együttműködést ajánlanak, hiszen szükségük van kísérleti anyagokra és állatokra. Emellett nagyon fontos az is, hogy működjön Magyarországon egy laboratórium, amelyik, ha a klónozás elterjedt agrártermelési technológiává válik a világban, be tudja fogadni és adaptálni tudja ezt a módszert, és ne kényszerüljünk arra, hogy mástól vásároljuk meg a végterméket.
Valójában tehát óriási lehetőségek rejlenek ebben a kicsiny egérben. Dinnyés professzor megpróbálja együtt tartani és anyagilag is megbecsülni huszonkét tagú nemzetközi kutatócsoportját, ami örökös pályázásra kényszeríti, bár neki ez már nem okoz nehézséget. A nemzetközi versenyben Európa, sőt a világ élvonalával kell megmérkőznie, hiszen Klonilla is csak születési helyét tekintve magyar, előállításának költségeiben csekélyke a hazai arány. Szinte mindegy ebben az összezsugorodott és nemzetközivé vált világban, hogy hol, melyik ország melyik laboratóriumában hoz egy alapkutatás új eredményt. Nem mindegy azonban, hogy az eredményre támaszkodva hol alapítanak céget, illetve hol használják fel azt. Vagyis hol jelenik meg az üzleti haszon. A magyar tudománynak ma szüksége volt Klonillára és általa a sikerélményre. Talán biztatást, reményt ad másoknak is.
origo.hu
„Nem vezet a Tisza Párt” – Kocsis Máté szerint ismét baloldali pszichológiai hadviselés zajlik
