Nyújtja a kezét, jól van, szépen nyújtja. Azt kérném, hogy maga a tevékenység derüljön ki a cikkből, és ne az, hogy milyen jó emberek vagyunk – pillant rám Surányi Kornél, miközben a csecsemőt fejjel előrebillenti. A Vass Miklós Alapítvány által bérelt helyiségekben jönnek-mennek a szülők, az előszobában is várakoznak néhányan kicsikkel, s mialatt beszélgetünk, a pszichopedagógus kiszól a folyosóra:
– Kis türelmet!
Surányi Kornél feleségével együtt – aki logopédus, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, terapeuta, korai fejlesztő – hozta létre az alapítványt és az intézményt. Munkatársuk, Sinkovszki Angéla konduktorként dolgozik. Rendelésen kívül az egyik helyi szálloda uszodájában játékos vízitorna-foglalkozásokat tartanak, a herceghalomi lovastanyán pedig lovastornát; azt mondják, többek között a beszéd indításához hasznos a lóval való játék.
Az alapítvány legfontosabb tevékenysége a terhesség alatti vagy a születés körüli traumák nyomán fellépő mozgásszervi zavarok – ahogy ők fogalmaznak, a fejlesztést igénylő állapot – megelőzése. Számos körülmény okozhat ilyen problémákat: például ha nehezen halad át a magzat a szülőcsatornán, vagy a méhben a nyaka köré tekeredik a köldökzsinór. Ilyen események nyomán oxigénhiány léphet fel, illetve megrendülhet az idegrendszer alkalmazkodóképessége. Lehet öröklött is az efféle rendellenesség, s van több olyan páciensük Surányiéknak, akinek valamilyen későbbi baleset – például leesés a pelenkázóról, elmerülés a fürdőkád vizében – miatt mutatkoztak zavarok a fejlődésében. S előfordul az is, hogy helytelen, bár kényelmes gondozási szokások miatt lépnek fel problémák. Sok szülő például nem tudja: árthat gyerekének, ha nem fekteti rendszeresen hasra, vagy túl korán készteti arra, hogy üljön. Ezért Surányi Kornél élénken ellenzi a bébikomp használatát.
– Nem ritka, hogy a szülők teljesen egészséges gyermeküket a gyorsabb fejlődés reményében hordják valamely divatos terápiára, s ennek következményeként azután évekig kezelhetjük a kicsit – teszi hozzá az alapítvány vezetője.
Magyarországon a gyerekek tíz százaléka küzd valamilyen idegrendszeri eredetű mozgásszervi rendellenességgel, s ez nagyon magas arány. Léteznek normális, úgynevezett fiziológiás késések is a mozgásfejlődésben, de ha ezek mellett bármi nem stimmel, ha a terhesség vagy a szülés alatt voltak nyugtalanító jelek – még ha nem szerepelnek is a zárójelentésben –, akkor Surányi szerint szükséges lehet a megelőző terápia. Kétféleképpen kerülhetnek a gyerekek az alapítvány látóterébe: vagy a szülők hozzák el őket, ha zavart észlelnek a mozgásukban, vagy a gyerekorvos, illetve a védőnő veszi ezt észre, majd küldi a szülőket Surányiékhoz. Ám sokan hiszik, hogy ha például a csecsemő csak az egyik kezét használja, az arra utal, hogy balkezes lesz – pedig ez figyelmeztető jel, a jobb- vagy balkezesség jóval később alakul ki. A szülők többsége úgy vélekedik, ha furcsaságot vesz észre: majd kinövi a gyerek.
– Nem növi ki – feleli erre Angéla, a konduktor. – Jelentkezni fog a probléma tanulási, figyelési, magatartási, esetleg egyensúlyzavarként. Megesik, hogy a kicsi csak egy irányba fordul néhány hónaposan, majd rendeződik a mozgása, és a szülő ilyenkor megkönnyebbül. Később azonban előfordulhat, hogy a gyerek ügyetlen lesz a tornaórán, felnőttkorban pedig ízületi problémái lehetnek, hiszen nem szabályosan mozog, vagyis nem a megfelelő izmokat használja, s ez az ízületek idő előtti kopásához vezet.
A kis Zsiga mindössze egy hónapos volt, mikor fura rángásai miatt a helyi gyermekorvos felvetette az epilepszia gyanúját.
– Különösnek találtuk, hogy nemigen használja a bal oldalát: csak a jobb lábával és kezével mozog élénken, a másik oldalról érkező hangokra nem is figyel – mondja az anya. – Mikor elhoztuk, meglepett, milyen egyszerű dolgok történnek itt. Arra gondoltam, vajon mit fog segíteni a gyerekemen, hogy énekelnek neki, tekergetik a végtagjait vagy egy labdára fektetve hintáztatják. Hordtuk, mi mást tehettünk volna, és végeztük az előírt otthoni gyakorlatokat. Néhány hét alatt Zsiga mozgása kiegyensúlyozottá vált, rángásai megszűntek. Most hét hónapos, nyoma sincs a problémáinak.
Nincs állami finanszírozás Surányiék tevékenységére, ugyanis az hivatalosan nem létezik: mindenütt a már létező problémákat igyekeznek kiküszöbölni, a prevencióra nem fektetnek hangsúlyt. Általában akkor kerülnek fejlesztők kezébe a gyerekek, ha már van kimutatható rendellenesség, s a normatív állami támogatás hiánya miatt a fejlesztőközpontoknak sem áll érdekükben előbb kezdeni a munkát. Pedig a probléma kezelése sokkal költségesebb, mint a megelőzése – ez az élet minden területén így igaz. Kutatások, konferenciák nagyon sok helyütt zajlanak, pedagógusok és orvosok dolgoznak azon, hogy átfogó prevenciós rendszert alakítsanak ki, de működőképes megelőző szisztéma jelenleg – a Vass Miklós Alapítvány munkáján kívül – nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában sincs.
Rengeteg szülő választ nem hivatalos, intézményen kívüli ellátást a gyermekének, de aki privát utakon jár, Surányi szerint nem kap meg minden fontos információt arról, mi lehet a baj, illetve mik a gyógyulás lehetőségei. Ráadásul a hivatalos adatok torzulnak attól, hogy nem minden érintett kerül be az intézmények nyilvántartásába. A pszichopedagógus úgy véli, mivel a rizikófaktorral született gyerekek cirka huszonöt százaléka „kívül marad” az intézményeken, nehéz meggyőzni a közigazgatási rendszert, hogy az általuk nyújtott ellátásra szükség van. Ez a körülmény pedig azoknak a családoknak jelenti a legnagyobb hátrányt, amelyek nem képesek megfizetni a háznál történő kezeléseket.
Felsorolhatatlanul sokféle terápiás módszer létezik, némelyik igen jól kezeli az idegrendszeri sérüléseket, de Surányi úgy látja, a fejlesztés komplexitása lenne a legfontosabb; azok az eljárások, melyek csak egy-egy részproblémára vonatkoznak, az esetek többségében nem jelentenek megoldást.
Surányi Kornélék törekszenek arra, hogy az általuk nyújtott szolgáltatás ingyenes maradjon. A szülők csekken szoktak befizetni adományokat, illetve néhány cégtől kap támogatást az alapítvány. A környékbeli vállalkozások egy része szolgáltatásokkal segít az internet bekötésétől és üzemeltetésétől a szobák kifestéséig. Ahogy mondják, az utóbbi fél évben „nagyon jelentős” támogatást kaptak a biatorbágyi önkormányzattól – igaz, ez az összeg a helyi munkájuk felét sem fedezi. Az előző épületet Juhász Zsuzsanna gyermekorvos ingyen bocsátotta az alapítvány rendelkezésére, és fizette a rezsit. Most viszont intézménnyé akarnak alakulni. Átköltöztek egy nagyobb, kétszintes épületbe, fizetik a számlákat és az albérletet, veszélyeztetik ezzel a fennmaradásukat, de a korábbi épületben már nem volt lehetőségük a továbblépésre. Ha a hivatalos, támogatott egészségügyi intézmények sorába léphetne a Vass Miklós Alapítvány, akkor a normatíva a működés nyolcvan százalékát fedezné. S ha ezenfelül sikerülne elérniük, hogy a kistérség – tíz önkormányzat – szintén támogatást nyújtson, egyedülálló színvonalú központot tudnának létrehozni, sorolja az elképzeléseket a pszichopedagógus.
Ha minden jelenlegi támogatást összeadunk, az eredmény a működés költségének mindössze húsz százalékát fedezi. Tavaly még nyolc szakember dolgozott az alapítványnál, a munkát túlnyomórészt ingyen végezték. Négyen közülük elmentek.
– Megértem – mondja a vezető. – Mostani fizetésünkért a közalkalmazotti bértábla szerint heti nyolc órát kéne dolgoznunk. Ehelyett naponta tíz-tizenkét órát töltünk munkával, nem panaszképp mondom, hiszen szeretjük, amit csinálunk.
„Van egy kicsi óra, tik-tak jár, / benne egy manócska kalapál”, énekli az egyik gyereknek Surányi. Aztán elmondja még, nagyon fontosnak tartja, hogy a kezelés sem a gyereknek, sem a szülőnek ne okozzon stresszt. Játszanak, beszélgetnek a kicsikkel, akik észre sem veszik, hogy terápiás testmozgásokat végeztetnek velük. A szülőket megtanítják, hogy ne érezzék súlyos kötelességnek az otthoni tornáztatást: a család napirendjébe illeszszék be azt a pár játékot, amely segít megelőzni a problémákat.
– Legtöbbször úgy engedjük el a gyereket, hogy azt kell mondanunk: fogalmunk sincs, szükség volt-e ránk. És ez a mi sikerünk, mert ez a megelőzés lényege – teszi hozzá a pszichopedagógus.
origo.hu
Takács Péter érzéstelenítés nélkül tette helyre Kulja kificamodott gondolkodását az Egyenes Beszédben
